Nyulat tartani nem üzlet – a háztáji tenyészethez nincsenek meg a feltételek

Miközben nagy tervek szövődnek a nyúltartás érdekében, addig a kis nyúltenyésztők az ellehetetlenülésről beszélnek: felvásárlási rendszer nincs, az esetleges felvásárlási ár kalkulálhatatlanul alacsony, nem – vagy csak nagyon szűk rétegnek – érhetőek el a támogatások, a háztáji állatok konyhakész értékesíthetősége nem megoldott, nincs reálisan elérhető megoldás az állati maradványok megsemmisítésére, nincsenek vágópontok és nem megfelelő az árszabás. Kazatsay Líviával, a Nyúltenyésztők Alföldi Klubjának szakelőadójával, nyúltenyésztővel beszélgettünk.

– A piaci rés feltöltése jó lehetőségnek hangzik. Hogy jelenik ez meg a kistenyésztők szintjén?

– Sokkal egészségesebb lenne, ha nem csak a sajnálatos madárinfluenza miatt ennénk több nyúlhúst, de nem látom lehetőségét annak, hogy egyenértékű alternatívája lesz a baromfinak valaha ismét a nyúlhús fogyasztása Magyarországon, méghozzá a fogyasztói árak miatt. A nyúlhús előállítása háztáji körülmények között is valamennyivel drágább az azonos mennyiségű baromfihússal szemben, bár akkora árkülönbség, mint ami a boltokban tapasztalható, nincs.

– Kormányzati szándék a népszerűsítés. 90 millióval több támogatás is jár a nyúltartóknak. Kampány van a nyúltartás és nyúlfogyasztás mellett. Hogy érzékeli ezt a tenyésztői szakma?

– Ezek a támogatások jól hangzanak, de én nem igazán ismerek senkit, aki ezzel élni tudott, vagy épp élni akart volna. Hallottam olyanról, aki belevágott, lekért támogatást, de elenyésző összeg volt, és sokkal több bonyodalommal járt a végén, mintha bele se fogott volna. Az apró betűben mindig megtalálható az, hogy a hierarchia legalján lévő háztáji nyúltartók miért nem tudják a támogatást megkapni, vagy épp miért kerülik azt el, hisz olyan vonzata van, amit senki nem kíván magának, vagy épp nem tud vállalni.

– Célzott támogatás van a termelők állategészségügyi költségeinek csökkentése révén – vakcinázási támogatás, állategészségügyi szolgáltatás költségeinek támogatása. Milyen súllyal jelenik ez meg a ternyésztésben?

– Bejegyzett tenyészetek részére jelenleg is létezik támogatás, csak valamiért senki nem mer élni vele. Jelenleg kétféle betegségre oltjuk nyulainkat, Myxomatosis és RHD ellen. Ezek mellett sajnos felbukkant egy új, úgynevezett RHD2 variáns is, amely betegség tőlünk nyugatabbra tombol, és persze törvényszerűen elérte hazánkat is. Külföldön fejlesztettek már vakcinát erre is, de Magyarországon még nincs törzskönyvezve, és igen borsos áron szerezhető be a külföldi oltóanyag. Eddig egy nyúl átlagos immunizálása egy évben a kétféle betegségre 700-1000 forint közöttre tehető, ha az állatorvos munkadíját nem számolom. Ez az új betegség jelenleg plusz 5-600 forinttal növeli ezt az összeget. Sajnos anyagi megfontolásból vagy épp emberi butaságból sokan elhagyják az oltásokat, épp ezért szinte lehetetlen, hogy ezek a betegségek ne okozzanak tömeges járványokat. Vannak más betegségek is, amik főleg választási nyuszikat érintenek. A legjobb körülmények között tartott állatok esetén is számolni lehet átlagosan 10 százalék elhullással. Erre is vannak megfelelő készítmények, de sok múlik a megfelelő tartástechnológián és a prevención.

– Ön is foglalkozik tenyésztéssel. Elsősorban a nemesítés a cél?

– Óriás kosorrú nyulakkal foglalkozom, hobbi és versenyszinten. Következésképpen teljesen deficites foglalatosság ez számomra, de szeretem csinálni. Ez a fajta is eredetileg húsnyúlnak lett kitenyésztve, hiszen nagy, termetes (eléri a 6-9 kg-os tömeget is), erőteljesen izmolt, erőteljes növekedésű fajta. Emellett határozottan kijelenthetem, hogy a legnyugodtabb, legbékésebb és legmókásabb nyúlfajta, így akár gyerekek mellé is nyugodt szívvel ajánlható, vagy más házi kedvencnek, kutya, cica mellé is. Nagyon sok esetben lakásban tartják, míg mások szabadon a kertben. Sokan nem is tudják, hogy a nyuszik teljesen szobatisztává nevelhetőek és taníthatóak. Akiknek nincs elég idejük egy nap kutyával vagy cicával foglakozni, akár ők is választhatják, mivel jól tűrik az egyedüllétet és a kevesebb törődést. Sokan mások viszont gazdasági céllal tartják és vagyunk így páran, akik kiállítási, nemesítési céllal. Sajnos helyileg jelenleg nem tehetem meg, de várhatóan hamarosan lesz lehetőségem egy nagyobb állomány kiépítésére és keresem, sokszor körbejártam már a lehetőségeket, hogy esetleg háztáji kistermelőként a költségeket visszatermelhessem, vagy egy kis konyhapénzt is kereshessek a saját hobbimmal. Kereslet, igény lenne rá, csak a törvényi feltételek nem igazán adottak még.

– Hogy látja a piacosítás lehetőségeit az élőállat vagy akár a hús területén?

– Ma már lehetővé tették, hogy „panelben is tarthassunk disznót”, de a jogalkotók vagy nem gondolták végig vagy nem akarták végig gondolni a háztáji tartás minden mozzanatát. Szabályok már vannak, elvi lehetőség is van a háztáji kisállattartásra, de a folyamat vége egy zsákutca. A tartás könnyen megoldott például vidéki viszonylatban, ahol megfelelő méretű a kert, ott megfelelő méretű istálló kialakítható, és ha elég messze van a szomszédtól, illetve betartja a megfelelő higiéniai követelményeket, akkor még a lehetséges szagok sem zavaróak. A nyúl egy nagyon halk állat, így például a baromfival szemben emiatt sem kell összeveszni a szomszéddal.

– Mi van akkor, amikor az előállított állatot le kívánja vágni?

– Ha a vágott állatot értékesíteni szeretné és nem csak családon belüli fogyasztásra szánja, olyan helyiséget és eszközöket kell biztosítania, olyan EU-s szabályoknak kell megfelelni és olyan engedélyekkel kell hozzá rendelkezni, hogy azt egy egyszerű tartó nem fogja tudni biztosítani. Ha nem otthon vágja, alternatíva lenne azt nyúlvágóponton megtenni. Ilyenek tudomásom szerint még nincsenek, a nagy vágóhidak kis mennyiséggel (100 db alatt) nem foglalkoznak, és ha foglalkoznának is, a földrajzi távolság megint csak akadály, a beszállításnak pedig szintén komoly követelményei és feltételei vannak.

– És itt jön még egy nagyon fontos mozzanata a háztáji vágásnak, amiről szinte sosem esik szó. Mi történik a veszélyes hulladéknak minősülő állati maradványokkal és/vagy az elhullott egyedekkel?

– A dögkutak uniós szabályok miatt bezárásra kerültek. A hulladék elszállítására hivatott cég (tudtommal Magyarországon egyedül az ATEV Zrt. végzi ezt) olyan áron viszi el és semmisíti meg azt, hogy ez az összeg kigazdálkodhatatlan egy egyszerű nyúltartó-kistermelő számára.

– Régen jól működött a felvásárlási rendszer. Lehet-e ez opció?

