Elindult a 10. Furmint Február

A rendezvény ötletgazdája szerint a furmint nincs "túltolva", de Kézdy Dániel állítja: a "hájpolás" a többi Kárpát-medencei szõlõfajtának is kedvez, hiszen aki a furminton keresztül szeretni meg a magyar bort, az a többi szõlõfajtára is kíváncsi lesz. Beszélgettünk a fajtáról az egyik legnagyobb magyar furmintrajongóval, Szepsy Istvánnal is – írja az infostart.hu.

Nagyon népszerû fajtává nõtte ki magát a Furmint – fotó: pixabay.com

"Az elmúlt 10 évben alatt nagyon komoly fejlõdést ért el a furmint, nem kell már magyarázni a fogyasztóknak, nem kell azon vitatkozni egy éttermessel, hogy ugyan, legyen már egy furmint a borlapon" – mondta Kézdy Dániel az InfoRádió bormagazinjában. A Furmint Február ötletgazdája szerint a magyar fajták közül a furmint a legnépszerûbb.

Hozzátette: sokszor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e csak fajtatisztán furmintot palackozni, vagy jobb lenne házasításokban gondolkozni. Szerinte a borászoknak idõvel rá kell jönni, hogy mi a legjobb megoldás, és ha a furmint mellé kerül 10-20-30 százalékban hárslevelû vagy olaszrizling, és ettõl szebb lesz a végeredmény, akkor így kell csinálni, de az egyértelmû, hogy maga a furmint egy nagyon fontos, kikerülhetetlen fajta.

Ha megnézzük a borkereskedések kínálatát, akkor nagyon jól látszik, hogy a fajta elfoglalta a méltó helyét Magyarországon, a fogyasztók ismerik és keresik a furmintok dûlõs változatait is, az édes késõi szüreteket is, tehát nem csak a száraz verziókat – hangsúlyozta Kézdy.

Megkérdeztük, hogy a furmint a magyar borvidékeken mennyire van jelen, hiszen a szõlõfajtáról elsõsorban Tokaj-Hegyalja jut eszünkbe, másodjára Somló. Kézdy Dániel elmondta: részben a "furmint-hájpnak", a fellendülésnek köszönhetõen az elmúlt években nagyon sok helyen telepítettek furmintot, például a Balaton körül sok furminttal lehet már találkozni, de az ország számos más szegletében is jelen van. Ettõl függetlenül Tokaj és Somló jár természetesen az élen.

Felvetettük, hogy a hájpnak van egy negatív kicsengése is, azt jelenti, hogy túlzottan, vagy erõltetetten népszerûsítenek valamit. Idõnként azért valakinek lehetett az az érzése, hogy a furminttal is valami ilyen történik.

A Furmint Február fõszervezõje szerint, "ha bormarketing pénzek, állami pénzek kerülnek a rendszerbe, akkor elkerülhetetlen, hogy legyen olyan borvidék vagy régió, amelyiknek ez nem fog tetszeni. Ez részben a furmint esetében is így volt". Kézdy úgy látja: abban már nincs vita, sem a borkereskedõk, sem a termelõk között, hogy a hazai fajtákat elõtérbe kell helyezni.

"Ugyanezeken a területeken teremne nagyon szép chardonnay vagy rajnai rizling, de ha mi a külföld felé szeretnénk bármilyen szinten nyitni, akkor egyértelmû, hogy csak és kizárólag a hazai fajtákra kell építeni, hiszen egy külföldit nem érdekli a negyvenedik chardonnay, vagy a kétszázadik merlot".

Ilyen szempontból szerinte megkérdõjelezhetetlen, hogy a furmintnak kiemelt szerepet kell adni. Azt, hogy a furmint elnyomná a többi fajtát – a hárslevelût, az olaszrizlinget, a juhfarkot – nem nagyon tapasztalja a szakember.

Mint mondta: "aki hisz egy fajtában és kiáll mellette, annak jók lesznek azok a fogyasztók, akikkel a furmint kedveltette meg a magyar bort, hiszen õk egy idõ után szintén magyar szõlõfajtákból szûrt borokat fognak keresni".

Kézdy nem gondolja, hogy a furmint "túl lenne tolva", hiszen mindig a borászokon múlik, hogy melyik fajtát tudják a legjobban használni és kezelni.

"Egyre többet tudunk a furmintról, folyamatosan folyt a szelekció, a borok és a borstílusok próbálása. Ezek már elértek egy bizonyos szintet, és a furmintra egyre inkább úgy tekint a mádi közösség, de biztosan mások is, mint az egyik legfontosabb alappillérünkre" – mondta Szepsy István.

A mádi borász hozzátette: nagyon sokáig nem ismerték föl a furmint kiemelkedõ értékeit, és sokak fejében megfordult, hogy világfajtákkal is foglalkozzanak.

A 2000-es évek elején megfogalmazódott, hogy "a furmint mindent tud, ám, mint fajta, olyan kevert állománnyal rendelkezik, hogy el kell kezdeni a szelekcióját és a céljainknak megfelelõ típusokat kell kiválogatni. Vagy a száraz borhoz, vagy az aszúsodáshoz vagy az egyik dûlõhöz, ami löszös, vagy a másikhoz, ami andezites, akár a harmadikhoz, ami riolitos – és mindegyik fajtatípust a maga élõhelyén kell elõállítani és tovább szaporítani.

Rengeteget haladtunk elõre a furminttal, így azóta megváltozott a világkép: mindenek elõtti lett a furmint" – emelte ki Szepsy István.

A fajta gyakorlatilag ezer évekkel ezelõtt kezdett kialakulni ezen a termõhelyen, ahol az elõd népek éltek, a rézkorszak óta, és miután nincs két egyforma dûlõ – sõt parcella sem – ugyanazzal a talajösszetétellel, a talajnak és a mikroklímának megfelelõen abból az itt termelt õsállapotú fajtából számos változat jött létre. "Ezt úgy kell elképzelni, hogy van négydekás fürt meg nyolcvan dekás fürt is a furmintban" – magyarázta Szepsy István.

"Van egészen apró bogyó és van óriási bogyó. Az egyik nem rothad és nehezen aszúsodik, a másik pedig könnyen rothad és gazdag aszú termést hoz, ha nem is azt a minõséget, amit csúcsnak lehet nevezni. Tehát végtelen számú lehetõség van klónokra, hiszen a klón az egy egyed. Azt nevezzük klónnak, ami egy egyed és aminek a tulajdonságait vegetatív szaporítással lehet örökíteni – elméletileg. Gyakorlatilag nem ilyen egyszerû a helyzet".

Tehát aki ma furmintot telepít, vagy mondjuk az elmúlt öt-tíz évben telepített, annak pontosan tudnia kell, hogy az õ adott területére milyen tulajdonságú furmintklónt érdemes telepíteni – mondta Szepsy István mádi borász.

agrotrend.hu / infostart.hu