profimagazin

Ki mint vet, úgy arat – Nyolc univerzális vetőgép összehasonlítása (2. rész)

(A gyakorlati teszt a Profi Magazin 2020/2. számában jelent meg.)

Nagy összehasonlító tesztünk első részében csatlakoztattuk a vetőgépeket a traktorokhoz, kompakt tárcsás boronával és tömörítő hengerrel előkészítettük a magágyat, és megtöltöttük a magtartályokat. A második részben az adagolásról, a vetőmagok szétosztásáról és beágyazásáról lesz szó, ami legalább annyira izgalmas.

Mielőtt rátérünk a magadagolásra, foglalkoznunk kell a maradék magok kiürítésével. Ezért egyetlen tesztjelölt sem érdemel dupla pluszpontot, többek között azért sem, mert a megközelíthetőség — akár szétnyitott, akár összecsukott állapotban — általában nem jó. Nagyobb mennyiségekhez szinte az összes vetőmagtartálynak van egy beöntő nyílása retesszel az alsó garatrészben. Jó, ha egy megfelelő tömlő tartozik a szállítási csomaghoz, mint például a Kuhn és a Väderstad esetében (az Amazone esetében külön tartozékként kapható).

Két különálló tartálytölcsér fenék valamivel több erőfeszítést igényel a tartály kiürítésekor, mint a Kverneland és a Väderstad esetében. A Lemken Compact-Solitair ve­tő­gépnél nagyobb mennyiségeket csak a fe­nékcsappantyú kinyitásával lehet „eltávolítani”, vagy egy elosztófejen keresztül, a vetőgéppel együtt szállított tömlő segítségével, pl. visszafújható a Big Bag zsákba (vigyázat: felveri a csávázószer porát).
A Kuhn adagolón van egy második kifolyónyílás — ez szép megoldás. A teljes kiürítéshez és kis mennyiségekhez mindenhol használhatók a leforgató csappantyúk is a forgó adagolók mellett, amelyek a Horsch vetőgépen egy a leforgatást vezérlő App (ingyenes), az Amazone esetében pedig a Twin­Terminal (felár ellenében) segítségével végezhető jelentősen nagyobb fordulatszámon forgatva a forgó adatokat.

AZ ADAGOLÁS

Az adagolás meghajtásakor hét gyártó elektromos megoldásokra támaszkodik, csak a Köckerling dolgozik hidraulikával.
A fordulatszám szabályozáshoz szükséges haladási sebességet radar, GPS vagy impulzuskerék segítségével határozzák meg („A mért értékek és a műszaki adatok összehasonlítása” táblázat). A Köckerling szerint a Vitu GPS-vevőkészülékének elegendő egy műholdat használni, ami pl. az erdő szélén kizárja az árnyékolás kockázatát.

A vetőmag féleségekhez való alkalmazkodást az Amazone, a Horsch, a Kverneland, a Pöttinger és a Väderstad különféle cellás kerekek alkalmazásával oldja meg, amelyek a lezáró schublernek köszönhetően tele tartály mellett is kicserélhetők. Az Amazone Cirrus és a Pöttinger Terrasem egyetlen cellás kereke gyorsan cserélhető, az Amazone az ehhez szükséges megfelelő univerzális kulcsot az adagoló mellett helyezte el, a Pöttingernél szerszám nélküli, rugóval terhelt bajonettzár található erre a célra.

Hasonlóan praktikus a Horsch Pronto középen osztott cellás kerekének (két elektromotorral megosztott adagoláshoz) szerszám nélküli cseréje. Nem optimális az a tény, hogy a cellás kerék cseréjekor az elektromotorok a csatlakozó kábelnél függenek tehermentesítés nélkül. A két adagolóegységgel ellátott Kverneland és Väderstad vetőgépeknél a szerszám nélküli csere hosszabb ideig tart — a Kverneland vetőgépnél a gép mindkét oldaláról kell dolgozni (de az egyes alkatrészeknek jó az elkeveredés elleni védelme), Väderstad esetén az adagoló cellák kerekei sajnos elakadnak a csere során.
A Kuhn a Rauch egységére támaszkodik, amely könnyen és szerszám nélkül beállítható. A cellák mérete csavaros orsó segítségével a cellás kerék mozgatásával változtatható meg. A normál és az apró magok közötti váltáshoz a „0” adagoló helyzetű cellaméretet két retesszel kell kiválasztani.

