Környezetkímélő talajhasználat

A talaj a szántóföldi növénytermesztés alapja. Mára az 1970-es évektől induló és egyre erősödő környezetvédelmi mozgalmak, intézkedések, technológiák elérték a talajok védelmét is. Napjainkban sajnos talajaink nagy része valamilyen degradációtól szenved, pedig állapotuk hatással van környezetünkre, hiszen élő rendszerek, melyekben igen komoly és bonyolult fizikai, kémiai és biológiai folyamatok zajlanak. Az iparszerű növénytermesztés (1970 – 80-as évek) által folytatott talajművelés, mint emberi tevékenység képes volt ezeket a folyamatokat felborítani, átrendezni, sok esetben – főleg hosszútávon – rossz irányba. Most jött el ezen kedvezőtlen folyamatok visszafordítása, az eddigi káros jelenségek okozta állapotromlás megállítása, visszafordításra. Ennek megfelelően sok új környezet- és talajkímélő technológia, szemlélet látott és lát napvilágot, amelyek a talajok, ezáltal környezetünk javítását szolgálják.

Első ilyen eszköz, amellyel a környezettudatosabb talajhasználatot megalapozhatjuk a szakmailag megalapozott vetésszerkezet, vetésforgó kidolgozása a gazdaság egészére vonatkozóan. Érdemes ismernünk a termesztett növényfajaink egymásra, valamint talajaink fizikai, kémiai, biológiai állapotára gyakorolt hatását.

A környezetkímélő talajműveléssel kapcsolatban a következőket érdemes célként megemlíteni:

• • a talajtömörödés káros hatásának megszüntetése, a talajban kialakult tömör rétegek fellazítása
  • a tömődöttség, tömör rétegek kialakulásának megelőzésére irányuló technológiai lépések termesztéstechnológiába történő építése (gumihevederes járószerkezetek, alacsony nyomású, nagy felfekvőfelületű gumiabroncsok alkalmazása, periodikus mélyművelés).
  • talajművelés energia szükségletének mérséklése, ezáltal a károsanyagkibocsátás csökkentése (menetszámcsökkentett – redukált talajművelés, a termesztett növények igényéhez igazodó művelési mélység alkalmazása, a forgatásos művelés csak indokolt esetben történő használata
  • talajtakarás, mulcshagyó művelés: a talaj felszínén hagyott, összeaprított szerves anyag (pl.: tarlómaradvány), amely által megvalósítható a felső talajrétegek nedvesség vesztésének csökkentése, a nedvességmegőrzés, ezáltal a mikrobiológiai tevékenység élénkítése, alapvetően a morzsás talajszerkezet kialakítása, művelés során alkalmazott erőteljesebb beavatkozások kerülése

Fotó: illusztráció

A talajok nedvességtartalmával történő helyes gazdálkodás is kulcsfontosságú, jelentősége rendkívül felértékelődött az egyre szélsőségesebbé váló időjárásunk, az aszályos periódusok gyakoribbá és hosszabb idejűvé válásával. Ennek fontos eszköze ugyancsak az okszerű talajművelés. A csapadék befogadásának elősegítése és a beszivárgó víz talajban történő tartása nagyon nagy jelentőséggel bír. Ennek fontos része a fentebb említett vízzáró tömör réteg kialakulásának megakadályozása, vagy a meglévő megszüntetése. Kerülnünk kell a talaj indokolatlanul nagymértékű bolygatását, részesítsük előnyben a forgatás nélküli művelési módokat, amelyek által kisebb talajtömeget mozgatunk meg. A szántással nagy felületen „nyitjuk” meg a talajt, ezáltal a talajok szénvesztése is fokozódik.

A talajművelés mellett a termesztéstechnológia egyéb elemei is segíthetik a környezetkímélő talajhasználat megvalósítását, így például a trágyázás:

• • a talaj szervesanyag tartalmának nyomon követése, növelése, szervestrágyázással, mely által:
    • a biológiai élet élénkül
    • a giliszták aktivitása, száma növekszik

A szántóföldi növénytermesztésben többféle szervestrágyát használhatunk:

• • érett istállótrágya
  • hígtrágya (homogenizált, vagy szeparált)
  • zöldtrágya (olyan növényállomány, amelyet azért vetünk, hogy még maghozása előtt – általában virágzásakor – a talajba fogunk dolgozni, így növelve a szervesanyagtartalmat
  • tarló- és gyökérmaradványok.

Talajtakaró növények termesztésével is a környezetkímélő talajhasználatot segíthetjük. Két termesztett növénykultúra között a területünk „fedetlen”, amely időszak több hónap is lehet. A lejtős területek ilyenkor eróziónak, a széljárta területek deflációnak is ki vannak téve, így érdemes nagy zöldtömeget fejlesztő, erőteljes gyökérzettel rendelkező növénnyel bevetnünk. Ez a megoldás egyben a zöldtrágyázás egyik formája is lehet, hiszen a vetésváltásban következő növény előtt a takarónövényt összeaprítjuk, talajba dolgozzuk.

A fentiekből láthatjuk, hogy a fenntartható növénytermesztéssel több oldalról, komplex módon kímélhetjük talajainkat, ezáltal megvalósíthatjuk a környezetünk védelmét is.

Dr. Dóka Lajos Fülöp

egyetemi adjunktus

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem