Hírek

Akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz…

Egy szakmai konferencia szünetében épp a kávénkat iszogatva beszélgettem Antal Gáborral, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatójával, amikor valaki azt a kérdést intézte hozzá: igaz-e a hír, miszerint az idei lesz az utolsó Alföldi Állattenyésztés Napok, vagy közkeletűbb nevén Hódmezőgazda kiállítás? Gábor arcán látszott a meglepetés, majd ezt felváltotta a kíváncsiság, hogy ki terjeszthet ilyen híreket. Én pedig kaptam az alkalmat, s a kávé melletti beszélgetést rögtön interjúra váltottuk, s nem csak a kiállítás jövőjéről beszélgettünk! Mi sem természetesebb, szóba került a Hód-Mezőgazda Zrt. tavalyi és idei éve, a szántóföldi növénytermesztés, a sertéságazat helyzete, a szarvasmarhatartás nehézségei, a tejkvóta uniós eltörlése, s közös felelősségünk, az állattartó telepek megtartása.

Az a hír járja, hogy az idei lesz az utolsó Alföldi Állattenyésztés Napok? Igaz ez vagy, csak rémhír?
Személy szerint most hallom ezt először… Szokták azt mondani, hogy akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz, így bízom benne, hogy ez a kiállítás is még hosszú évekig fogadja a látogatókat. Nincs olyan szándékunk, hogy a jövőben ne tartanánk meg! A kiállítás, mint eddig minden évben nagy erőfeszítések árán és nagy kiállítói létszámmal megrendezésre kerül, azon dolgozunk mind magam, mind a kollégáim, valamint a MÁSZ, azaz a Magyar Állattenyésztők Szövetsége és tagszervezetei, hogy minél sikeresebb legyen.
Most, hogy a rémhíreket eloszlattuk, térjünk át jó hírekre. Az agrárium legnagyobb tavaszi seregszemléje a köznyelvben csak Hódmezőgazda Expónak nevezett kiállítás. Idén mivel készülnek, a XXII. alkalommal megrendezett kiállításon számíthat-e a közönség valamilyen változásra, újdonságra?
Elsősorban a legfontosabb számunkra, hogy a kérődző állatok is részt vehetnek a kiállításon! Talán mindannyian hallottunk a kéknyelv-betegségről, ami bizony okozott riadalmat, s egy ideig nem tudtuk, hogy például a szarvasmarhák részvételére lesz-e engedélyünk. Szerencsére a napokban elhárult minden akadály az elől, hogy a kérődző állatok részt vehessenek a kiállításon, megszületett a hatóság álláspontja, s megszületett az az eljárási rend, ami alapján a kiállításra el lehet hozni az állatokat. Nagyon nagy siker ez, s roppant fontos a kiállítás szempontjából, hiszen mind a tejelő szarvasmarhák, mind a hús marhák, vagy egyéb kérődzők, kecskék, juhok esetében a miénk az egyik legjelentősebb kiállítás, s nem szabad elfelednünk, hogy Szent György nap az állatok kihajtásának ideje, s fontos programelemünk a juhásztalálkozó, ezért természetesen boldogok vagyunk, hogy idén is ott lehetnek a kiállításon. Bízom benne tehát, hogy az előző évekhez hasonlóan rengeteg kiállító nagy létszámú állatállománnyal jelenik majd meg.
Az egyéb kiállítók tekintetében is egyre nagyobb az érdeklődés a seregszemle iránt.
Az érdeklődés folyamatosan roppant magas, s évről évre csak növekszik. A kiállítók összetételében súlyponti áthelyeződés nincsen, az azonban érezhető, hogy egyre többen szeretnének jönni, egyre nagyobb területen, s lassan elérjük azokat a fizikai határokat, ami után már csak jelentős volumenű beruházások árán tudnánk bővíteni a kiállítási teret. Igyekszünk a partnerségre és az együttműködésre szakmai szervezetekkel, többnek jeleztem, hogy még nagyobb összefogással még komolyabb kiállítást rendezhetnénk, remélem, hogy a jövőben közösen, egy jól megszerkesztett metódus mentén tovább tudjuk fejleszteni a kiállítást.
A Hód-Mezőgazda Zrt. természetesen nem csak a kiállítás megszervezésével foglalkozik, hazánk egyik jelentős árbevételű mezőgazdasági vállalkozása az önöké. Milyen évet zártak tavaly, s mire számítanak az idén? Az önök számára is kedvező esztendő volt-e a tavalyi, mint a mezőgazdaságnak általában?
Jó évet zártunk. Szinte minden ágazatunkban tudtunk ágazati szinten is eredményesek lenni, minden területen nyereségesek voltunk. Nem volt soha ilyen eredmény még a Hód-Mezőgazda Zrt. életében. Természetesen vannak még olyan folyamatok, amiken tudunk és kell is javítanunk. Az állattenyésztés nagyon nehéz műfaj, folyamatos és fokozott figyelmet igényel. A szántóföldi növénytermesztésben jók voltak a terméseredményeink, s viszonylag jónak mondanám az átadási árakat is. Az idei esztendő sajnos már nem kecsegtet ilyen sok jóval. Elég csak azt mondanom, hogy sok a vizes területünk! Mindenki tudja, hogy Csongrád megye hazánk egyik legmélyebb térsége, sok a belvízzel borított terület. A