Csavarozásra jár a beállítás az egy adagolóegységgel rendelkező Köckerling, és a négy adagolóegységgel ellátott Lemken vetőgépnél. A többrészes cellás kerekek esetén a megfelelő egyedi kerekeket csavarokkal kell rögzíteni a házban vagy a tengelyen. Ez különösen a Lemken négy adagolóegységénél jelent többletmunkát, amelyek egyenként hat-hat kereket tartalmaznak.
Annak érdekében, hogy a fordulatszámok megfeleljenek a kívánt vetési mennyiségeknek és a haladási sebességeknek, a Pöttinger és a Väderstad egységeinél szükséges lehet az előtéteket a hajtóműben is módosítani. A különleges vetőmagokhoz és haladási sebességekhez a Kverneland és a Väderstad esetében megváltoztatható a cellás kerekek felszerelése.

Az elektromos/hidraulikus hajtásnak köszönhetően a leforgatás nem nagy dolog. A Lemken kivételével, amely fémlemez tálcát és nagy pontosságú platform mérleget használ, minden gyártó apró függő mérlegeket és kalibráló zsákokat szállít, amelyek a leforgató nyílás alatt elhelyezkednek el. Ez a Kverneland esetében akadozó és időigényes megoldás a gép mindkét oldalán elhelyezkedő túlságosan instabil zsákkal. A Väderstad vetőgépén a két adagolóegység közül csak az egyiken kell elvégezni a leforgatást, de a zsák felfüggesztése itt is kissé körülményes.

Minden gyártó kínál tároló rekeszt a leforgató eszközökhöz, valamint a cellás kerekekhez és az apró alkatrészekhez. Csak a Lemken nagyméretű mérlegéhez nincs elegendő tároló hely, míg a leforgató tálca védelemként az adagoló felett helyezkedik el.
A hozzáférhetőség javítása érdekében legalább az Amazone, a Horsch és a Kuhn rendelkezik rámpával, a Väderstad csak kis fellépőt szerelt fel. A Lemken vetőgépén jól el lehet végezni a leforgatást a földről is, az Amazone Cirrushoz azonban magasabbra kell nőni. A Pöttinger esetében fel kell mászni a tárcsás boronára vagy bele kell mászni, a Kverneland és a Köckerling azt javasolja, hogy nyúljunk át a behajtott tárcsás boronán a leforgatáshoz.
A hidraulikus Köckerling hajtása megköveteli, hogy a traktor motorja járjon, és a ventilátor is működjön a leforgatás során (az elektromos hajtásnál elegendő a bekapcsolt gyújtás a traktorokon). A kötelező kalibrálás után a Vitu esetében még lehetséges egy teszt lefuttatása is valós fordulatszámokkal.

Minden vetőgép leforgatható kényelmesen a traktor terminálján keresztül is, ehhez természetesen be kell szállni a vezetőfülkébe. Itt kiváló a Väderstad iPad megoldása, amelyet a vezeték nélküli összeköttetésnek köszönhetően könnyen elvihetünk a Spirit vetőgéphez is (az Agritechnica óta létezik alkalmazás iOS és Android okos telefonokra is).
Hasonlóan kényelmes a Horschnál az ingyenes MobileControl leforgatási alkalmazás a HorschConnect rendszeren keresztül (Android és iOS operációs rendszerrel).
Az Amazone a 2019-es Agritechnica óta rendelkezik a programjában ilyen ingyenes alkalmazással, ez a mySeeder. A Lemkennél nincs külön leforgató gomb, az Amazone pedig csak a kis TwinTerminal megrendelése esetén rendelkezik ilyennel.
Kicsit idegesítő, hogy a kalibrálási folyamat során az Amazone, a Köckerling és a Väderstad gombjait végig nyomva kell tartani (az Amazone szerint a termék biztonsága miatt). Az iPad és az App megoldások valamint a TwinTerminal azzal az az előnnyel járnak, hogy a leforgatott mennyiség közvetlenül a gépnél rögzíthető.
Az Agritechnica kiállításon a Väderstad a Spirit vetőgéphez is beígérte a SeedEye koncepciót magszámlálással, amelynél a vetőgép leforgatása a főbb kultúrnövények esetében már nem szükséges.
A Köckerling, a Kuhn, a Kverneland és a Pöttinger beépített egy szenzort, hogy a leforgatás után a leforgató-nyílás ne maradjon nyitva. Amazone, Lemken és Väderstad vetőgépen a nyílások automatikusan bezáródnak, amikor eltávolítják a gyűjtőtartályt (ezen felül az Amazone vezetőjének meg kell erősítenie a terminálon, hogy a fedél zárva van) — ez nagyszerű! A Horsch egyik megoldással sem rendelkezik, és rámutat arra, hogy a levegőárammal a vetőmag 95%-a még nyitott csappantyú mellett is az elosztóba kerül.

A leforgatott mennyiségeket következetesen betartják a vetőgépek. A DLG rendszer szerint kevesebb, mint 2,5% eltéréssel a repcemag esetében háromszor (Horsch, Köckerling és Pöttinger), a búza esetében pedig hatszor (Amazone, Horsch, Kuhn, Kverneland, Lemken és Väderstad) született „nagyon jó” értékelés. Csak a Lemken Compact Solitair esetében kaptunk repcénél mindössze átlagos értékét + 7,3% túladagolás miatt.

A VETŐMAGELOSZLÁS

A vetőmagok az adagolóktól levegőáram segítségével jutnak a vetőmag-elosztókhoz, az ehhez szükséges levegőáramot hidraulikus hajtású ventilátorok hozzák létre.
Ellen­őr­zés és tisztítás céljából könnyen elérhetőek a Kverneland és a Lemken (rövidebb cső a vetőcsoroszlyákhoz) elosztói, amelyek viszonylag sűrűn helyezkednek el a vetőele­mek fölött — a Lemken esetében ezek a szerszámok nélkül is nyithatók. Az Amazone és a Väderstad a magasan elhelyezkedő elosztóihoz rámpát is szerelt — a Horsch, a Köckerling, a Kuhn és a Pöttinger sajnos nem.

A görbék mutatják a csoroszlyák által elvetett magmennyiség százalékos eltérését az átlagtól. A tesztelt Kuhn változatot nem értékesítik (az értékek csak korlátozottan érvényesek). Grafikon: Tovornik

Az Amazone az adagoló után megosztja a légáramot, és a vetőmagot két elosztóra irányítja. A féloldali (GPS alapú) lekapcsoláshoz a mag szállítási útvonalát egy perforált lemez zárja le, és az adagoló fordulatszáma csökken. A művelőút mágneses csappantyúkkal történő kapcsolásakor,sorelzáráshoz (legfeljebb négyszer hat sor) is csökken az adagoló fordulatszáma.

A Horsch az új RowControl elosztóval vett részt a tesztben, amely jelenleg még külön tápellátást igényel a traktor akkumulátorától. Minden egyes elosztó­fejhez az osztott cellás kerék mindkét fele adagol. Egy elektromotor kikapcsolásával biztosított a féloldalas lekapcsolás a munkaszélesség csökkentéséhez.
Minden vetőmag-kifolyónyílás el van látva csappantyúval az egyedi művelőút kialakítás érdekében. Azért, hogy a csappantyúk átkapcsolása ne befolyásolja a keresztirányú eloszlást, elválasztják a levegő- és a vetőmagáramot — a megfelelően csökkentett vetőmag mennyiséget visszavezetik a levegőáramba, a légáramot egy By-Pass segítségével a zárt vetőmag­sorokba a földre irányítják. 16 szakasz áll rendelkezésre a Section Control munkaszélesség szakaszosabb használatához (opcionálisan teljes konfiguráció egyedi sorkapcsolással).

