A mikroelemek szerepe és pótlása a kukoricánál

A bór esszenciális mikroelem, melynek szerepe sokrétű. Elősegíti a tápelemek felvételét (a nitrogén és foszfor anyagcserében), szerepe van a szénhidrátok és egyéb asszimiláták (pl. a keményítő) szállításában és felhalmozásában, a gyökér- és a szállítószövetek kialakításában, valamint a virág- és termésképzésben.

A mangán a növények anyagcsere-folyamatainak enzim aktivátora. Alapvető szerepet játszik a fehérjeszintézisben, a citromsav­ciklusban és a fotoszintézisben.

A réz specifikus élettani hatását a szakirodalom kis ionátmérőjével, nagy atomtömegével, változó vegyértékével és komplexképző hajlamával magyarázza. Enzimek alkotórészeként részt vesz az elektrontranszportban és a légzési anyagcserében, fontos szerepet játszik a fehérjeszintézis és a szénhidrát anyagcsere folyamataiban.

A cink az élő szervezetek számára szintén nélkülözhetetlen mikroelem. A növényi enzimek (pl. enoláz, aldoláz, karboxipeptidáz, lecitináz) működését szabályozza. Részt vesz a növény fehérje és auxin anyagcseréjében is. A cink hiánya a növények gátolt növekedését, a levelek rozettás jellegű sárgásfehér-fehér klorózisát, valamint a virágok korai elrúgását eredményezi. Az anyagforgalmi zavar következményeként a termés mennyiségének csökkenése mellett jelentős minőségromlással is számolnunk kell.

A kukorica cinkigényes növény. Magas cinkigényéből fakadóan számos mezőgazdasági területen mutatható ki az állományok kisebb-nagyobb cinkhiánya, melyre a kukorica élénken reagál. Cinkhiány esetén a kukorica növekedése visszafogottá válik, az ízközök rövidülnek, és az állomány „lemarad" az adott fenológiai fázisra jellemző növénymagasságtól. A tünetek részletesen:

• az idősebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres–halványsárgás, klorotikus csíkok keletkeznek. Ezek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, azonban a középér, a levélszélek és a levélcsúcs zöld marad. Az eleinte finom csíkozottság idővel egyre szélesebbé válik. Tartós cinkhiány esetén a levél szürke, bronzszínű lesz, majd nekrotizál.
•  A fiatal kukoricalevelek világossárgák, közel fehér színűek lesznek. Ezt a jelenséget „rügyfehéredésnek" nevezzük.
• A generatív szervek fejlődési rendellenessége is megfigyelhető. Krónikus cinkhiány esetén a virágképződés késik, sőt sok esetben el is marad. A virág- és termésképzési zavarok következtében torz, törpe, hiányos csövek képződnek.

Ha ezeket a figyelmeztető jeleket nem ismerjük fel, és nem orvosoljuk időben, akkor számíthatunk a terméscsökkenésre, melynek mértéke néhány százaléktól (ablakos csővégek) akár a 80-100%-os termésveszteségig terjedhet, a hiány mértékétől függően.

A hazai talajok cink ellátottsága nemzetközi összehasonlításban is rossznak tekinthető. Termőföldjeink közel fele az 1979-ben kiadott MÉM NAK határértékeknél (homok 1,0; vályog 2,5; agyag 3,5 mg/kg) kevesebb cinket tartalmaz, tehát gyengén ellátott. Területi megoszlásukat tekintve ezek a szántóföldek főként az ország ÉNy-DK-i átlója mentén helyezkednek el. Ezeknek a térségeknek a talajaiban többnyire közepes, vagy annál jobb a foszfor-ellátottság, ami jellemzően felszínhez közeli mésztartalommal is párosul. Az ilyen karbonátos talajok bázikus jellege nehezíti a mikroelemek oldódását, növénybe jutását, tehát a cinkhiány kialakulásának is kedvez. Mindezek következtében relatív foszfortúlsúly alakulhat ki a kukoricákban, amely főként aszály esetén növelheti a meddő növények arányát, és gátolhatja a szemtelítődést.

A mikroelemek pótlása történhet talaj- és levéltrágyázási technológiával, speciális szerekkel és mikroelem kiegészítésű alapműtrágyával.

Forrás: Agrotrend.hu