– Itt-ott az országban még működik, vagyis inkább azt mondanám, vannak helyek, ahol még ideig-óráig le tudják húzni a nyúltartókat. A felvásárlási árak a 80-90-es évek szintjén rekedt, miközben a takarmány és a tartás költségei a sokszorosára emelkedtek. Még azon kevés szerencséseknek – akik a terményt is maguk állítják elő – sem éri meg ilyen áron leadni, eladni az élő nyulakat. Akik megvásárolják a takarmányt az állatoknak, azok meg egyenesen fizetnek azért, hogy tőlük a munkájuk gyümölcsét elvigyék. Egy gyors röpke példát szeretnék itt megmutatni: elenleg élőállat-felvásárlásnál a legjobb árat a 2,5-3 kg-os élő súlyú kb. fajtától függően 3-4 hónapos állatért lehet kapni (alatta is kevesebbet, felette is kevesebbet fizetnek, vagy el sem viszik). Átlagos ár 4-500 Ft/kg élő súly. Egy 3 kg-os állatért kapunk jó esetben 1500 Ft-ot, aminek legalább a felét az oltás – ha nem spóroltuk le – elviszi. Egy nyúl havi tartása ennél az összegnél azért jóval több. Hisz nemcsak az eladott állatot kell fenntartanunk, hanem az egész állományt és az elhullást is figyelembe kell venni, meg az esetleges állatorvosi, gyógyászati költségeket, ami kivédhetetlen, ezenkívül számolnunk kell vérfrissítés vásárlásával, havonta víz-, esetleg villanyköltséggel, és sorolhatnám. Az én tenyészetemben az egy hónapra jutó havi fejadag (fenntartási költség, élelmezés) 500 Ft/nyúl/hónap. Tehát nekem egy 3-4 hónapos állat 1500-2000 Ft-ba kerül, ehhez jön az oltás költsége. És ehhez képest ezt tőlem 1500Ft-ért vennék meg.

– Tehát mi a piaci opció?

– A legkönnyebb és jelenleg a legszabálykövetőbb lehetőség az élőállat-felvásárlás lenne a kistermelők számára, de megfelelő piaci árakon. Viszont mire ezen az úton eljut a nyuszi a boltok polcaira, a folyamatban szereplők mind rárakják a hasznukat – még akkor is, ha kicsit kisebb haszonkulccsal, mint most – és még erre rámegy az ÁFA, akkor még a mostani átlagos 3000Ft/kg nyúlhús áron sem lehetne ezt kivitelezni. A gyakorlatiasabb  és életszerűbb megoldás a házi vágások lehetővé tétele és a háztól való konyhakész értékesítés, bizonyos mennyiségig minimális adóvonzattal vagy épp adómentesen lenne. Lásd pálinkafőzés! Valamint az ebből származó hulladék elérhető áron történő elszállíthatósága, vagy ennek támogatása. Másik életszerű jó megoldás a vágópontok létrehozatala lenne, pont a kistermelőknek. Vidéki viszonylatban ez a kistermelői tevékenység véleményem szerint sokaknak nyújthatna a közmunka programnál jobb megélhetési lehetőséget.

– A nyúltartás elég érzékeny tevékenység, sok körültekintést igényel.  Kisebb gazdaságokban kezelhetőek-e a kihívások?

– A nyuszik tartása picit körülményesebb a baromfiakénál. Valamivel kényesebbek, főleg kisnyulaknál a választási stressz és az emésztésük sajátossága sok problémát okozhat, főleg kezdő nyúltartók küzdenek is ezzel, de a nagy nyúltelepeken sincs ez másként. Ezt egyébként sajnos legtöbben eleve gyógyszeres táppal igyekeznek kivédeni, állattartó telepen, nagyüzemi szinten nem is dolgoznak mással, szinte lehetetlen kikerülni. Magyarul gyógyszerezik a nyulakat akkor is, ha nem kell, az egyéb adalékokról, hozamfokozókról már ne is beszéljünk, amit a végén mi eszünk meg. Talán ezzel szemben lennének hasznosak a kis háztáji állattartók, akik inkább a prevencióra fektetnek nagyobb hangsúlyt, és eleve kerülik a felesleges gyógyszerezést. Magam is ezek közé sorolom magam és hiszek benne, hogy gyógyszerek nélkül is lehet eredményt elérni, és lehet sikeresen kisnyulat leválasztani. A természetet nem szabad megerőszakolni, és bár én kiállítási nyuszik esetén nem az immunrendszer erősségére, vagy a legéletrevalóbb nyuszira szelektálom az állományom, hanem teljesen a külső jegyek javítására igyekszem őket nemesíteni, így még inkább teret kell hagynom az esetleges természetes szelekciónak is. Gyenge, beteges egyedekre és azok továbbszaporítására nincs szükség.