A Köckerling a Rauch elosztóval nevezett a versenybe, melynek mű­velőút kapcsoló csappantyúi hagyományosan a megfelelő elosztónyílásokat zárják le — ugyanakkor csökken a kiadagolt vetőmag mennyisége. A féloldali lekapcsolás (a ke­resztirányú eloszlás figyelembevétele nélkül) opcionálisan lehetséges, ha az összes elosztónyílás művelőút-csappantyúkkal van felszerelve.

A Kuhn a „Vistaflow” nevet adta az új elosztónak, amelyet a Rauch vállalattal közösen fejlesztett ki. Itt az egyes elosztók összes nyílása normál művelőút-csappantyúkkal van ellátva (vetőmagmennyiség csökkentés), amely lehetővé teszi a féloldali kapcsolást (a keresztirányú eloszlás figyelembevétele nélkül), az egyedi művelőút-­programozást és a vetőmag-áramlás el­len­őrzését. Az integrált automatikus tisz­títórendszer a táblavégi fordulóknál minden csappantyút átkapcsol. A GPS-alapú Section Control kapcsolás 2020 tavaszától lesz elérhető.

A Kverneland is két új elosztóval vett részt a teszten, amelyeket egy-egy adagoló egység lát el vetőmaggal — amely magába foglalja a féloldali lekapcsolást is. Útmutató nélkül még nem áll készen a gyakorlati felhasználásra a kúpos beállítás a fedélben, melynek célja a keresztirányú eloszlás pozitív befolyásolása. A művelőút-­kapcsolás (legfeljebb 2 x 4 sorban az adagolt mennyiség csökkentésével) hagyományosan, csappantyúk segítségével történik.

A Lemken a 6 méteres Solitair esetében négy elosztóval működik. Meglehetősen átláthatatlan a sok összekuszálódott tömlő a művelőút-kapcsolás (legfeljebb négyszer három sor) miatt, ami visszavezeti a vetőmagot a tartályba.
Ami előnyös: a cellás kerekek előtt elhelyezett hidraulikus lezáró reteszekkel — és GPS támogatással — a munkaszélességen belül négy szakasz kapcsolható. Ezenkívül a keresztirányú eloszlást nem befolyásolja a vetőmag visszavezetése, és a művelőutak kapcsolhatók aszimmetrikusan, illetve a gép két oldalán eltérően is.

A Pöttingernél IDS az egyedi elosztó neve, ha a teszthez hasonlóan teljesen fel van szerelve művelőút-csappantyúkkal.
A féloldali lekapcsolás ezzel ugyanúgy garantált, mint az egyedileg programozható művelőút-kapcsolás. Az adagolási mennyiség automatikusan csökken, és a művelőútba eső sorok vetőmagjai visszakerülnek a légáramba, hogy lehetőleg ne befolyásolják a vetőmag keresztirányú eloszlását. Section Control vezérlés jelenleg nem érhető el.

A Väderstad két vetőmagelosztóval szerelte fel a 6 m széles Spirit vetőgépét. A fél munkaszélességben történő vetéshez (A Section Control elő van készítve) egyszerűen kikapcsolnak egy adagolót. A művelőút-csappantyúk (legfeljebb kétszer négy sor) hagyományos módon lezárják az elosztó nyílásait, az adagoló fordulatszámát ennek megfelelően leszabályozza a rendszer.

