Makro- és mikroelemek fontossága és optimális kijuttatási ideje a kukoricánál

A növények különösen a vegetatív növekedés kezdeti szakaszában érzékenyek a hiányára. Nitrogén hiányra utalnak a világoszöld szín, az idősebb levelek sárgulása, barnulása, majd elhalása. Kevés, kicsi vagy semmi termés.

A kukorica növekedése teljes időszakában veszi fel a nitrogént, amely fehérje alkotó elemként döntő szerepet játszik a kezdeti fejlődés, valamint a hajtásnövekedés intenzitása és a termés kialakítása terén. A növény a legnagyobb mennyiséget a 8-10 leveles állapotát követően, szárba induláskor, illetve a szemtelítődés időszakában veszi fel.

Mivel a talajból felvehető nitrogén könnyen kimosódó nitrát- és ammóniumion formájában van jelen, kijuttatása minden esetben tavasszal történjen, megosztva a mennyiséget. Célszerű a számított adag 70%-át vetés előtt legalább 1-2 héttel, a fennmaradó részt pedig starterműtrágya részeként vetéssel egy menetben, és fejtrágyaként a kukorica 8-10 leveles állapotában kijuttatni.

A foszfor a generatív fejlődés és a növény energia ellátásának legfőbb eleme. A növényi anyagcsere folyamatokban és az energia háztartásban betöltött szerepénél fogva a foszfor a csírázás, a kelés és az intenzív hajtásnövekedés, valamint a szemtelítődés szempontjából is alapvető jelentőségű.  A magok energiatartalékaként a csíranövény energiaellátása is foszforhoz kötött.

A kukorica nem tartozik a foszfor-trágyákra intenzíven reagáló növények közé. A foszfor hiánya esetén fellépő általános anyagcserezavar következtében lassul a fehérje- és cukorképzés, gyengül a keményítőszintézis. Foszforhiány hatására romlik a növény vízháztartása és az alsó, idősebb levelektől induló vöröses elszíneződés, sárgulás, majd végül elhalás figyelhető meg az állományon. Az elégtelen foszforellátás következtében késik a virágzás és az érés is.

Nem csak a foszfor hiánya, hanem annak többlete is káros következményekkel jár. A foszfor túladagolása jelentős tápelem aránytalanságokhoz vezethet. A foszfor és a cink antagonizmusából adódóan, foszfortöbblet esetén kukoricaállományunk relatív cinkhiányával kell számolnunk, aminek jelentős termésveszteség és minőségromlás lehet a következménye.

A foszfátok talajon belüli mozgása rendkívül lassú, ezért a kijutatott foszfor gyakorlatilag ott marad, ahová kijuttattuk. A kukorica növények gyökereinek ezért folyamatosan a felvehető foszfor új zónáiba kell bejutniuk, hogy azt felvehessék. A foszfor nem mosódik ki, ezáltal a szántott réteg könnyen feltölthető egy magasan ellátott szintre. Mivel a kukoricának tavasszal, különösen hideg időjárás esetén, hideg talajokon nagy a foszfor szükséglete (a rossz felvételi viszonyok miatt), fontos hogy jól oldódó foszforvegyületekkel, NP műtrágya sorba adagolásával segítsük a növény foszforfelvételét.

A számított foszfor 75%-át őszi mélyműtrágyázással célszerű a gyökérzónába juttatni, a fennmaradó részt pedig startertrágyaként kiadni a kukorica kelésének, valamint kezdeti fejlődésének elősegítésére. A teljes mennyiség tavaszi kijuttatása csak akkor indokolt, ha az ősz folyamán nem volt lehetőség alapműtrágyázásra.

A kálium jótékony hatású a fotoszintézisre, fokozza a növények aktív vízfelvételét, valamint csökkenti a párologtatást. A kiegyensúlyozott káliumellátás védi a növényt a szárazság okozta stressztől, valamint fokozza a kórokozókkal szembeni ellenálló képességet. A kálium növeli még a növény hideggel szembeni ellenállóságát, javítja a szárszilárdságot, és elősegíti a kukoricacsövek kialakulását.

A kukoricának sok káliumra van szüksége a keményítőképzéshez. A fő növekedési szakaszban naponta 12 kg K₂O-nak megfelelő káliumot vehet fel hektáronként.

Ásványi talajokban a növények számára hozzáférhető kálium mennyiségét és a káliumdinamikát alapvetően meghatározza az ionok mozgása a talajkolloidok – talajoldat – gyökér rendszerben. A talaj káliumszolgáltató képességét befolyásolja annak káliumpufferelő és fixáló tulajdonsága.

A káliumot őszi mélyszántással kell a gyökérzónába kijuttatni. Megosztott őszi és tavaszi kijuttatás indokolt laza talajokon és abban az esetben, ha kötött talajunk agyagásvány összetétele fokozott káliumfixálásra képes. A tavaszi kijuttatás elfogadott még akkor, ha valamilyen okból az őszi káliumtrágyázás elmaradt.

Forrás: Agrotrend.hu

A kalcium a sejtmembránok működésében, az áteresztőképesség szabályozásában játszik szerepet, és a sejtfal stabilizálásáért felelős. Nélkülözhetetlen az egészséges gyökérfejlődéshez, a megfelelő minőség biztosításához, és az ellenálló képesség növeléséhez. A magnézium a klorofill alkotóeleme. Részt vesz a fotoszintézisben, az aminosavak és a fehérjék bioszintézisében, továbbá az enzimreakciók katalizátora.

A kukorica jó termést kalciummal telített talajokon ad. Savanyú talajon (pH 5-6 alatt) növényünk életfolyamatai és tápanyag felvétele hiányt szenved a P megkötődése, az akadályozott Mg és K felvétel, valamint a mikroelemek toxikus koncentrációja miatt, de más agronómiailag jelentős tényezőket is kedvezetlenül befolyásol az alacsony kémhatás.  A jelenleg általánosan használt műtrágyák talajsavanyító hatásának ellensúlyozására ezért kukorica alá – a meszes talajok kivételével, – 4 évente ajánlott a fenntartó meszezés.

Magnéziumhiány léphet fel laza talajokon, káliummal jól ellátott területeken az ionantagonizmus következtében. A kukorica magnézium szükségletének kétharmadát 4-6 hét alatt veszi fel, a sorok záródása és a virágzás közötti időszakban. A Mg-hiány tipikus megjelenési formája a csökkent klorofill képződés következtében kialakuló „tigris-csíkozottság”.

Ezeket a tápelemeket az alapműtrágya részeként célszerű kijuttatni. Abban az esetben, ha a talajvizsgálati eredmények erős hiányukat jelzik, szükséges szilárd mész- és magnéziumpótló szerekkel, vagy a technológiát levéltrágyázással kiegészítve pótolni.