– Hogy látja, a szabályozás keretrendszere mennyiben támogatja a tevékenységet?  

– Abszolút nehézkes, végiggondolatlan és szakmaiatlan. Azt érezzük, hogy akik a szabályokat, a támogatásokat kitalálták és papírra, nyomtatványra vetették, életükben nem láttak még kisállatot, maximum csak boltok polcain. Már a sok hivatali regisztrációnál elveszti az ember a fonalat, annyi helyre kell bejelentkezni, és a szálak nem érnek össze.

– Ismert, hogy a magyar és a nyugati szokások nagyon eltérőek a nyúlfogyasztást tekintve. Míg itthon évente 20-30 dkg nyulat eszik meg egy ember, addig például Olaszországban hetente legalább kétszer nyúl kerül az asztalra. Mennyire számít ebben az ár Ön szerint?

– Mivel nincs alternatíva, nincs versenytárs, mesterségesen, irreálisan magasan van tartva a fogyasztói ár. Ha beléphetnének a kistermelők is piaci szereplőnek, még a bolti ár is kénytelen lenne lejjebb csúszni. Kevesebb köztes szereplőre lenne szükség, akinek a haszonkulccsával számolni kell. A népszerűsítésnek egyértelműen az első lépése az elérhetőbb ár lenne a fogyasztók részére. Az ismeret, az egészséges és tudatos táplálkozás pedig kampányszerű népegészségügyi kérdés kellene, hogy legyen. Jó lenne, ha több étteremben és a közétkeztetésben is megjelenne a nyúlhús. Jó minőségű hús egyébként alig szerezhető be itthon. Gyakorlatilag a hazai forgalmazó, a Tetrabbit termékein kívül sehol nincs. Vagy házi tartásban, házi vágásban magunk állítjuk elő, vagy ennek nem hivatalos formában történő, nevezzük feketevágásból kaphatunk, ha a szomszéd Józsi bácsi nem szabályosan, de levágja a nyuszikáját és azt nekünk adja.

– Valójában megéri nyúllal foglalkozni kicsiként?

– A fentiek ellenére egyértelműen igen, ha anyagi hasznunk nem is származik belőle még. Ez remélem, hogy változni fog, ha másért nem, azért éri meg, hogy egészséges húst tehetünk az asztalra, ami biztos nem tartalmaz gyógyszeripari termékeket, adalékanyagokat, tartósító anyagokat, rákkeltő anyagokat és még sorolhatnám. Jelenleg olcsóbb, mintha boltban venném meg, és még finom is.  És rendkívül aranyosak! Így a gyerekeknek is öröm, hogy vannak, sokat tanulhatnak a kisállatok tartásával, de a mai rohanó világunkban nekünk felnőtteknek is igazán üdítő kikapcsolódás a házi tenyészetünk gondozása. Jó látni az egészségesen és elégedetten rágcsáló és ugráló, születő és növögető nyuszikákat.

– Mire van szüksége a kistermelői ágazatnak, hogy ne a továbi ellehetetlenülés felé menjen?

– Felvásárlás esetén támogatott árra lenne szükség. Támogatás kellene a tartáshoz, főleg az élelmezéshez, nyúltáphoz. A háztáji vágás és háztól való konyhakész nyúl értékesíthetőségén kellene változtatni, könnyebben létrehozható feltételekkel, könnyebb és átláthatóbb adminisztrációval. A veszélyes hulladéknak minősülő állati maradványok elérhető áron történő elszállítása, megsemmisítése is fontos lépés lenne. Szükség van vágópontok létrehozására, megfelelő árszabásra, emellett kampányra a nyúlhús előnyeinek megismertetésére is.

agrotrend.hu / GG.