Mi a helyzet a keresztirányú eloszlással? Az előző dupla oldalon a „Keresztirányú eloszlás összehasonlítása” elnevezésű grafikonok mutatják, hogy a vetőgépek milyen egyenletesen osztják el a vetőmagot keresztirányban a sorok között. A variációs koefficiens (VK) is látható itt, a keresztirányú eloszlás pontosságának mértékeként.
A Kverneland és a Lemken meggyőzött minket az állandóan jó VK-értékekkel. Reméljük, hogy a Kverneland hamarosan átdolgozza az új elosztójához tartozó beállítási javaslatokat oly módon, hogy a gyakorlati szakemberek is jó értékeket érjenek el — ez a mi méréseinknél nem sikerült azonnal.
Az Amazone és a Horsch vetőgépei búza és repce esetében kissé rosszabb VK-értékekkel „közepes” osztályzatot értek el.
A Köckerling és a Pöttinger vetőgépeknél szintén jók voltak a búza VK-értékei, a Väderstad esetében pedig nagyon jó volt a keresztirányú eloszlás. A repce esetében a Pöttinger vetőgépénél még átlagosak voltak a mért VK értékek. Ezt a minősítést a Väderstad nem, a Köckerling pedig egyértelműen nem érte el.
Az Espro vetőgép jó (búza) és átlagos (repce) keresztirányú eloszlása csak korlátozott mértékben érvényes (a grafikon ezért világosabb), mivel a Kuhn az elosztója alá egy 14 gyűrűből álló, magas felvezető csövet helyezett el, ami a saját információi szerint a keresztirányú eloszlást javítja féloldali lekapcsolás esetén. A saját tesztek azonban mérésünknél nem mutattak javulást, ezért az Espro vetőgépet továbbra is a jól ismert rövid, nyolc gyűrűs csővel értékesítik.

VETŐMAG BEÁGYAZÓDÁS

Minden gyártónak megvan a maga filozófiája a vetőcsoroszlya rendszerek kialakítására. A mi munkánk egy nap búza- és egy nap repcevetésre korlátozódott, közép kötött talajon, jó körülmények között. Ezért őszintén szólva ugyanolyan kevés információval tudunk szolgálni pl. a két csoroszlyatárcsa párhuzamos vagy eltolt helyzetének hatásairól, mint a vetőbarázda kialakításáról, a nyomógörgők szélességéről vagy az eltömődési hajlamról.

A repce és a búza végső kelési eredménye átlagosan több mint 80% volt. Az Amazone (búza), valamint Kuhn és a Kverneland (repce) túl mélyen végzett vetéssel magyarázza gyengébb eredményeiket.

Hat gyártó választotta az egyszerű, egykaros csoroszlya vezetést. A Lemken és a Pöttinger itt nagyobb ráfordítással dolgozik: A Pöttinger a vetőelemeket négypontos függesztéssel rögzíti és egy paralelogramma rudazatos felfüggesztés található a csoroszlyánál. A Lemken vetőgépén a vető csoroszlya egy fémhuzalon függ, amelyet viszont a nyomógörgő karjához erősítenek.
Fizikailag ez nagyobb pontosságot jelent mindkét rendszer számára a mélységszabályozásban, ami annál nagyobb hatással bír, minél kötöttebb vagy egyenetlenebb a magágy. A Lemken hidraulikus OptiDisc-­csoroszlyájának másik előnye: El tudja kerülni a köveket anélkül, hogy befolyásolná a magnyomó görgők munkáját.

