Hírek

Csoportellenfeleink mezőgazdasága – avagy mit is termelnek Izlandon?

A labdarúgó Európa-bajnokság manapság mindenkit foglalkoztat. A „nemzeti tizenegy” sikeres szereplése begyűrűzik a gazdálkodók életébe is, amely kiváló lehetőséget nyújt, hogy áttekintsük csoportellenfeleink agrárvilágát.

AUSZTRIA

A három ellenfél közül számunkra a legismertebb a nyugati-szomszéd agrárpiaca. Manapság mintaként szokás emlegetni az alpesi ország termelését, főleg a hatékonyság és gépesítés terén. Az utóbbi tényezőt azonban félig-meddig a kényszer szülte: a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma az 1930-as évek óta folyamatosan csökkent. Míg a II. világháború előtt a teljes népesség 30%-a az agráriumban dolgozott, addig mára ez a mutató 6% alatti. Ráadásul Ausztria mezőgazdaságának jelentős része rendkívül munkaerő igényes (állattartás). Így a hatékonyság létfontosságú volt a fenntartható gazdálkodás érdekében: a mindenkori modern technika tudta csak áthidalni a munkaerő kényszert. A farmszerkezet jellegzetesen alpesi – kis területtel rendelkező mezőgazdasági farmok, melyek többségében az állattenyésztés „alá” dolgoznak. Az átlagos farmméret 23 ha.

A „sógorok” sikerének kulcsa a hatékonyság mellett a helyi piacra szánt minőségi termelésben rejlik, illetve az osztrák felvevőpiac erejében. Az agrárszektorok mindegyike megfelelő arányban képviselteti magát, de a hús- és tejtermelés a húzóágazatok. Az ország össz-szántóföld állománya mindössze 1.4 millió hektár (ez kevesebb mint hazánk állományának a negyede), melyen rengeteg családi gazdaság osztozik. Így a belső termelésből származó, jól szegmentált növénytermesztés, valamint a tradicionális hús- és tejtermelés képes ellátni az országot.

Szokás emlegetni, hogy az osztrákoknál minden munkagép elé jut egy traktor. Nos, ez valójában akár igaz is lehet, ugyanis az előző 5 évben több mint 30.000 új traktor talált gazdára az országban. Az állományt tekintve piacvezető a Steyr, illetve dobogós a helyi Lindner márka is. Az eladások azonban erőteljes lejtmenetben vannak: míg 2012-ben több mint 7.000 traktort helyeztek fogalomba, addig 2015-ben már „csak” 4.800 db-ot. Szakértők szerint az évi 4.500-5.000 db-os piac a realitás a jövőt tekintve szomszédunknál.

IZLAND

Nehéz bármit is írni az északi ország mezőgazdaságáról, ugyanis a sziget 103.000 négyzetkilométernyi területéből 12.000 km2 gleccser, 4.000 km2 sivár homok, 52.000 km2 egyéb művelésre alkalmatlan föld, míg összesen 21.000 km2 a művelhető terület egyáltalán. Európa legészakibb szigetországának tehát 3 Bács-Kiskun megye nagyságú területen szükséges agrárproduktumot előállítani. A mezőgazdaságban érintett létszám összesen 13.000 fő.

Mégis találunk egy abszolút domináns területet: Izland legnagyobb gazdasági ereje a halászatban, illetve az ahhoz kapcsolódó iparágakban rejlik, mint például a halfeldogozóipar és a halászati termékek előállítása. Ezeket együttesen óceáni ágazatnak nevezzük és a sziget nemzeti össztermékének 27%-át, valamint a munkaerő foglalkoztatásának 20%-át adja. Kicsit kitekintve az iparra azt látjuk, hogy az egyetlen hazai nyersanyagra épülő ág a cementgyártás. Érdekesség, hogy emiatt a legtöbb épület betonból készül, a fa hiánycikk és rendkívül drága is emiatt.

Izlandnak van saját mezőgazdasági egyeteme, ahol átlagosan 320-350 tanuló nyerhet betekintést az agráriumba. Az intézmény egy 300 lelket számláló városkában, Hvanneyri-ben található az ország déli részén.

Amennyiben kimondottan a klasszikus szántóföldi növénytermesztést nézzük a legfontosabb előállított termékek a burgonya, répa és a takarmánynövények. A megművelhető területeket fű, széna és silózott takarmányok részére hasznosítják. Ugyan Izland szinte minden alap- és nyersanyagból behozatalra szorul, burgonyából képesek a saját fogyasztásuk 80%-át megtermelni. Egyes hőre érzékenyebb növényeket fűtött üvegházakban termesztenek, ugyanis az éghajlat végett szinte bármiféle növénytermesztés lehetetlen.

Az ország egyetlen jelentős állattenyésztési kapacitása a juhtenyésztés, azonban ezt is speciális módon alkalmazzák. A helyi gazdálkodók a művelésre alkalmatlan, de füves területekre kihajtják az állatokat és hatalmas, kerítéssel lekerített területeket határoznak meg a legeltetésre. A tenyésztők nem külön legeltetnek, hanem ezeken a nagy kiterjedésű földeken közösen, egymást váltva felügyelik a nyájakat. Kerítésre is csak az elkóborlás miatt van szükség, állományrablásra viszont nem kell számítani, ugyanis a szigeten nincs az állatoknak természetes ellensége.

Az erőgépeket tekintve 2014-ben a Massey Ferguson volt a piacvezető, a Valtra a második, míg a Claas a harmadik az értékesített erőgépmárkák közül.

PORTUGÁLIA


 

Az ország mezőgazdasági termelése sokkal jelentősebb, mint elsőre gondolnánk. Az nem meglepő hogy Európa nyugati végében a klasszikus mediterrán termelési kultúra a jellemzője: citrus- és szőlőfélék teszik ki a mezőgazdasági produktum nagy részét. Ezek mellett az óceáni éghajlatú északi területeken burgonyát és gabonaféléket termelnek a szántóföldi kultúrákat előnyben részesítő gazdálkodók. Azonban az már igazi meglepetés, hogy Portugália adja a világ parafatermelésének a felét (!), valamint 260.000 hektár szőlőterülettel rendelkezik.

A szőlőtermesztésnek és főleg a könnyebb vörösbor előállításnak tökéletesen megfelelő klíma végett 9 történelmi borrégiót találunk az országban, amellyel a világ 6. legnagyobb előállítója. A legnépszerűbb exportcikkek a portói vörösborok, valamint a madeirai likőrborok. Portugália nemcsak mennyiségi, hanem minőségi előállításra is képes, ugyanis a viszonylagos elszigeteltség végett a szőlőtermesztési divathullámok nem söpörtek végig az országon, így a mai napig a fajták többsége őshonos, csekély francia betelepítéssel.

Spanyolország szomszédjának az egyik legfőbb exportcikke a vörösbor mellett a parafa. Az évi 180.000 tonnának a nagy részét, mintegy 80%-át exportálják. Ez a bevétel az ország nemzeti össztermékének is rendkívül fontos tényezője. A mezőgazdasági ágazatok közül még az erdőgazdálkodás emelhető ki, ugyanis az ország területének egyharmadát fás terület teszi ki, amivel „Európa botanikus kertje” címet is kiérdemli Portugália. A rendelkezésre álló nagy mennyiségű fát gazdaságilag is tudják hasznosítani a luzitánok: a skandináv régióhoz hasonlóan rendkívül erős a papír előállítás, valamint a bútoripari beszállítás (az ország az IKEA egyik legnagyobb dél-európai nyersanyag ellátója).

agrotrend.hu / Németh Edina Zsuzsa

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés