Idén is felszálltak a mezőgazdasági repülők

–Elnök Úr! Bevezetésként lássuk a statisztikát, hány mezőgazdasági légi vállalkozás működik ma Magyarországon?

– Jelenleg 51 mezőgazdasági légi vállalkozás működik, és a novemberi továbbképzésen 98 pilóta végezte el a korábban három-, most ötévente kötelező szakmai továbbképzést. 

Ami a munkákat illeti, az idei tavasz kedvezett a légi munkavégzésnek, különösen az országnak azon a tájain, ahol több csapadék hullott, s a belvizek miatt a földi gépek nem, vagy csak késve tudtak a talajra menni. Tehát azt is mondhatjuk, hogy idén is felszálltak pilótáink, s reméljük, év közben is lesz rá módjuk.

– Ehhez képest a szaksajtóban olyan híreket is olvashattunk, hogy a légi növényvédelem Magyarországon már be van tiltva.

– Igen, nagyon sajnálatos, hogy akár tájékozatlanságból, netán más ok miatt ilyen hamis információk is napvilágot látnak, annak ellenére, hogy megfelelő jogszabályi háttérrel alátámasztva továbbra is legálisan működik itthon a légi védekezés.

Kovács András

– Milyen munkákat végeztek eddig?

– Zömmel a kalászosok fejtrágyázását, mivel az egyéb védekezések beszélgetésünk idején, április elején még nem kezdődtek el, vagy éppen csak előkészületben vannak. Kivétel lehetne e tekintetben a mezei pocok súlyos túlszaporodása (gradáció), illetve az ellene való védekezés, azaz a Redentin légi kijuttatása. Ez azonban jelenleg csak kézzel, lyukba adagolással végezhető, környezetvédelmi okok, a vadak védelme miatt, ami természetesen nem vitatható indok. 

Tavaly volt lehetőség a légi alkalmazásra is a fejlettebb növényállományban, amelyben a nyulak és az őzek már nem találják meg a mérgezett csalétket. Én csak azt sérelmezem, hogy az idei rendelkezés az ország egész területére általánosan érvényes, bármiféle mérlegelési lehetőség nélkül, holott a növények fejlettségében már most is nagy eltérések vannak. Helyben, mondjuk megyei szinten, a növényvédelmi hatóság helyszíni döntése alapján indokolt esetben engedélyezve a légi munkát, a termelő is nyerne a gyorsabb, hatékonyabb védekezéssel, s talán a pocokdúlás is kisebb károkat okozna. Lehet, hogy túl messze megyek a következtetéssel, de országunkban, ahol a gazdaság jelentős ágazatának tekintik az agráriumot, körültekintőbb, differenciáltabb szemlélettel kellene támogatni a termelést. 

– Mennyire igénylik a termelők ezt a szolgáltatást? Mikor és minek alapján kérik a repülők munkáját?

– Ha röviden válaszolhatok, a kényszer alapján. Ha kissé bővebben is, akkor azt válaszolhatom, hogy a még mindig eléggé körülményes adminisztrálás, a bejelentés, illetve engedélykérés körüli papírmunka miatt sokan csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már „ég a ház”. De akkor nagyon sürgős a dolog! 

A légi növényvédelmi munkák előnyeiről szóló szakmai megfontolások mindenki előtt ismertek; ha csak ezeket néznék, sokkal többen keresnének bennünket. A légi védekezési munka jó minőségéről a termelők többsége már korábban, sok évvel ezelőtt meggyőződött. A gyorsaság lehetősége és előnye vészhelyzetben, járvány esetén nem szorul magyarázatra. 

És ma már nagyon fontos az emberi tényező is. A mai pilóták minden tekintetben partnerei a termelőnek, hiszen itt direkt módon érvényesül a piacgazdaság: ha a termelő elégedett a munkával, akkor a vállalkozó máskor is számíthat a megkeresésre, tehát elsődleges érdeke, hogy pontos, minőségi szolgáltatást végezzen. Mindenkinek magának kell önmagáért helyt állnia. A legjobb munkakapcsolat ott alakul ki a termelők és a pilóta között, ahol régi a kölcsönös ismeretség és megelégedettség.

– Milyen évet zárt a mezőgazdasági repülés 2014-ben?

– Azzal sajnos nemigen dicsekedhetünk. Vannak olyan vállalkozások is, amelyek veszteséggel zárták az évet. Sok helyen csak 50-80 óra teljesítményt értek el, a 200 óra vagy afeletti éves szint ma már kiemelkedőnek számít. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a rendszerváltás előtt általános volt az évi 300-500 órás repülés. 

Tudjuk, hogy az átalakult mezőgazdaságban ez ma már nem érhető el, de kevesebb nehezítő körülmény mellett, rugalmasabb jogszabályokkal a mainál több hasznos munkát végezhetnének pilótáink, a gazdálkodók megelégedésére.

