Alapvető tápelemek

MAKRO ELEMEK

A makro elemek olyan elemek tartoznak ide melyek viszonylag nagy mennyiségben (100-300 kg/ha) kell, hogy rendelkezésre álljanak, legtöbbször hiánytüneteikkel találkozunk, és mennyiségük alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét.

Nitrogén: alapvető fontosságú elem, építőeleme a fehérjéknek, a sejtplazmának, kromoszómáknak, riboszómáknak és a géneknek. A növény élete során nem egyenletesen használja fel, különböző fejlődési fázisaiban (kelés, bokrosodás, szárba-indulás, virágzás, érés stb.) más-más mennyiségben igényli, ezért előfordulhat, pl. gabonaféléknél kora tavasszal bokrosodás alatt olyan nagy a nitrogénfelvétel, hogy a jól feltöltött talaj sem képes olyan ütemben szolgáltatni, ahogy a növényünk igényli, ezért relatív nitrogénhiány (csak fejtrágyával pótolható) alakul ki, amely komoly terméskorlátozó hatású lehet.

A talaj nitrogénforrása a humusz, mely az élő anyag pusztulása utáni humifikációs folyamatokban keletkezik, de különböző nitrogéngyűjtő (nitrifikáció) baktériumok is termelik. A talajoldatban nitrit-, nitrát- és amin-sók formájában található, könnyen mozog, fennáll a kimosódás, illetve a nitrogén gázzá redukálódás veszélye is, ezért a gyakorlatban ősszel nem szórják ki a számított teljes mennyiségét, csak a talajélet serkentéséhez szükségeset, a többit fejtrágyaként több adagban, az érzékeny fenológiai stádiumokban juttatjuk ki. A talaj nitrogén műtrágyával hosszú távra nem tölthető fel!

 Foszfor: nélkülözhetetlen tápelem, döntő szerepet játszik növényeink energia-háztartásában, anyagcseréjében, virágzást követően a termésbe rendeződik át. A vegetáció során nagy és egyenletesen növekvő mennyiségben igényli a növény, legtöbbet a termésképződés alatt használ fel. Hiánya esetén csökken a termés mennyisége és minősége, és gátolja a többi tápelem hasznosulását is.

 A talajban a növény szempontjából három féle formában van jelen:

– Oldhatatlan forma, a talaj vázrendszerébe beépülve erős kémiai kötésben lekötött forma, a növény számára hozzáférhetetlen, hozzáférhetővé a célzott agrotechnikai beavatkozások következtében serkentett talajélet teheti.

– Nehezen felvehető forma, a talaj kolloidrendszerébe található vízben nehezen oldódó foszfor vegyületek ezek (citrát-oldható forma), a kultúrnövény a gyökérváladékaival teszi számára felvehetővé, jelentős tápanyagtőkeként áll rendelkezésre.

– Könnyen felvehető forma, a talajvízben és a kolloidokban, egyensúlyi mennyiségben található vízoldható foszforvegyületek összessége, melyeket a növény könnyen (ozmózis) fel tud venni a gyökérzetével, műtrágyázással elsősorban ezek mennyiségét igyekszünk  felemelni az optimális szintre.

Ezzel a tápelemmel hosszútávra feltölthető a talaj, sőt túltölthető, aminek a következménye az, hogy a többi elem felvehetősége megváltozik, más elemek hiánytünetei jelennek meg növényeinken.

A foszfor teljes mennyiségét ősszel juttatjuk ki, a talajban kevéssé mozog, ezért a gyökérzónába kell keverni kiszórás után a műtrágyát.

Kálium: létfontosságú elem, kiemelkedő szerepe van a növények vízháztartásában, a sejtek víztartalmának (turgor) szabályozásában, a légzőnyílások (sztómák) mozgásának koordinálásában, ezen keresztül a növényi légzésben. Hiánya esetén a kálium az idősebb részekből a fiatalabba vándorol, ezért tünetei elsőként az idősebb leveleken jelentkeznek, hiányában csökken a növényeink ellenálló képessége, télállósága.

A talaj kolloidrendszerében és a talajvízben, egyensúlyi mennyiségben található. Meghatározó szerepe van a talajkolloidok felépítésében, a talaj kálium tartalékai ezek, innen oldódik a talajvízbe, illetve kötődik meg újra a kolloidokban, egyensúlyi folyamat eredményeként. Ez akadályozza meg a kálium kimosódását, és teszi lehetővé azt, hogy növényeink az igényeiknek megfelelően egyenletes mennyiségben jussanak a káliumhoz vegetációjuk során.

