A mezőgazdaság is bajban van Belaruszban

Kellemetlen helyzetbe hozta saját kormányát Mihail Mjasznyikovics belorusz miniszterelnök, amikor kivételesen őszintén számolt be a mezőgazdaság helyzetéről. Szavai ugyanis megkérdőjelezték Alekszandr Lukasenko államfő egyik kedvenc legendáját, amely szerint az ország mezőgazdasága virágzik, sikert sikerre halmoz. Valójában a szektor hatékonysága rendkívül alacsony és csak az óriási állami támogatásnak köszönhetően tud működni.

Csődöt mondott az utóbbi években folytatott, a vidék újjáélesztésére meghirdetett program, s még az elnök egyik kedvence, a forradalom a sertéstenyésztésben is kudarcot vallott, amiben nem kis szerepe van a továbbra is fenntartott szovjet kolhozrendszernek − írta a Belarus Digest.

A kormányfő közölte, hogy tavaly 381 ezerrel, 28,7 százalékkal csökkent a szarvasmarhák száma. A mezőgazdasági minisztérium napokig töprengett, hogy magyarázzák meg a nyilvánosságnak ezt a közlést. Küzdelmük sikerrel járt − Nagyezsda Katkavjec miniszterhelyettes elmondta, hogy a marhák nem pusztultak el, hanem levágták őket a húsellátás biztosítása érdekében.

A belorusz mezőgazdaság legalapvetőbb problémája a tervgazdaság, amely mindenre termelési előirányzatokat szab. Évekkel ezelőtt kitűzték a célt, hogy az országnak 6 millió tonna gabonát kell termelnie, s a számok ugyan évről évre emelkedtek, míg 2011-ben elérték a 10 millió tonnát − amit a szakértők teljesen irreálisnak tartanak −, azonban minden más szántóföldi növény termelése zuhant, hiszen a helyükre gabonát vetettek.

A mezőgazdasági termelés 1990-ben érte el a csúcsát, azóta a vidéki lakosság több mint negyedével csökkent − jelenleg a beloruszok mintegy 25 százaléka él falvakban. Ez a kiáramlás hazavágta a háztáji termelést, a városlakók pedig leszoktak a szovjet gyakorlatról, hogy nyaralóik kertjében termeljék meg burgonya- és zöldségszükségletüket. Márpedig egy olyan országban, amely világelső az egy főre eső burgonyafogyasztásban, a krumplitermelés hanyatlása nem kis probléma.

A kétezres évek közepe táján Lukasenko, aki imádja a kampányokat, mozgalmat indított "mezőgazdasági városok" létrehozására. Miközben ez a nagyobb falvak urbanizálásával járt, a mezőgazdasági béreket 40 százalékkal az országos átlag alatt tartotta. Eközben, megihletve a piacgazdaságtól vagy attól, amit annak vélt, 2004-ben utasítást adott, hogy minden csődbe menő kolhozt el kell adni vagy magán- vagy állami cégnek.

A gyakorlatban rákényszerítették az állami vállalatokat, hogy vegyék meg és tartsák el a csődbe ment közös gazdaságot, különben megbüntették őket. Még a jegybankot is kötelezték, hogy vegyen magának kolhozt. A mindenhez értő vezér 2009-ben rendelte el a sertéstartás forradalmasítását. A dán és holland példákat célul kitűző mozgalom csendesen halt el. A reformok és forradalmak miatt Lukasenko alatt Belarusz 720 ezer hektárnyi termőterületet − az egész több mint 10 százalékát − vesztett el.

Ennek ellenére a kitűzött célok egyre ambiciózusabbak − 2015-re 7 milliárd dollárra kell emelni az agrárexport értékét. A mezőgazdasági minisztérium szerint ez azt jelenti, hogy például a burgonyatermelést a jelenlegi 14-szeresére kell emelni. A krumplitermesztésre kijelölt földterület azonban csupán 1 millió tonna étkezési minőségű burgonyát képes adni, ami éppen hogy elég a hazai szükségletek kielégítésére.

Forrás: Napi Gazdaság