Szúrós növényfajok a legelőn

Szúrós növényfajok alul- és túllegeltetett gyepeinkben is előfordulhatnak. Ismerjük meg kicsit jobban ezeket, a gyepgazda életét megkeserítő vagy éppen elkápráztató növényeket!

Egyes (olykor igen jó beltartalmi értékű, lásd mezei iringó) növények az állatok legelését, illetve taposását úgy igyekeznek elkerülni, hogy szúrós képleteket növesztenek, amiket két fő csoportra bonthatunk. A tüske bőrszövet eredetű, és könnyen letörhető, lepattintható a szárról. Jó példája a gyepűrózsa és a hamvas szeder, vagy a lágyszárú fajok közül gondoljunk csak a héjakút mácsonyára! A tövis több úton is képződhet valamely szerv módosulásával, például lomblevélből (szamárbogáncs, sóskaborbolya), pálhalevélből (fehér akác), csúcsrügyből (vadkörte), és alkothatja ágtövissé módosult hónaljrügy is (kökény, tövises iglice), ami akár el is ágazhat, mint a tövises lepényfa esetében. Egyes fajok bár nem szúrnak, de erős szőröket növesztenek, amelyek szintén képesek megvédeni őket a legeléstől, gondoljunk csak a terjőke kígyósziszre.

Fotó: AT / MBA

E fajok jellemzően száraz fekvésű, gyakran tápanyagszegény talajú, illetve zavart, bolygatott gyeptársulásokban jelennek meg, melyben általában jól fejlett karógyökérzetük, illetve gyöktörzsük segíti őket. Kártételüket több úton is kifejtik. Egyrészt mivel az állat nem legeli le őket, sőt az ilyen fajok környezetét sem, a tényleges borításuknál nagyobb területen okoznak terméskiesést. A le nem legelt egyedek magot érlelnek, így egyre nagyobb területen akadályozzák a gyep legeltetéses hasznosítását. Másrészt az állatokra közvetlen veszélyt is gyakorolhatnak a bőr, a szemek, szájüreg mechanikai felsértésével, ami a legelési kedvet is visszavetheti. Napjainkban ennek egy speciális esete is fennáll a gyepek jelentős részén a takarmányozási szempontból optimális kaszálási időpont (jellemzően május utolsó és június első dekádja) kitolódásával, mivel ekkorra már kialakították gyakran elfásodó, szúrós képleteiket. A kaszálás, a rendkezelés és a bálázás során például a tövises iglice lekaszált hajtásairól letörhetnek néhány cm nagyságú, tövises darabok. Ezeket a marha a szénából nem tudja kiválogatni, aminek következtében szélsőséges esetben akár állományszinten jelentkezhetnek gennyes tályogok az állatok szájüregében.

A legjobb megelőzés ellenük, ha a gyep szövete olyan tömött, hogy ezek a fajok nem tudnak megtelepedni benne. Ellenük védekezni helyes időben végzett kasszálással, illetve az állatok szakaszról való lehajtását követő gyomirtó kaszálásokkal lehet. Emellett fontos a terület jó tápanyag-ellátottságának biztosítása. Ha erősen fertőzött foltok is vannak, vegyszeres pontkezelést alkalmazhatunk, majd a foltot felül kell vetni, ha ezeket a területre vonatkozó jogi szabályozása pl. Natura 2000 nem korlátozza, hogy megakadályozzuk a nem kívánatos fajok további betelepülését.

Ha bővebben olvasnának a mezei iringóról, a tövises iglicéről, a bogáncsokról és aszatokról, az egérárpáról vagy épp az árvalányhajfajokról, ezt a MÁL júliusi számában megtehetik.

agrotrend.hu / allattenyesztok.hu