– Az elmúlt években sok probléma volt a jogszabályokkal, elsősorban azok túlságosan szigorúnak vélt, az EU-s szabályozásnál is szigorúbb előírásaival. Mi a helyzet ma? Sikerült-e mindenben kompromisszumra jutni?

– Azt valóban elmondhatjuk, hogy a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 44/2005. (V. 6.) FVM–GKM–KvVM együttes rendelet 2013 áprilisában megjelent módosításával a korábbinál jobb, a gyakorlati munka körülményeit, a realitásokat jobban figyelembe vevő rendelet lépett hatályba, de a különféle adminisztratív előírások terén csak kevés könnyítést sikerült elérni. 

Továbbra is érvényben maradt az adott naptári évre vonatkozó kijuttatási terv készítésének kötelezettsége, amelytől azonban indokolt esetben el lehet térni, illetve váratlan károsítóhelyzetben lehetőség van külön engedély kérésére.  

Gyakorlati nehézséget okoz például az a kitétel, mely szerint légi permetezés esetén a szakirányító a kezelés megkezdése előtt, de legkésőbb a kijuttatást megelőző munkanap délelőtt 9 óráig köteles a növény- és talajvédelmi igazgatóságnál a légi munka-végzést bejelenti. Mit tehet a termelő akkor, ha a járványhelyzet hét végén válik kritikussá, s másnap sürgősen permetezni kellene? 

Egy másik probléma továbbra is, hogy a rendeletet nem minden megyében értelmezi egységesen a növényvédelmi hatóság – ez szélsőséges esetben önkényeskedéshez vezet; vannak erről keserű élményeink… Az elmúlt két év tapasztalata azt mutatja, hogy a termelés érdekeit is nézve rugalmasabbá, a mindennapi gyakorlathoz jobban alkalmazkodóvá kellene tenni a rendeletet. Ez a termelő és a légi vállalkozó helyzetét is megkönnyítené. Nem a szabályozás ténye ellen vagyunk, hiszen mint minden szakmában, a mezőgazdasági repülésben is körülírt keretek között, rendben kell folynia a munkának. De kollégáimmal újból és újból oda jutunk, hogy a jogszabály alkotói nem rendelkeznek kellő valós ismerettel arról a tevékenységről, amit szabályozni hivatottak.

– Meg sem kérdem, van-e más is, amin változtatni kellene?

– Pedig van. Ismeretes, hogy a mi szakmánk is egyre jobban öregedik, egyre kevesebb a fiatal, különösen a repülőgép-szerelők között, miközben nagy szükség lenne rájuk. Ugyanakkor ez a szakma ma nem szerepel a támogatott foglalkozások listáján. 

Ismerve napjainkban a szakmai képzések költségeit, a tanulóra és családjára háruló anyagi terheket, bizonyára repülőgép-szerelőnek is jóval többen jelentkeznének elfogadható tanulmányi vagy képzési támogatás mellett. Úgy vélem, ebben a kérdésben, de a korábban említett engedélyezési témában is a MERÉSZ és az Agrárkamara egyaránt érintett, mi mint a szolgáltatók, a kamara mint a fogyasztók, a megbízók képviselője, sőt, talán egymásra utaltak is vagyunk, s lehet, hogy együtt könynyebben érhetnénk el mindenki számára jobb megoldásokat.

– Ejtsünk még szót a mezőgazdasági repülés jövőjéről, kilátásairól is!

– Van egy sötét vízióm. Nem szeretném megérni azt, hogy Magyarországon szlovák, orosz vagy román lajstromszámú gépek végezzék azokat a munkákat, amelyeket évtizedeken keresztül mi, magam és kollégáim teljesítettünk. 

Ma ugyanis itthon sokan kétségbe vonják a mezőgazdasági légi alkalmazások létjogosultságát. Ebben gyakran a zöld mozgalmak a hangadók, akik csak a repülőgépekben látják a környezet veszélyeztetőit, holott a növényvédő szerekkel való foglalkozás minden helyzetben veszélyes üzem (itt jegyzem, meg, hogy idén tavasszal az Alföldön földi gépes védekezések nyomán fordult elő jelentős vadpusztulás). 

Pedig számos szakmai érv szól amellett, hogy adott körülmények között ez a lehetséges módja a járvány elhárításának, egy még súlyosabb kár csökkentésének vagy éppen a termés megmentésének. Azt nem is említem, hogy például az erdővédelemben egy gyapjaslepke gradáció alkalmával más hatásos védekezési megoldás nincs is. 

Azzal is tisztában vagyok, hogy a nagy hasmagasságú önjáró permetezőgépek a szántóföldi növényvédelemben új fejezetet nyitottak, de a légi védekezést nem helyettesíthetik minden tekintetben. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága, miközben évjárattól is függ, hogy mikor melyiknek jobbak az esélyei, hiszen mindkettő a szabad ég alatt rója a kilométereket, és nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell dolgozniuk. 
Tehát bízom benne, hogy bár elég sok nehézséggel küzdünk, de a józan ész felülkerekedik, s egyre inkább és egyre többen a termelés segítőit látják bennünk.

Princzinger G.