Műtrágyával nagyon jól szabályozható a talaj ellátottsága, klorid és szulfát sóit használják műtrágyázásra. Gyakorlatban, a teljes mennyiségét ősszel szórjuk ki, majd dolgozzuk be a gyökérzónába.

 A talaj hosszútávra feltölthető káliummal.

MEZO ELEMEK

A növények kisebb mennyiségben (10-50 kg/ha) igénylik ezeket az elemeket, növényeink táplálásán kívül szerepük van a talajszerkezet kialakításában, a többi elem felvehetőségében, különböző sók ionjaiként vannak jelen a talajoldatban és a talajkolloidokban, mennyiségük, dinamikus egyensúlyi oldódási folyamat eredménye.

Kalcium: a növények már szikleveles kortól jelentős mennyiségben veszik fel a talajból, a növény fejlődése során kihat a szénhidrát és nitrogén anyagcserére, a sejtkolloidok állapotára, része van a sejtfalak stabilizálásában, a sejtdifferenciálódásban, a sejtmegnyúlásban. Fokozza a növényeink ellenálló képességét.

Hiánya mésztartalmú műtrágyák használatával, vagy talajmeszezéssel gyógyítható, mivel a talajban kevéssé mozog, a javítóanyagokat a talajrétegbe be kell dolgozni.

Kén: a fehérjék alapvető építőeleme, fontos szerepe van a vitaminok szintézisében, nélkülözhetetlen elem.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk hiánytüneteivel, mivel a nagy kéntartalmú fosszilis tüzelőanyagok használatának visszaesésével jelentősen csökkent a légkör kéntartalma, közhasználatban lévő műtrágyáink többsége kénmentes (klorid alapú) és a kénnek, mint gombaölő szernek is csökkent használata.

Pótlása a talajban kéntartalmú műtrágyák használatával lehetséges, mindig a megelőzésre kell törekedni, mivel a tünetek megjelenése után már nem gyógyítható a kénhiány!

Magnézium: mivel alapvető építőeleme a klorofillnek, jelentősége kiemelkedő a fotoszintézisben, fontos szerepet játszik az enzimreakciókban és az energiaátvitelben.

Különösen savanyú talajokon alakul ki magnézium hiány, gyakran mangán többlettel párosulva. Szakszerűtlen műtrágyázással fokozhatjuk a talajsavanyodást, de túlzott NPK hatóanyag bevitel, relatív magnéziumhiányt válthat ki.

Pótlása magnézium tartalmú műtrágyák használatával, illetve a talaj savanyúságát csökkentő talajjavító anyagok (dolomit) használatával lehetséges.

MIKRO ELEMEK

Olyan elemek tartoznak ide, melyek a talajban is rendkívül kis mennyiségben találhatók, de a növények is csekély mértékben igénylik (1-2,5 kg/ha), viszont ennek ellenére hatásuk rendkívül jelentős a termékenységre, a termés mennyiségét és minőségét is befolyásolják! Közvetlenül befolyásolják a növény életciklusainak lefolyását és befejezését, hatásuk szigorúan specifikus, hiányuk más elemekkel nem pótolható. Talajaink (extrém talajalakulatokat kivéve) tartalmazzák általában a szükséges mennyiségeket, ám hasznosulásukat meghatározzák a termesztési technológiák, trágyázási módszerek, alkalmazott trágya-, műtrágyaféleségek felvehetőséget befolyásoló (antagonista, szinergista, pH-t befolyásoló) hatásai. Zavarokat okoz a növényeink anyagcseréjébe a hiányuk, de a többletük is, ezért a talajon keresztül történő mikroelem trágyázás azon kívül, hogy költséges, a túltrágyázás veszélyét is magában hordozza, komoly szakértelmet igényel.

Bór: rendkívül fontos szerepet játszik a növényi anyagcserében, részt vesz a nukleinsavak szintézisében, a szénhidrát anyagcserében, a tenyészőcsúcsi (merisztéma) sejtek differenciálódásában, a sejtfalak szerkezetének kialakításában, és a megtermékenyülési folyamatokban. A gyakorlatban sok helyen találkozhatunk olya esettel, amikor a talajban van elég bór, de a növények nem tudják felvenni. Ez kialakulhat hosszan tartó szárazság hatására, de kiválthatja lúgos talajkémhatás, és gyakran a szakszerűtlenül végzett meszezés.

Hiánytünetek a fiatal növényi részeken jelennek meg, a bórhiányos növény rosszul köt, gyakori a virágelrúgás, fellazulnak a szövetek, barnafoltosság, üvegesedés, szárazrothadás jelentkezik a gyümölcsben és a répatestben. Látható hiánytünetek nélkül is jelentősen csökkenti a termés mennyiségét!

Bórtöbblet általában bórtrágyázás hatására lép fel, mivel igen szűk határok közt van az optimális bórtartalom, mérgezési tünetek az alsó leveleken jelentkeznek apró, barna foltok formájában, a növény a vízhiány jeleit mutatja.

Mangán: a növényi anyagcsere oxidációs-redukciós folyamatait szabályozza, hiányának kialakulását a talaj kémhatása, tömörödöttsége, víztartalma és mésztartalma befolyásolja, tipikus kórkép, a levéllemezen az erektől távolabbi részeken megjelenő pontszerű klorózis, gyakran más mikroelemek hiányával együtt jelentkezik. Meszes talajokon a savanyító hatású (ammóniumszulfát, szuperfoszfát) műtrágyák csökkenthetik, vagy megszüntethetik a mangánhiányt.

Mangántöbblet savanyú, pangó vizes talajokon fordul elő, a mérgezés, a növények elhalását okozza, csökken klorofill tartalmuk, az idősebb leveleken sárgulásos (klorózis), elhalásos (nekrózis) tünetek alakulnak ki, a levélszélektől kiindulva.

Cink: élettani szerepe elsősorban a növényi enzimek működésének szabályozásában van, de jelentősége nagy a fehérje- és auxin-anyagcserében is. Cinkhiány elsősorban homokon jelentkezik, de felléphet nagyadagú foszfor műtrágyázás után, illetve sok meszet és szerves anyagot tartalmazó talajokon. Jellegzetes tünetei az apró, rozettás, mozaikos levelek, rövid ízközök, , növekedésgátlás. Cinkigényes növények, a kukorica, szója, szőlő, bab, len.

Cinktöbblet előfordulása ritka, jellemzői az apró növekedés, kis levélméret, melyek felső része klorotikussá válik, rajta vöröses elszíneződés jelenik meg, majd a levelek is és a növény is elhal.

Réz: szerepet játszik a transzspirációban, a fehérje- és szénhidrátszintézisben, hatása van a sejtfal szilárdításában (lignifikálódás). A nagy szerves-anyagtartalmú (humusz, tőzeg) talajok elősegítik a rézhiány kialakulását, mivel a humuszanyagok erősen megkötik a réz ionokat, a nagyadagú foszfortrágyázás gátolja a rézfelvételt, tartós szárazság esetén gyakoribb a rézhiány fellépése. A rézhiány jellegzetes tünete a fiatal levelek normálisnál nagyobb mérete, gabonaféléknél a levélszél és csúcs kifehéredése, fonnyadás, levélsodródás, klorózisok, elhalás. Rézhiányra elsősorban a gabonafélék érzékenyek.

Réztöbblet kedvezőtlen hatású a növekedésre, jellegzetes vashiány tünetekben nyilvánul meg, erős rézmérgezés a teljes növényállomány pusztulásához vezet. Vas-keláttal vagy szulfáttal a réztöbblet gyógyítható.

Vas: fontos szerepe van a transzspirációban, a fotoszintézisben, a klorofill és fehérjeképződésben. A vashiány a legnehezebben gyógyítható anyaghiányok közé sorolható!

Közömbös, lúgos és savanyú talajokon egyaránt előfordul, gyakran jelentkezik meszes agyagos talajokon a mészklorózis, elsőként fiatal leveleken, jellegzetes élénksárga vagy narancssárga érközi elszíneződés formájában, a hiány fokozódásával átterjed az idősebb levelekre, melyet a levéllemez szélétől a főér irányába terjedő nekrózis követ.

Vastöbblet ritkán fordul elő, eredményeként a levelek intenzív sötét, vagy kékeszöld színűek lesznek, melyhez visszafogott növekedés társul (hajtás, levél, gyökér).

Forrás: Agrotrend.hu