Hollandia a tejkvóta után

Bár a hollandiai időjárás ebben az időszakban nem éppen kegyes a kirándulókhoz, megfelelő ruházattal készülve az ember hamar túlteszi magát ezen az apróságon. Az ottaniakat még a vízszintesen eső csapadék sem tudja lekényszeríteni a kerékpárjukról, vígan szelik gyerekek, felnőttek egyaránt csodajárgányaikkal a végtelen hosszú villanypásztor vezetékekkel szabdalt holland tájat. 

Az meg ugye főleg ne panaszkodjon az elemek viszontagságaira, akit vendéglátónk jóvoltából egyenesen a holland labdarúgó válogatott extrakényelmes autóbusza furikáz farmról-farmra. Hogy kerül egy ilyen kultikus jármű tehenészek szolgálatába? Vendéglátónk, a CRV szerteágazó tevékenységeinek sorában a társadalmi szerepvállalás is fontos szerepet játszik és ennek keretében támogatják a labdarúgó válogatottat a busz fenntartásával, üzemeltetésével, így mikor Robbenéknek nincs rá szüksége, a CRV igénybe veheti azt. 

A holland társadalomban a tejágazat és a tejtermelők munkájának megítélése amúgy is igen kedvező. Nagyon érdekes, hogy nem elsősorban a kiváló tejre, tejtermékekre büszkék, hanem azokra a holland tehenekre, amik szerintük a legjobb tejet adják a világon! Számomra a legizgalmasabb kérdés az volt, hogy ezeknek a teheneknek a gazdái hogyan élik meg a kvótaeltörlés utáni időszakot, tényleg nyertesei e a folyamatnak, vagy őket is jelentősen érinti a tejárak drasztikus csökkenése? Szerencsére nagyon nyíltan és őszintén beszéltek a problémáikról. Mert problémák náluk is akadnak bőven. Itt van elsőként a 28 euro cent körüli tejár, ami első ránézésre nem is olyan rossz, de ha a 30 euro centes önköltséget mellétesszük, mindjárt másként fest. Elmondható, hogy a kisebb, 50-70-es létszámú telepeknél kedvezőtlenebb az önköltség, aki nagyobb létszámú állományt tart, ott egy kicsit kedvezőbb a helyzet. Egy kétszázas tehénlétszámmal dolgozó farmer 26 euro centes önköltségről számolt be, de elmondta, hogy ez a „haszon” csak a túlélésre elég, fejlesztésre, beruházásra már nem. A kicsik közül sokan gondolták, hogy az állomány növelésével a kvótaeltörlés után hatékonyabbá, gazdaságosabbá tehetik a tevékenységüket. Istállóépítésre, férőhelynövelésre hitelt vettek fel, tartalékaikat is bevonva beruházásba kezdtek. ők vannak most talán a legnagyobb bajban. A törlesztő részletek kigazdálkodása nem kis feladat. Érdekes, hogy a nehézségek ellenére nagyon optimisták. Azt tartják, hogy az ő termelési szisztémájuk, adottságaik annyira jók, hogy ilyen pillanatnyi piaci zavarok nem képesek jelentősen és tartósan megingatni.

Nagyon bíznak a kínai piacban. Sikeresen akkreditálták a tejszektorukat, ezért a porított tej exportjának jelentős növekedésére számítanak. 
A hasznosan, gazdaságosan, hosszú ideig termelő tehén még inkább felértékelődött. Ebben eddig is jók voltak, hisz az átlagos laktációszám 3,6. A hasznos élettartam, problémamentes tehén, magas tej beltartalom az elsődlegesek. Nem hajszolják a tejkilogramm rekordokat. Ahol jártunk, ott mindenütt 10.000 kilogramm körüli szintet tartanak évek óta. 

Bevételeik kiegészítésére sokan az állomány 30%-át fehér-kék belgával termékenyítik, a megszületett üsző- és bikautódokat egyaránt meghizlalják. A kiváló húsminőségű marhára nagy a kereslet, jó áron értékesíthető. A maradék 70%-ot ivarspecifikus spermával termékenyítik, így nem probléma az állománypótlás. Arra feltétlenül figyelnek, hogy az a bizonyos 30% az állomány gyengébb hányadából kerüljön ki. Ehhez felhasználják a tenyészértékek elemzését, sok esetben a teljes nőivarú állomány genom tenyészértékének vizsgálatát is.

A CRV is nagy hangsúlyt fektet a genom tenyészérték vizsgálatára az üzemekben, a tenyésztési programba bevont farmokon a legértékesebbnek bizonyult üszőket megvásárolja. Az állatok a telepen maradnak, de a célpárosításból nyert embrióik, bikautódaik a CRV számára rendelkezésre állnak. Számos telep ebből a tevékenységből is számíthat jövedelem kiegészítésre.

Kivétel nélkül mindenhol szóltak az állami rendeletek, szabályozások miatt egyre inkább növekvő költségekről. Fájlalták a 4000 forintos köbméterenkénti trágya-elhelyezési díjat, a vetésszerkezet drasztikus szabályozását. Elmondták, hogy hiába van elég földje valakinek, hogy szemes kukoricát termesszen, azt csak nagyon korlátozottan teheti meg. A szükséglet nagy részét kénytelen megvásárolni a „füves táj, legelők Hollandiája” képének megőrzése miatt.

Minden meglátogatott telepen használnak genetikailag szarvtalan bikát is! Elmondásuk szerint az állatvédők belátható időn belül el fogják érni a szarvtalanítás tilalmát, ez már világosan látszik. Erre muszáj időben felkészülni, mert óriási gondot fog okozni a szarvalt állat a nyakfogóval, fejőrobottal, egyedi abrakadagolóval felszerelt istállókban. Az egymásnak okozott sérülésekről már ne is beszéljünk.
Érdekes volt, hogy a költségek növekedése ellenére az itatásos borjak tejpótló tápszerén nem hajlandóak spórolni. Nálunk is ismert tejpótló gyártó cég olyan prémium tápszerét itatják, ami idehaza nem is kapható. Az ára miatt nem is lenne rá igény. ők erre áldoznak pénzt, meg is látszott a borjakon. Szerintük ez a későbbiekben megtérül. 

Felfoghatatlan volt számukra, hogy nálunk húszan dolgoznak egy négyszázas telepen. ők egyedül, plusz a feleség félmunkaidőben, meg a gyerekek ellátnak kétszázat. Az igaz, hogy olyan szinten voltak automatizálva az istállók, hogy fejés, almozás, borjúitatás – tehát a legmunkaigényesebb teendők – nem igényeltek különösebb gondot.

A robot megfej, a trágya lepotyog az aknába, a borjakat megitatja az automata, az abrakot egyedileg kiméri az adagoló, az ivarzást figyeli a lépésszámláló. Különösebben csoportosítani sem kell, mert mindenki ugyanazt a tömegtakarmányt kapja naponta egyszer, egy adagban, csak az abrakadag változik. Az állományméretből adódóan ellés sincs tömegével, így tényleg nem okoz különösebb gondot két embernek ellátni a telepet.
Komoly kihívásként említették a jövőre nézve a fiatal generáció elszakadását a farmoktól. Az a legnagyobb gond, hogy a családi farmot megöröklő fiú nehezen talál feleséget. Egyrészt leköti a munka, nincs ideje ismerkedni. Nagyobb részt a fiatal lányok nem szívesen mennek feleségül tehenészhez. Szabadabb életformára vágynak, nyaralni akarnak, polgári életet élni. Kérdeztük az egyik 50 év körüli farmert, hogy mikor volt nyaralni utoljára. Azt mondta viccesen, hogy a felesége szokott menni Spanyolországba, nagyon jól szokta magát érezni.

képek: Guti Gábor