tavalyi esztendőben a pocokinvázió jelentős volt, amit az idei évre a belvíz jórészben megold, de ez nem annyira örömteli, hiszen a rágcsálók kártétele helyett most itt a víz okozta kár. De ez még nem is a legnagyobb baj! Amit sokkal inkább problémának tartok, hogy részben az orosz embargó, részben az EU piaci anomáliái oda vezettek, hogy lényegesen csökkent a sertés felvásárlási ára. Jelen pillanatban olyan árak vannak a piacon, ami nem feltétlenül rentábilis, vagy legalábbis a sertéstartók jelentős részének nem hoz jövedelmet. A tejpiacon is elindult egyfajta árcsökkenés, ami a spot árakban mindenképpen érezhető. A hazai tulajdonú feldolgozók szerencsére még nem csökkentettek olyan jelentősen, de ami késik, az valószínűleg nem múlik… Túlzott reményekkel nem kecsegtet a piac alakulása, hiszen azt hallhattuk gazdálkodók, hogy az EU elsősorban magán tárolási támogatásokkal igyekszik a helyzeten úrrá lenni, de meglátásom szerint ez semmit nem fog megoldani, csak elodázza a problémát. Majd fél vagy egy év múlva hullik a nyakunkba az a túltermelés, ami az európai piacon jelentkezik.
Ráadásul Brüsszel a tejkvóta végleges kivezetése mellett döntött. Vélhetőleg ez sem javítja a helyzetet…
A tejkvóta eltörlésre kerül, s bizonyos nagy tejtermelő európai országok a 2013-14-es kvótaévben túltermelésbe estek, s hasonló lesz a helyzet a 2014-15-ös kvótaévben is. Erre megvan a megfelelő szankció, s ezeket az országokat eddig lehetett is büntetni, de már védekeznek, hogy feleslegesek a retorziók, hiszen úgyis kivezetésre kerül a kvótarendszer… Látható tehát, tudatosan készülnek arra, hogy a kvótarendszer megszűnése után piaci offenzívába kerüljenek. Ezek a többlettejek már most nyomást jelentenek az európai piacra, s ez érezhető hazai viszonylatban is.
Kicsit térjünk vissza a sertéságazat helyzetére! Szinte mindenhol, minden kommunikációs csatornán azt hallani, hogy a sertéságazat folyamatosan fejlődik, a sertésszám folyamatosan nő… Ezzel szemben épp az előbb mondta, hogy a sertés piaca egyre szűkül, s nem csak az orosz export hiányának okán…
A világon nem szűkül a sertés piaca, csak mi nem tudjuk elérni azokat a piacokat! A világ sertéstermelésének fele Kínában van, de onnan egy malacka sem tud kiszaladni, mind megeszik. Ezen kívül klasszikusan Európa a távol-keleti piacok ellátásában lehet érdekelt, amit ki is használnak a nagy sertésexportáló országok, mint Dánia vagy Hollandia. Mi nem igazán tudunk előrelépni! Az állomány számok jelentős mértékben nem változtak az elmúlt fél évtizedben, bár valamilyen mértékű növekedés tapasztalható. Az éves szintű kibocsájtás valamivel meghaladja a hárommillió hízósertést, de ez az előrelépés tíz százalékon belüli, tehát érdemi elmozdulás nem történt. Úgy vélem, hogyha megtanulnánk rendesen sertést tartani, akkor ennél nagyobbat is lehetne előrelépni.
A komplexitás, az egy gazdaságon belüli szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés szimbiózisa mennyire fontos ilyen szempontból? Önök ezt a mindennapokban élik a Hód-Mezőgazda Zrt-n belül, így talán adhat arra is választ, hogy ez a párhuzamosság lehet-e a jövőbe mutató út?
Fontos lehet, vagy lehetne, hiszen a nyugat-európai bázis erre épül. Alapvetően az a kiegyensúlyozott gazdaság, ahol megfelelő termőterülethez megfelelő állatállomány párosul. Hiszen a szántóterület jövedelmét lehet átcsoportosítani akkor, amikor az állattenyésztés nem jövedelmez, vagy éppen fordítva. Ha ezt valaki megbontja – márpedig hazánkban a rendszerváltás után, a termelőszövetkezetek feloszlásával ez megbomlott -, akkor gyengébb gazdaságok alakulnak ki. Az elmúlt négy-öt évben a jó jövedelemnek köszönhetően a növénytermesztők megerősödtek, míg az állattenyésztők sajnos nem. Az állattenyésztésen belül vannak olyan ágazatok, ahol elengedhetetlen a föld megléte. Lehet, hogy megköveznek érte, de baromfit, sertést lehet föld nélkül is tartani! Legfeljebb szántóföldi jövedelmet nem tud átcsoportosítani a gazda. A szarvasmarhát, juhot, kecskét, tehát a legelőre, valamint tömegtakarmányozásra alapozott állatokat nem lehet szántóföld és legelő nélkül tartani. A kérődzőknél a takarmány tekintetében a fűszéna még beszerezhető a piacon, ám a szenázsok és szilázsok semmiképp! Ilyen tekintetben tehát elengedhetetlen a föld, a legelő megléte, s erre nagyon vigyáznia kéne minden gondolkodónak, minden jogszabályalkotónak. Közös felelősségünk ügyelni arra, hogy azok az állattartó telepek ne lehetetlenüljenek el, akik ilyen állatokat tenyésztenek, mert föld nélkül nem tudják tartani az állataikat!