Idén húsvéthétfő adja április nyitányát, vagy ahogyan egykoron nevezték, a lovagrendek, pásztorok és úgy általában, az állattartók, valamint a lovas katonák és a kovácsok égi patrónusaként is tisztelt Szent György havát. A mai nap már nem egyházi ünnep, hiszen
Jézus Krisztus a kereszthalálát követő harmadnapon feltámadt, ráadásul a húsvét a böjtöt is megtörte, úgyhogy elérkezett a bőséges lakoma ideje, amelynek hagyományosan fontos eleme a sonka és a tojás.
No és persze a torma sem maradhat el mellőlük, amely akkor jó igazán, ha úgy csíp, hogy az ember kettőt lát tőle.
Az asszonyok vasárnap a sonkát és a tojást, no meg az asztalra szánt egyéb finomságokat a templomba vitték, hogy megszenteljék, majd siettek haza, mert az a mondás járta, hogy aki gyorsan hazatér, az ügyes lesz a munkában. Húsvét hagyományos étele még a bárány is. Már a levesestál is megkaphatja belőle a magáét, de a legvonzóbbak a ropogósra sült falatok.
Kora tavasszal aligha lehet ízletesebb finomságot a húsvéti asztalra tenni, mint a gyenge, fiatal bárányból készült sültet, és a mellé járó friss salátákat.
A mai napot hagyományosan a locsolkodás uralja, amely már kifejezetten világi szokás, szinte semmilyen egyházi eredete nincs.
Talán csak annyi, hogy a piros tojás színe Krisztus érettünk kiontott vérét, valamint a szeretetet jelképezi. A szerelmesek nem véletlenül ez utóbbi gondolatból merítettek, hiszen eleink között dívott az a szokás, hogy a hajadon leány piros színű tojást csak a szíve választottjának ad. Virágnyelven így jelezte érzelmeit. A húsvéti tojást hozó nyúl képzete csak a legújabb időkben, vagyis a 19. század elején terjedt el Magyarországon. Azóta sem tudni pontosan, hogy miért pont nyúl hozza a tojásokat.