Az öntözés nemzeti érdek – senki sem marad le!

A nálunk jóval csapadékosabb Németországban, Ausztriában és Lengyelországban is sokkal fejlettebb az öntözési rendszer. Tavasszal a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felmérte a gazdák öntözővíz igényét. Az eredményekről Hubai Imre kamarai alelnököt kérdezte a NAKlap.

• Miért pont most indult el ez a program?
• Január 1-től, a víztársulatok által üzemeltetett állami tulajdonú, közcélú vízművek a Belügyminisztérium vagyonkezelésébe kerültek. Megszűnt ezzel az az anomália, hogy sokszor egy-egy néhány kilométeres vízfolyásnak akár féltucatnyi üzemeltetője is legyen. Most tisztázható lesz, hogy ki a felelős, ki az a jogi személy, aki az esetleges fejlesztéseket kezdeményezi, aki a pályázatokat benyújtja. Ám minden tervezés akkor ér valamit, ha pontosan tudjuk, hogy milyen igényeket kell kielégíteni. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ezért örömmel vállalta, hogy felmérést készít arról, hogy mekkora az idén, nagyobb beruházás nélkül is kielégíthető vízmennyiség, hol találhatók a vízkivételek helye, illetve melyek a gazdálkodók távlati elképzelései. A célunk az volt, hogy ennek alapján olyan véleményt fogalmazzunk meg, amely az öntözőrendszer infrastrukturális fejlesztését, az erre szolgáló források szükségességét megfelelően megindokolja és alátámassza a valós gazdálkodói igényekkel. A munka egyedülálló, hiszen ilyen korábban soha nem volt. Azelőtt úgy indult el egy-egy vízügyi fejlesztés, hogy néhány termelő összefogott, levelet írt, kérelmet nyújtott be és szerencsés esetben valamelyik ötéves tervben került rá pénz. Most lesz mire alapozva tervezni.
• Mi volt a felmérés módszertana, melyek és mennyire megbízhatóak az eredmények?
• Március 10-31. között a NAK országos rendezvényein illetve a személyes adatfelvétel útján közel 5 ezer gazdálkodótól érkezett vízigény bejelentés a falugazdászokhoz, mintegy 400 ezer hektárra. Ez négyszerese a jelenleg ténylegesen öntözött területnek, jóllehet 200 ezer hektárra van érvényes vízjogi engedély, mégis csak a felét öntözik. Mindez köbméterekben kifejezve: az eddig felhasznált évi 100 millió köbméter öntözővíz mellé 350 millió köbméter vízmennyiségre érkezett igény. Hangsúlyozni kell, hogy a felmérés nem tudományos és nem reprezentatív, de azzal a szakemberek is egyetértenek, hogy reális képet fest. Azt tapasztaltuk ugyanakkor, hogy tízből kilenc gazda azt mondja, hogy szívesen öntözne, de a jogszabályi környezettel nincs tisztában vagy nincs öntözőberendezése, esetleg nem áll rendelkezésre a földje szélén olyan vízfolyás, kút, amiből öntözővizet tudna kiemelni, ezért nem jelentkezik. Sokan szkeptikusak, nem került át a köztudatba az a kormányzati szándék, hogy az öntözésfejlesztésre a jövőben források állnak majd rendelkezésre. A gazdálkodók többsége az öntözésfejlesztés legnagyobb gátjaként a hiányosan kiépült csatornahálózatot tartja. A beruházásokhoz megfelelő hazai és uniós források, jól működő pályázati konstrukciók kellenek. A gazdálkodók azzal is tisztában vannak, hogy a fejlesztés önrészt is igényel, az igénybejelentők nagy száma így arra enged következtetni, hogy adott esetben áldozatot is szívesen vállalnak az ügy érdekében. Az öntözővízhez való hozzáférést azonban nemcsak a hiányos vagy hiányzó vízművek, hanem az is akadályozza, hogy a vízjogi engedélyezési eljárás hosszadalmas és költséges. Ahogy most látjuk, csaknem 1000 jogszabályt kell megváltoztatni, ami hatalmas feladat.
• Hogyan érvelne a döntéshozók előtt annak érdekében, hogy minél gyorsabban haladjon a munka, és minél több forrás álljon rendelkezésre?
• Mostani számítások szerint mintegy 200 milliárd forint kellene arra, hogy a hazai öntözhető mezőgazdasági területet érdemben bővíteni lehessen. Ez első ránézésre óriási összeg, azonban közgazdasági szempontból is biztosan megtérülő befektetés. Egy átlagos évben harmadával is növelhető a termés mennyisége, hát még olyan csapadékhiányos években, mint amilyen a 2007-es és a 2012-es volt, amikor sok helyen a termés teljes egészében megsemmisült. És ne feledjük, most már tíz évből három-négy aszályos. Növeli a megtérülés esélyét, hogy az öntözött területeken kevesebb műtrágyát kell használni, mert több ásványi anyag oldódik ki a termőföldből. A másik fő szempont a termelési biztonság, javak megtérüljenek, illetve hogy nemzeti szinten el tudjuk magunkat látni élelmiszerrel. Nyugat-Európában ez nemzetgazdasági kérdés: például azzal, hogy az Ibériai-félszigetet teljesen öntözhetővé tették, kertészeti nagyhatalommá vált Spanyolország. Mi magyarok pedig még azt a lehetőséget sem használjuk ki, hogy itt, a Kárpát-medencében élünk, ahonnan évente körülbelül 6 milliárd köbméter víz folyik ki úgy, hogy nem hasznosítjuk. Most 400 ezer hektárra érkezett öntözővíz igény, de a szakemberek szerint az ország termőterületének ötöde az, amit öntözhetővé kellene tenni, mintegy 1.2 millió hektárt. Ennek hiányában ezek a területek nem lesznek képesek a fejlődésre. Szorozzuk csak össze a számokat és világossá válik, hogy mekkora hatalmas ugrást jelentene ez a magyar mezőgazdaságnak. És nem csak mennyiségi értelemben, hiszen a biztonsággal öntözhető területeken a gazdálkodó más kultúrák termesztésére is vállalkozhat.
• A felmérés első szakasza lezárult. Aki lemaradt, kimaradt?
• Szó sincs róla! A gazdák továbbra is felkereshetik falugazdászukat, akik regisztrálják az igényeket. Május végén zárul a KEHOP tervezése illetve más forrásokat is fel kell deríteni. Ahol öntözésfejlesztés lesz, oda vissza fogunk menni, lehet, hogy az új adatok birtokában, 6 -8 megyében új felmérés válik szükségessé. Idén is van egynyaras öntözővíz iránti igény benyújtására lehetőség, ez egy rendkívül egyszerű eljárás, és gyors segítség. A hosszabb távú öntözési stratégiához azonban, az említett forrásfelderítés mellett az adminisztrációs korlátok legyűréséhez kell mihamarabb hozzálátni. Hogy közelebb kerüljön az a cél, hogy aszály miatt senkit se érjen kár és az öntözővíz segítségével nőjön az agrárium versenyképessége és a termelés biztonsága.

Forrás: NAKlap/Kádasi Bali Csaba