A vetésmélységet legkényelmesebben a Kverneland u-drill vetőgépen lehet beállítani a vetőgép terminál segítségével, mivel a központi munkahenger a párhuzamos kiemelés érdekében útszakasz-méréssel rendelkezik. Így lehetséges a vetés alatti beállítás.
A legtöbb vetőgépnél a vetés mélysége a megfelelő hidraulikus munkahenger útjának korlátozásával beállítható. Az Amazone az ütközők állításához az összesen hat hidraulikus munkahengeren három, megfelelő skálával ellátott hajtórudat alkalmaz. Csak a középső hajtórúd kevésbé jól, de legalább rámpán keresztül elérhető. Hagyományos módon szorítókkal oldotta ezt meg a Kuhn két munkahengeren, a Horsch három, és a Väderstad négy hidraulikus hengeren, illetve a határoló rudakon oldja meg a szabályozást. A Köckerling távtartókat használ három munkahengeren.
A Horsch, a Köckerling és a Väderstad vetőgépén a középső hidraulikus munkahengerek nem érhetők el könnyen. A Kuhn Espro esetében viszont mester/szolga rendszeren keresztül van csatlakoztatva a külső munkahengerekhez, ezért nem kell beállítani — ez nagyszerű megoldás.
A Pöttinger és a Lemken orsóval mechanikusan állítja be a vetési mélységet. A Pöttinger három fixen rögzített kilincsművel dolgozik, sajnos a középső nehezen elérhető, és a skála útja túl rövid a jó orientációhoz. A Lemken könnyen olvasható, állandó skálával rendelkező két orsója viszont könnyen elérhető, de ehhez szükség van a mellékelt 36-os villáskulcsra is.

A csoroszlyanyomást a legtöbb vetőgépnél a csoroszlya csuklós rögzítésével hozzák létre, ugyanakkor ez biztosítja a túlterhelés elleni védelmet is. Itt az Amazone, a Horsch, a Kuhn, a Pöttinger és a Väderstad gumielemes rendszert használ, a Köckerling pedig laprugókat a „3D” kővédelem miatt.
A Kverneland vetőgépén a gerendelyt rögzített forgáspontokkal szerelték fel, a Lemken esetében pedig karbantartásmentes, gumi bevonatú forgócsapágyakkal látták el, amelyeknek biztosítani kell a csillapítást, az oldalirányú rugalmasságot és ennek ellenére a nyomvonal stabilitását. A Kverneland a csoroszlyanyomást rugókkal oldja meg; kizárólag a Lemken támaszkodik hidraulikus csoroszlya nyomás szabályozásra kis munkahengereken keresztül.

Hat tesztjelöltnél a csoroszlyanyomás kényelmesen beállítható a traktor vezetőfülkéjéből a terminálon történő előválasztással, még munka közben is. Az Amazone, a Köckerling, a Lemken és a Pöttinger emellett felszerelt egy manométert jól láthatóan a gép elülső részére, ellenőrzés céljából. A Kverneland vetőgép folyamatosan mutatja a csoroszlya nyomást a terminálon. Az Amazone és a Väderstad az aktív csoroszlyanyomásra hívja fel a figyelmet, amelyet gyorsan lehet után szabályozni a jó talajkövetés érdekében, így mindig a célnak megfelelő nyomás nehezedik a csoroszlyára. A Kuhn Espro esetében munka közben nem lehet a csoroszlyanyomást beállítani, mivel az a két hidraulikus hengeren szorítókkal kell kijelölni — a Kuhn szerint a vetőelemek speciális profiljának mindig garantálnia kell a jobb csoroszlyanyomás szabályozást gumibakok segítségével. A Horsch Pronto esetében négy orsót kell manuálisan működtetni a beállításhoz a vetőelemeken. A +/- 25%-os nyomásváltozást biztosító hidraulikus beállítás (opció) a teszt során nem volt a gépen.

A maximális csoroszlyanyomás mérésekor a Horsch, a Köckerling és a Kuhn esetében kb. 160 kg értéket kaptunk. Ezt követi az Amazone, a Kverneland, a Pöttinger és a Väderstad 100-130 kg-os értékkel. A Lemken hidraulikus rendszerében a 70 kg-os maximális csoroszlyanyomás viszont alacsony. A tesztjelöltek nem direkt vetőgépek, és a kompakt tárcsás borona mindig biztosítja a magágy előkészítését. Így a 70 kg nyomásnak elegendőnek kell lennie, ami egyébként a több mint 2,5 t feletti tömörítő hengerek „tehermentesítését” eredményezi.
160 kg nyomásnál 40 csoroszlya 6,4 t terhelést támaszt meg! Ennek nincs értelme, mert negatívan befolyásolja a tömörítő henger visszatömörítő hatását, vagy a vetett sorok előtömörítését. Ezenkívül nehéz a csoroszlyanyomás közvetlen összehasonlítása, mivel minden gyártó eltérő vetőtárcsa szögekkel dolgozik, és a ténylegesen szükséges nyomás is így különbözhet.

