Az áfonyatermesztés – miért nem megy itthon?

fotó: 123rf

Európában is vannak őshonos áfonya fajok, ezek a törpebokrú fajok, míg Észak-Amerikában a magas bokrú áfonya az őshonos. Az európai kontinensen az 1920-as években kezdtek áfonyát termelni, elsősorban Németországban, az Észak-Amerikából származó magas bokrú fajokat. 

A termést világszerte kedvelik és számos élelmiszeripari termék is készül belőle. A termelői piacokon gyakran elhangzik a kérdés és kérés, hogy hazai áfonyát szeretnének a vásárlók venni. Nemcsak a fogyasztó, hanem a termelő is boldog lenne, ha tudna kék áfonyát termelni a hazai adottságok között. 

Az áfonya alapvetően a mérsékelt égövön termeszthető. Északi irányból csupán a fagytűrése okozna gondot, hiszen -30 °C-tól már károsodik a bokor. A déli termesztési határa Észak-Olaszország. A klimatikus igényei alapján, tehát azt is mondhatnánk, hogy nálunk is termeszthető. 
Az áfonya viszont rendkívül érzékeny az ültetőközegre, számára a talaj legalább annyira fontos, mint a klimatikus adottságok: kizárólag savanyú kémhatású talajban képes élni és életben maradni. A savanyú kémhatás alacsony pH értéket jelent, az áfonya esetében ez az érték 4,2-4,8 között van, ami esetleg nemesítéssel valamennyivel megemelhető 5 körüli értékre. A savanyú talaj azért elengedhetetlen, mert a gyökerén szimbiózisban élő gombafajok működéséhez szükséges a savas környezet. Mivel ez egy ténylegesen működő szimbiózis, így egyik sem létezhet a másik nélkül, az áfonya sem lenne életképes a speciális gombafajok jelenléte nélkül. (Soltész, 1997)

A talaj kémhatását számos hosszú távú behatás és természeti esemény befolyásolhatja. Az eső hazánkban 4,8pH-val rendelkezik, ami adott esetben emelheti a közeg pH szintjét. A pH beállítását különböző technikákkal, technológiákkal lehet ugyan befolyásolni, de a természetes élőhelyéhez viszonyítva sajnos csak nehezen alakítható ki a tökéletes termesztőközeg. Az áfonya emellett kevésbé kedveli a túl magas hőmérsékletet és vízigényes növény is, évente 600 mm csapadék igénye van, de öntözés nélkül a termesztése elképzelhetetlen, hiszen a csapadék éven belüli eloszlása is fontos a sikeres termesztéshez. Összességében az mondható el, hogy ilyen termőhelyek elsősorban a Dunántúl nyugati és déli részén, illetve a Dunakanyarban, és a Zempléni-hegység egyes részein találhatók. (Soltész, 1997)

Ezek alapján, sajnos egyelőre nincs meg annak a lehetősége, hogy itthon igazán sikeresen és versenyképesen tudjunk áfonyát termelni. Ettől függetlenül azért kísérletezni még lehet, és sokszor érdemes is. 

Eközben világszerte növekszik az áfonya iránti kereslet és növekszik azoknak a termékeknek a száma is, amelyek áfonyát tartalmaznak. Ezzel párhuzamosan növekszik az áfonyatermesztés is világszerte. Csak néhány példát kiemelve, Peruban jelenleg 1.700 hektáron termelik, de ezt a felületet két éven belül 5.000 hektárra szeretnék emelni. A fejlődő trendet az is jól mutatja, hogy míg 2012-ben Peru 47 tonna áfonyát exportált, addig 2014-ben az exportált mennyiség már 2.850 tonna volt. Marokkó is hasonló pályán mozog. 2020-ig 1.000-3.000 hektár áfonya telepítését tervezik, amely hatására 10.000-30.000 tonnára emelkedne az exportált mennyisége. Marokkó 2014-ben 3.895 tonnát exportált határain kívülre, ez az érték 6 évvel korábban csupán 140 tonna volt. 

Az áfonya világszerte kedvelt gyümölcs. Németországban a közelmúltban végzett kutatást a Német Agrármarketing Centrum (AMI). 2006-ban Németországban mintegy 8.000 tonna áfonya került a fogyasztókhoz. 2014-ben folyamatos emelkedés mellett, ez a mennyiség közel 26.000 tonna volt, amelynek mintegy 50%-át termelték meg a német termesztők. 
Az alapvetően nem is meglepő, hogy az áfonyát a fogyasztók egyre inkább előnyben részesítik, hiszen rendkívül jó beltartalmi értékekkel rendelkezik. A gyümölcs gazdag festékanyagokban, vitaminokban és ásványi sókban is. Beltartalmi összetevőit László és Porpáczy (1985) elemezte hazai körülmények között is. Szárazanyagból 13,75%-ot, cukorból 6,97%-ot, savból 0,71%-ot, cserzőanyagból 0,17%-ot tartalmaz. A vitaminok közül tartalmaz C-vitamint, B1-vitamint és B2-vitamint is. Fontos viszont  kiemelni, hogy ezt a vizsgálatot mintegy 30 évvel ezelőtt folytatták le, és azt az itthon megtermelt áfonya termésekkel végezték. 

Megállapíthatjuk, hogy az áfonya hasznos a szervezetünk számára és azzal már igen sokat teszünk az egészségünkért, ha áfonyát, és egyéb sötét színű, magas antioxidáns tartalmú gyümölcsöket fogyasztunk, lehetőség szerint frissen.

agrotrend.hu / Benedek Borbála