Nem lesz több az agrártámogatás

A Magyarországnak jutó közvetlen agrártámogatások összege 13-18 százalékkal is bővülhet 2014. és 2020. között – közölte még tavaly az agrártárca. A szakemberek szerint azonban ez csak azzal a megszorítással igaz, ha ezt a közvetlen kifizetéseknél a 2007-2013-as költségvetési ciklus átlagához mérik. A tavaly elindult ciklusban évi 1,27 milliárd euró közvetlen támogatás jut a magyar termelőknek, ami megfelel a 2013-as keretnek, ezért a kormányzati diadaljelentésekkel ellentétben a gazdák nem számíthatnak majd több pénzre, mint eddig.

A legnagyobb tétel továbbra is a területalapú támogatás marad, amit viszont már egy új alaptámogatási rendszerben utalnak.

Gőgös Zoltán agrárpolitikus, az MSZP elnökhelyettese a Népszava érdeklődésére emlékeztetett arra, hogy a támogatási összegről pontos számot még nehéz mondani, mert ez attól is függ, hogy hányan igénylik. Átalány támogatásra legföljebb 30 hektárig jogosultak a termelők, igaz, a nagyobb gazdaságok „első” 30 hektárjára is jár ez a támogatás. Így a kicsik akár több mint 300 ezer forintot is felvehetnek hektáronként évente, ha minden lehetőséget ki tudnak használni. A „nagyok” viszont a 30 hektár fölött részre a becslések szerint az eddigi hektáronkénti 70 ezer forint helyett jó ha 42-43 ezer forintra számíthatnak. Ám nem ez az egyetlen jövedelemelvonás ami az agrártársaságokat sújtja az új ciklusban.

A 2014 és 2020 közötti időszakban Magyarország összesen 1200 milliárd forintnak megfelelő agrár-vidékfejlesztési támogatásra számíthat az uniótól. Ebbe beleszámít az átlagosan 15 százalékra tervezett nemzeti kiegészítő forrás is. Ebből azonban a kormány előbb 15 százalékot átcsoportosított a területalapú támogatásokat (SAPS) is tartalmazó közvetlen kifizetések borítékba, majd arról döntött, hogy 1200 hektáros birtokméret felett elvonja a nagygazdaságok közvetlen területalapú támogatását. Brüsszel ugyan csak annyit kötött ki, hogy az évi 150 ezer euró fölötti kifizetések legalább 5 százalékát kell lefölözni, de ezt az Orbán kormány 100 százalékként értelmezte.

Az így elvont nagyjából 20 milliárd forintot is a vidékfejlesztési kasszába helyezi át a kormány. Vagyis a támogatások elosztásával sakkozva az 1200 milliárdos eredeti összeg módosult ugyan, de valójában nem lett sem több, sem kevesebb. A változás lényege inkább az, hogy a közvetlen földalapú támogatás maradt a Vidékfejlesztési Minisztériumból ismét Földművelésügyi Minisztériummá keresztelt tárcánál, míg a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre, illetve a Leader-programokra fölhasználható 1200 milliárd forint fölötti tényleges rendelkezés jogát Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vette át, emellett a területalapú támogatásokból lecsípett összegek is nála landolnak. (Az ezzel foglalkozó vidékfejlesztési államtitkárságot idén január elején költöztették Kecskemétre, a 110 hivatalnoknak majdnem a fele nem vállalta a napi utazást. Helyettük – hivatalos közlés szerint – „jól képzett, az agráriumhoz értő” helyi szakembereket vettek föl.)

A közvetlen területalapú támogatások megnyirbálásával az agrártársaságok, különösen a hazai sertés- és szarvasmarhatartó gazdaságok nehéz helyzetbe kerülhetnek, hiszen ezeknek a támogatásoknak köszönhették, hogy képesek voltak gazdaságosan működni. A mezőgazdaságban igen magas a minimálbéresek, illetve a kötelező bérminimumon foglalkoztatottak aránya. Ezek kötelező emelése, a járulékok összegének növekedése és a támogatás egy részének elvonása nehezen megoldható feladat elé állítja ezeket a vállalkozásokat.

Ezért is lehet kínos Lázár Jánosnak, hogy az EB bonyolultnak tartja a 2015-2020-as uniós költségvetési ciklus agrár-vidékfejlesztési forrásainak felhasználására benyújtott, egyeztetés alatt álló magyar programot. A Bizottság véleménye szerint a magyar program túlságosan sok tervezett intézkedést tartalmaz, ami veszélyeztetheti a későbbi felhasználást. Ha Budapest el akarja fogadtatni a programját, csökkentenie kell az abban szereplő intézkedések számát.

Jelenleg is folyik az egyeztetés, de azt hogy a tárgyalások mikor fejeződnek be, ma még nehéz lenne megjósolni. A Miniszterelnökség mindenesetre azt fontolgatja, hogy egyes új pályázatokat – saját országkockázatra – még a program végeleges uniós jóváhagyása előtt meghirdet. Ennek természetesen vannak kockázatai is, mert ha Brüsszel valamilyen okból nem fogtad be bizonyos pályázatokat, azt nem is finanszírozza, vagyis a magyar költségvetésnek, az adófizetőknek kell állnia a számlát.

Jól láthatóan Magyarország esetében is kirajzolódnak a brüsszeli szándékok és több tagország elképzelései közötti különbségek. Az EB sokkal nagyobb hangsúlyt fektetne a vidékfejlesztésre, az úgynevezett Leader-programokra, amelyek közvetlenül nem kötődnek mezőgazdasági tevékenységhez. Az unió a vidékfejlesztési források legalább 5 százalékát szánná a ilyen programokra, de szívesebben látná, ha mások mellett hazánkban is ennél többet fordítanának ilyen kifizetésekre.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy az EB elsősorban nem a hatékonyság, versenyképesség növelését szolgáló agrár-vidékfejlesztési programokat tartja a legfontosabbnak. A Lázár-féle egyre nagyobbra hízó Miniszterelnökség viszont nem is titkolja, hogy főleg ilyen programokra, illetve a munkahelyteremtő beruházásokra adna támogatásokat. Ezzel csak az a gond, hogy minél hatékonyabb és versenyképesebb a mezőgazdaság, annál kevesebb munkáskézre van szüksége. A Miniszterelnökség kettős célját tehát nem lesz könnyű megvalósítani.

Gőgös Zoltán emellett több buktatóra is fölhívta a figyelmet. Egyebek mellett tavaly befejeződött az agrár-környezetgazdálkodási program, és idén már biztosan nem indul újra. Ez hektáronként 30-40 ezer forintos támogatás kiesést jelent az érintett 10-12 ezer gazdának. Legkorábban jövőre lehet majd ismét jelentkezni rá, de a feltételek még nem ismertek. Egyelőre az állattartók is csak találgathatják, hogy mikor és mekkora kompenzációra számíthatnak az 1200 hektár fölötti területalapú támogatás elvonása miatt. Kormányzati ígéret van, konkrét határidő, összeg még nincs. A szakpolitikus szerint az agrár-vidékfejlesztési programokra nyáron bólinthat rá Brüsszel. A nyertes pályázók legkorábban 2016-ban kaphatnak a teljesítés igazolás után támogatást. Újra kell programozni a közvetlen kifizetések rendszerét is és az ehhez szükséges jogszabályoknak február végéig meg kellene születniük, mert a gazdáknak április elejétől május közepéig elektronikus úton be kell adniuk az igénylésüket.

Sok kritikát kaptak a termelők

A hazai tejágazat biztonságát elsősorban a stabil fogyasztói kereslet adhatná meg a kiskereskereskedelmi láncoknál. Az ágazat számára tehát egyaránt fontos a termelő, a feldolgozó, kereskedelmi lánc és a fogyasztó – hangsúlyozta a Népszavának Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács társelnöke.A szakember nem titkolta, sok kritikát kaptak a termelők, mert külföldön, főleg Olaszországban értékesítették a tejet. Ennek azonban az volt az oka, hogy amikor túltermelés volt, a feldolgozók kapacitása nem volt elegendő, illetve nem tudták megfelelő mértékben értékesíteni termékeiket. Nem voltak és ma sem versenyképesek az áfacsalással érkező import UHT tejjel, félkemény sajtokkal.

Az Unió áprilistól eltörli a tejkvótát, így csökken az igény a magyar tejkivitelre is, hiszen a nagy tejtermelő országok már idejekorán bővítették kapacitásukat. Zuhantak a bolti-polci árak is a túlkínálat miatt, de ez akár átmeneti is lehet, ha az orosz import tilalom megszűnésével újra indulhat az export. Ez mindenképpen erősítheti a keresleti piacot – vélte Mélykuti Tibor. Emellett az olcsóbb árak is ösztönözhetik a fogyasztást Európában. Ez feljebb húzhatja az alapanyag árakat is, ami előnyös a termelőknek. Ez akár már idén a második félévben bekövetkezhet.

Az 1037 hektár fölötti birtokrészek közvetlen területalapú támogatásának elvonása természetesen a tejgazdaságokat sem segíti. A közösségi támogatások változásai viszont tartalmaznak előnyös elemeket is. Ilyen például az, hogy a kvóta eltörlése után nem az értékesített tej után, hanem állatlétszámhoz kötve kapják a termelők 2015-től a támogatást. Az egyszer ellett tehenek esetében, ez jószágonként 105-110 ezer forintot jelent majd. Ez azt jelenti, hogy a korábbi, literenként 9,50 forintos támogatási értékhez képest az éves szinten átlagosan 7000 liter tejre számolva, literenként 11- 12 forintos támogatási összeg jöhet ki.

Ugyancsak jó hír a termelőknek a szálastakarmány, a pillangós növények hektáronkénti 30 ezer, a fehérjenövények 60 ezer forintos többlet támogatása. A 2016-ban lejáró tej kilogrammonként 4,50 forintos állatjóléti támogatás kifizetését a kormány meghosszabbította 2020-ig.

Ezek a támogatások azonban csak akkor hatékonyak, ha Magyarország nem válik az uniós többlet termelés levezető piacává és valóban sikerül visszaszorítani az áfacsalásokat, a fekete kereskedelmet – figyelmeztetett Mélykuti Tibor. Ha ezt nem sikerül megoldani, akkor a támogatások a veszteségek pótlására mennek el és nem a versenyképességet növelő fejlesztésekre.

A sertés ágazathoz hasonlóan a tejgazdaságokban is folyamatos a koncentráció. Az uniós átlagot meghaladó a 350-360 jószág gazdaságonként. A tej 90-95 százalékát agrártársaságok állítják elő. Ezek a vállalkozások képesek korszerű technológiát, technikát alkalmazni. A kis tejgazdaságok kézműves termékekkel találhatják meg a piaci réseket. Az igazi vesztesek a közepes méretű tejtermelő telepek lehetnek.

Forrás: nepszava.hu