A magtakaró nyomógörgővel vezérelt dupla tárcsás vetőcsoroszlyák a finomszemcsés talajon nem igényelnek külön pálcás boronát. Nehezebb körülmények között azonban minden gyártó felszerelt egy sortakaró boronát — a Kverneland egy külön borona sínt, a többi gyártó egy független boronát. A Lemken és a Vä­derstad utalt arra, hogy az ő kínálatukban is megtalálható a boronasín. Az Amazone, a Köckerling, a Kverneland és a Lemken esetében a pálcás borona szerszám nélkül is inaktiválható (kiemelhető). Az Amazone, a Horsch, a Köckerling, a Kuhn, a Kverneland és a Väderstad vetőgépeknél előfordulhat a véletlen visszaállítás a bo­­rona károsodása nélkül.

Annak ellenére, hogy minden boronafogat külön-külön be kell állítani, a Köckerling és a Kuhn (hét fokozatú forgatható gombbal), valamint a Lemken (négy fokozatban beakaszthatóan) jó osztályzatokat kaptak. Igazán jó a központi nyomáskiegyenlítés a Kverneland vetőgép sortakaró boronájával (két hajtókar jó skálával), de a borona dőlésszögének beállításához négy ponton kell csavarozni. Az Amazone vetőgépén nem tetszett a háromlépcsős csapszegállítás kényelmetlen rugós alátéttel megoldott biztosítása. Ez a Pöttingernél körrugós csapszegekkel jobban megoldott (négyfokozatú csapszeg beállítás).
A Väderstad esetében a fokozatmentes dőlésszög állításhoz, és a nyomásállításhoz — sajnos kijelző nélkül — egyaránt szükség van csavarkulcs használatára. A Horsch vetőgépén két helyzet közül választhatunk, ha nem riadunk vissza attól, hogy egy csavart minden fognál külön át kell helyezni. Az Amazone, a Horsch és a Kuhn esetében jó megoldás az, hogy a fogakat a csavar meglazítása után a kopás mértékének megfelelően le lehet engedni.

A vetési tesztek során a gyártók maguk feleltek a vetőgép beállításáért. Az elérendő cél az elvetett repce és a búza lehető leggyorsabb és legegyenletesebb kelése volt. A csírázó növények számlálásának eredményét a „A kelés összehasonlítása” grafikonon ábrázoltuk.
A repcénél a tesztjelöltek fele több mint 80%-os kelési eredményt ért el, többek között a 2-3 cm-es vetési mélység betartásának is köszönhetően, a legjobb eredményt a Väderstad érte el, melyet szorosan követ a Horsch. A Pöttinger és a Lemken mögöttük következett. Mind a négy gépnél egyenletes kelést figyelhettünk meg, mivel már hét nappal a vetés után a vetőmagok kb. 90 százaléka kikelt. A másik négy márka a tesztünkben a 80%-os kelési eredmény alatt maradt, itt a tényleges vetési mélység 3 és 5 cm között volt. A sorrend a következő volt: a Köckerling és az Amazone körülbelül 78%, a Kuhn 75% és a Kverneland 65%. A kelés egyenletessége ugyanakkor itt hasonlóan jó volt, mint az első csoportban.
A búza esetében az Amazone Cirrus kivételével az összes gép elérte a 80%-os kelési szintet. A Kverneland, a Lemken és a Pöttinger csaknem 90%-os eredménnyel áll a lista elején. Ezt követi a Köckerling és a Väderstad mintegy 85%-kal, valamint a Kuhn és a Horsch körülbelül 80%-kal. Az Amazone csak 65%-os kelést ért el.
A kelés a beállítástól is függ. A meghatározott vetési mélység ellenére a repce esetében a Kuhn és a Kverneland, a búza esetében pedig az Amazon döntött úgy saját elmondása szerint, hogy a biztonságosabb vízellátás érdekében száraz körülmények között mélyebbre vetik el a magokat. Ez a rossz hozzáállás nyilvánvalóan hozzájárult ezekhez a gyengébb eredményekhez.

