A kártevők csak környékezték, a betegségek betaláltak az almáknál idén

A tavaszi időjárás már a vegetációs idő kezdetétől kedvezett a lisztharmat kialakulásának. Az almafa esetében a lisztharmat elleni védekezést érdemes a különböző hatásmódú készítményekkel kombinálva alkalmazni. Igaz, a kontakt hatásmódú elemi kén is eredményes lehet, de súlyos nyomás esetén érdemes felszívódó készítményeket is bevetni a lisztharmat ellen. A betegség nemcsak a leveleket, a hajtást, a rügyeket, hanem a termést is fertőzi, amelytől annak felületén pókhálós minta keletkezik, és így elveszíti piacosságát a termés.

A tűzelhalás kórokozója egy baktérium, amely terjedéséhez csapadékra van szükség. Míg a csonthéjasok virágzásának idején esős időnk volt, addig az alma virágzásakor a legtöbb almatermesztő körzetben szárazabb volt az idő – így az idei évben a tűzelhalás kórokozója nem fenyegetett jelentős károkozással.

A varasodás viszont az idei évben már a vegetációs idő elejétől jelen volt az ültetvényekben. A varasodás kórokozója a Venturia inequalis a levélen túl, a termést is fertőzheti, így az ellene való védekezés nagyon fontos. A varasodás a csapadékos időjárást kedveli, hiszen a fertőzés kialakulásához a levél felületének nedvességre van szüksége, ami az idén gyakran adott volt.

A tavasz első kártevői általában a levéltetvek az almás kertekben. A levéltetvek az újonnan fejlődött friss hajtásokat szívogatják. Amint a hajtás növekedése leállt, már kevésbé kell számolnunk a jelenlétükkel. Az idei évben a levéltetvek ugyan jelen voltak, de nem ez a károsító volt az idei szezon legjelentősebb kihívása.

Az almamoly károsítása a termés talajra hullását eredményezheti. A kártevőnek két nemzedéke van, így a korai nemzedék esetén, már a kis almák védelmére kell figyelmünket fordítanunk. A második nemzedék a növekvő almák esetében is végzetes lehet, hiszen a lárvák káros rágásukkal elfogyasztják a termésen belül lévő magot, amellyel megszűnik a termés auxin termelése, vonzása, és így a termés a talajra hull majd. A lárvák berágása azért is káros, mert a rágás nyomán – a felületi sérülés miatt – másodlagos kórokozók is megtelepedhetnek a terméseken, mint a Monilina fructigena vagy a Botrytis cinerea. Az idei viszonylag csapadékos nyár vége, ősz eleje elősegítette a rágás nyomán kialakuló gombás betegségek terjedését, fejlődését is.

A lombot károsító lepke fajok az idén is előfordultak, az idei évben igen jelentős számban volt jelen az almailonca. Az almailonca a termés károsításán túl, az almafák leveleit is károsítja. A termést először hámozgatja a lárva, majd a termés felületéhez egy-egy levelet hozzászőve búvóhelyet alakít ki magának, ezzel még inkább megnehezítve az ellene való védekezést.

A vértetű jelenléte egy-egy ültetvényben több tényezőtől is függ. Az egyik ilyen fontos tényező az alany fajtája. A vértetű igen kedveli például az MM 9-es alanyt, míg az erősebb növekedésű alanyt – mint az MM 106 – kevésbé. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vértetűvel kapcsolatos legfőbb probléma az, hogy nehézkes az ellene való védekezés. Éppen ebből kifolyólag a vértetű megjelenése az ültetvényben, sajnos hosszú távú kihívást fog jelenteni a kertész számára.

A kevésbé meleg, inkább csapadékos időjárásnak köszönhetően kevesebb gondunk akadt az atkákkal.

Összességében az idei év elsősorban a betegségek éve volt. Leginkább a ventúriás varasodás ellen kellett intenzíven védekezni az árutermő ültetvényekben. A növényvédelmi kihívásokon túl az időjárás viszonylag kegyes volt, de azért több tavaszi fagykárral sújtott ültetvény is előfordult az idén.

agrotrend.hu / Benedek Borbála