A legtöbb termesztőkörzetben megrekedt a gyümölcsméret növekedése

Magyarország almatermése egy átlagos évben 550-600 ezer tonna, de az elmúlt 10-15 évben a 200 és 920 ezer tonna között ingadozott.

A magyarországi almatermés alakulása 2004-2016. között (A KSH adatai alapján, FruitVeB jelentés)

Ezek a szélsőértékek felhívják a figyelmet a nagyon rossz termésbiztonságra, ami az egyik alapvető akadálya a piacok építésének és megtartásának. A magyar almatermés hasznosítási irányok közötti megoszlása Európában – már mintegy 20 éve – páratlanul gyenge: 2/3-a ipari alma (melynek 80-85%-a sűrítménycélú léalma), 1/3-a étkezési alma, mely arány az EU-ban pont fordított.

A tavalyi, 2016. évben a közepesnél valamivel gyengébb termést (510 ezer tonna) realizáltunk, tekintettel arra, hogy – ugyan nagy lokális különbségekkel, de – mintegy 20-30%-os kiesést eredményeztek a tavaszi fagyok. A 2016. év időjárása nem hozott kedvezőtlen évjáratot: nem voltak hosszabb és intenzívebb kánikulai hullámok, illetve a termesztőkörzetek többségében viszonylag jó volt a csapadék-ellátottság is.

A kitavaszodás 2017-ben nagyon korán kezdődött, Magyarország nyugati és déli régióiban már április 05. körül, míg északon és keleten április közepén megindult az alma virágzása, ami 1,5-2,0 héttel korábbi a megszokottól. A március vége és május közepe között 6-7 alkalommal is bekövetkező, éjszakai -2-5°C közötti lehűlések azonban okoztak érzékelhető kárt a termésben, leginkább az északi és az észak-keleti országrészben, továbbá dél-nyugat és észak-nyugat Dunántúl egyes szűkebb termesztőkörzeteiben.

Kedvezőtlenül hatott a termésre az is, hogy a virágzás jelentős részében hűvös, szeles időjárás uralkodott, ami időben nagyon elhúzódóvá tette a virágzást (összesen 3-4 hét), és ennek okán nagyon heterogén gyümölcsméretek alakultak ki még egy fán belül is. Ennek várható következménye volt, hogy a kisebb gyümölcsök lehullottak, vagyis a szokásosnál erősebb volt a tisztuló hullás, illetve sokkal nehezebb volt a termésritkítás elvégzése. A fagyhatás és ezzel a fagykár mértéke nagyon eltérő volt országrészenként, illetve egy-egy termőtájon belüli mikrokörzetenként is.

A hazai terméskilátásokat július közepén még – a tavaszi fagyok miatti kiesések ellenére is – átlagos-közepes jelzővel illettük. Az ezt követő közel másfél hónap csapadékhiányos és nagyon magas hőmérsékletekkel jellemezhető időjárása miatt azonban a legtöbb termesztőkörzetben megrekedt a gyümölcsméret növekedése (elsősorban az öntözetlen ültetvényekben, mely a hazai almatermő felület ¾-e), és nagyon intenzívvé, az átlagost jóval meghaladóvá vált a gyümölcshullás (utóbbi a tavaszi fagyok részbeni, késői „szövődménye” is lehet).

Ennek eredményeként jelenleg legfeljebb 500-550 ezer tonna almatermésre számítunk, de ha az aszályos és meleg időjárás folytatódik, akkor előfordulhat, hogy még az 500 ezer tonnát sem éri el a betakarított mennyiség.

Nagy terméskiesés főleg a későbbi érésű fajtáknál tapasztalható (a fagykár és a terméshullás is a korai virágzású ’Idared’, a triploid ’Jonagold’, valamint a ’Jonathan’ fajtáknál a legkifejezettebb), de nem várunk átlagos termést a ’Golden’ és a ’Red Delicious’ fajtakörnél sem. A ’Gala’ fajtakörnél – az európai helyzethez hasonlóan – hazánkban is elfogadható-jó termés van.

Mindezekkel együtt az prognosztizálható, hogy szeptember végétől jelentősen visszaesnek a szüretelt mennyiségek, ami a léüzemek alapanyag-ellátásában is nagy gondot jelenthet a szezon második felében.

Az alma minősége is elmarad az átlagostól. A tavaszi fagyok után ugyanis sok ültetvényben nagyon gyenge termésre számítottak, így a virágzás befejeződését követő hetekben kissé elhanyagolták a növényvédelmet, amely az átlagosnál nagyobb varasodás-fertőzést eredményezett, és helyenként a molyfertőzés is gondot jelentett.

A levéltetű és atka nem okozott az átlagosnál nagyobb problémát ebben az évben. A tavaszi fagyok miatti bizonytalan terméskilátások (a rossz kötődéstől és jelentős terméshullástól való félelem) okán a korszerű, étkezési célú ültetvényekben komoly fejtörést okozott a termésritkítás helyes kivitelezése, így sok ültetvényben végeredményben túlterheltek maradtak a fák, ami jelenleg a kívánatosnál kisebb gyümölcsméretekben tükröződik vissza.

Ehhez részben hozzájárult az – a nagyon helytelen – termelői várakozás is, miszerint a szerény európai termés miatt még a 60-asnál kisebb méretű almára is szüksége lesz az étkezési piacnak. Ez a várakozás már akkor is egyértelműen cáfolható volt, a jelenlegi helyzet pedig igazolta, hogy idén is csak a 65, illetve 70-es méret fölött beszélhetünk I. osztályú étkezési almáról.

A piaci viszonyok alapján arra számítunk, hogy 2017. őszén az elmúlt 10 évben megszokott árintervallum felső harmadában fognak mozogni a termelői árak, de nem számítunk olyan extrém magas árviszonyok kialakulására, mellyel az elmúlt tíz évben sosem találkoztunk volna (a 2017. év piaca eddig még a keresleti piaccal jellemezhető gyümölcsfajoknál is féken tartotta az árakat a soha nem látott extremitásokkal szemben).

A “szokásos” hazai árintervallumnak a léalma esetében a 10-40 Ft/kg nettó árat tekinthetjük, „felső harmadnak” tehát a 30-40 Ft/kg közötti nettó léalma árak minősülnek (a feldolgozóba beszállított termésre vonatkoztatva). A léalma feldolgozása – a megszokottnál egy héttel korábban – már augusztus közepén, 33 Ft/kg nettó árak mellett beindult.

agrotrend.hu / FruitVeB