Így végeztük a tesztet

Az adagolási pontosság és a keresztirányú eloszlás méréséhez a vetést 14 km/h sebességgel szimuláltuk (búza: Asano fajta, 45,8 g ezermagtömeg, 200 kg/ha vetőmagdózis, repce: DK Exstorm fajta, 4,79 g ezermagtömeg, 3 kg/ha). A magokat minden egyes csoroszlyánál összegyűjtöttük és lemértük. Az adagolás pontosságát a teljes adagolt mennyiség alapján számítottuk ki, mint relatív eltérést a leforgatott mennyiséghez képest.

A keresztirányú vetőmageloszlás mérése érdekében a vetőmagokat minden egyes csoroszlyán összegyűjtik. Fotók: Colsman (1), Tovornik, a gyártó felvételei (2)

A keresztirányú eloszlás az egyes csoroszlyák által elosztott mennyiségeken alapszik. A keresztirányú eloszlás pontosságának mértékeként kiszámítottuk a variációs együtthatót (VK), amely megadja az átlagos százalékos eltérést az átlagtól. A VK értékeket és az adagolás pontosságát a DLG tesztközpont vető­gép-­tesztpadja alapján osztályozták.
Vetési próbákat végeztünk olyan lápos-­agyagos vályog talajon, amelyet korábban kb. 10 cm-es mélységben egy rövid tárcsás boronával megmunkáltak. A ve­tőgépek beállításáért a gyártók voltak felelősek. Célértékeket határoztak meg a vetés intenzitása és mélysége szempontjából (repce: 2,24 kg/ha, 2 cm; búza: 150 kg/ha, 3 cm) 14 km/h haladási se­besség mellett. 7 és 14 nappal a repce vetése után, 9 és 23 nappal a búza vetése után megszámoltuk a növényeket és ki­­számítottuk a kelési eredményt.

A második rész összegzése

A csatlakoztatással, a magágy előkészítésével, a vetőmagtartállyal és a vontatási teljesítmény-igénnyel kapcsolatos első összefoglalásunkat követően (profi 2020/1) a második rész után sem tudunk és akarunk egyértelmű tesztgyőztest választani, mert minden tesztjelöltnek megvan a maga erőssége. Ily módon például az összes univerzális vetőgép jó osztályzatot kapott az adagolás pontossága szempontjából. Míg a Kuhn Espro állt első helyen a maradék vetőmagok kiürítése szempontjából, a leforgatásnál és a növénytípus váltásánál különösen az Amazone Cirrus, a Horsch Pronto és a Kuhn Espro kapott jó jegyeket.
A művelőutak és a munkagép felének lekapcsolása esetén a Horsch, a Kuhn és a Pöttinger egységesen nagyon jó eredményeket értek el. A repce és a búza keresztirányú eloszlásánál a Kverneland u-drill és a Lemken Compact-Solitair állt az élen. A vetőmag beágyazódására irányuló beállítási munkákat tekintve az Amazone, a Köckerling, a Kuhn, a Kverneland, a Lemken és a Pöttinger szereztek pontokat. Ezzel szemben a kelés vizsgálatakor a Lemken, a Pöttinger és a Väderstad álltak a lista élén.

Szerző: Profi/Gottfried Eikel, Sönke Schulz

agrotrend.hu

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés