profimagazin

Univerzális és kényelmes vetés? – vetőgépek összehasonlítása

Nyolc 6 m munkaszélességű sűrűsoros univerzális vetőgép összehasonlítása, 1. rész  (Megjelent a Profi Mezőgazdasági Gépmagazin 2020/1. számában.)

Nyolc gyártó, sokféle koncepció és nagy különbségek a közepestől a nagyon jó részletekig! Összehasonlító tesztünkben, amely valószínűleg világszerte egyedülálló, nyolc sűrűsoros univerzális vetőgépet teszteltünk összesen 48 m teljes munkaszélességgel. Ebben az első beszámolóban mindent megtudhat a csatlakoztatásról, a magágy előkészítéséről, a vetőmagtartályról és a vontatási teljesítményre vonatkozó igényekről.

A kilenc megkérdezett gyártó közül nyolc válaszolt a tesztfelhívásra. Az összehasonlításban, számos előnyre és hátrányra derült fény. Fotók: Profi/Tovornik

Mennyire könnyű beállítani a magágy előkészítését, mennyire lehet beállítani a magtartály töltöttségi szintérzékelőit, és milyen vontatási teljesítményre van szükség az univerzális vetőgépekhez? Összehasonlító tesztünkben ezeket és még sok más kérdést vizsgáltunk meg egy üzemben, amely átlagosan 52 talajponttal minősített talajokkal rendelkezett Türingiában.

Összehasonlító tesztünkben nyolc különböző gyártmányú vetőgép vett részt, a következő típusokkal:

  • Amazone Cirrus 6003-2
  • Horsch Pronto 6 DC
  • Köckerling Vitu 600
  • Kuhn Espro 6000 R
  • Kverneland u-drill 6001
  • Lemken Compact-Solitair 9/600 KH
  • Pöttinger Terrasem C6 Artis plus
  • Väderstad Spirit 600S

A részvétel előfeltétele volt, hogy rövid (kompakt) tárcsás boronával, gumikerekes tömörítő egységgel és dupla tárcsás vetőcsoroszlyával rendelkezzen a vetőgép.

 

A CSATLAKOZTATÁS

Csak a Väderstad használ K80-as gömbfejes vonószerkezetet; minden más gyártó kényelmesen alsó függesztőkarokkal csatlakoztatja a gépeit. Különösen a kormányzási magatartás szempontjából jobb választás ez az utóbbi változata hátra helyezett forgásponttal!

A Väderstad érve a gömbfejes vonószerkezettel történő csatlakoztatás mellett az egyenletesebb mélységtartás és a jobbközépre tartás. Jó megoldás itt a nagy felfekvő felülettel rendelkező hidraulikus támasztóláb.

Kisebb hiányosságokat találtunk a Köckerling, valamint a Kverneland és a Lemken vetőgépénél az összekapcsoláskor, és a vonórúdnál. A Köckerling gépénél a két parkolótámasz nehézkesen használható, a Kverneland és a Lemken vetőgépen sajnos nincs teleszkópos vonórúd – csak más-más hosszúság választható gyárilag. Az Amazone, a Horsch, a Köckerling, a Kuhn és a Pöttinger esetében a vonórúd hossza állítható. Támasztólábként nekünk a leengedhető vagy összecsukható támasztólábak tetszettek. Csak a Köckerling használ kényelmetlen, a vonószerkezetnél behelyezhető lábakat, amelyeket a tartály közelében helyeztek el. Az Amazone és a Pöttinger kissé nagyobb felfekvési felületet kínál, de a lábakat a vonórúd oldalára helyezték el.

 

Az összekapcsolásnál, valamint az olaj- és elektromos vezetékek elhelyezésénél van még továbbfejlesztési lehetőség. A nyolc gyártó közül egyik sem tudott maximális pontszámot összegyűjteni a tömlővezetés, a tömlők jelölése és a tömlőtartók területén: az Amazone, a Lemken, a Pöttinger és a Väderstad teljesítettek a legjobban, sajnos azonban mindenhol hiányoztak a megfelelő rögzítő helyek, az áram- és az ISOBUS kábelekhez. A kábel- és a tömlővezetések terén a Kuhn a jól védett és rendezett kötegvezetéssel, kicsivel megelőzi a többieket. Az Amazone, Lemken, Pöttinger és Väderstad koncepciói szintén nagyon jók. A Kverneland vetőgépnek sem kell szégyenkeznie, míg a Horsch és a Köckerling még rejt magában fejlesztési lehetőségeket.

A hidraulikatömlők hozzárendelése különösen nehéz volt a Horsch és a Kuhn esetében. A színes, számozott műanyag fogantyúk funkcióit (plusz/mínusz jelölés nélkül) az Amazone gépen legalább elmagyarázták. A Kverneland sem kapott teljes pontszámot, mivel a szorítóval rögzített, színes műanyag klipszek nem annyira tartósak – pedig a magyarázatok megfelelőek. Az összes többi gyártó jó megoldásokat mutatott: felirattal ellátott fémlemezek (Lemken), színes műanyag fogantyúk (Köckerling és Pöttinger), vagy tartós, színes és dombornyomott fémburkolatok (Väderstad).

Többféle stratégiát alkalmaztak az olajellátás esetén: a Kuhn egy kétkörös hidraulikavezérlést (kompakt tárcsás borona), egy egyszeres működésű hidraulikacsatlakozót (ventilátor) és a maradékhoz egy Loadsensing rendszerű vezérlést alkalmaz.

A Kverneland, a Lemken és a Pöttinger elégedettek egy kétkörös hidraulikavezérléssel és egy szabad visszafolyó ággal rendelkező egyszeres működésű hidraulikacsatlakozóval – ez jó a gépkörök számára. Itt először ki kell választani néhány funkciót a terminálon, vagy kialakítani az ISOBUS hozzárendeléseket a joystickon. Az Amazone, a Köckerling és a Vä­derstad négy hidraulikacsatlakozást igényel, a Horsch megelégszik három kétkörös hidraulikacsatlakozóval, és a visszafolyó ággal.

 

AZ ELŐMŰVELŐ ESZKÖZÖK

A rajtnál öt gép állt nyomlazítóval. Az Amazone, Köckerling, Kverneland és Väderstad esetében a fogak munkamélységét csapszegekkel állítják be. A táblavégi fordulóknál a Köckerling és a Kverneland esetében a fogak saját hengerekkel automatikusan kiemelkednek; a Kverneland a nyomlazítókat külön is tudja működtetni. Az Amazone és a Väderstad esetében a nyomlazítókat csak a teljes géppel együtt lehet kiemelni.

A Lemken nyomlazítója három hullámos tárcsával és két terelőlappal dolgozik, hogy finom morzsás talajt tudjon létrehozni, nagyobb rögök nélkül – a mélység beállítása klipszekkel történik. A szerszámok automatikusan kiemelkednek a táblavégi fordulóknál. A Horsch nem kínál különálló nyomlazítót, a Kuhn és a Pöttinger pedig lemondott az opcionális nyomlazítóról a teszt során.

Kések vagy tömörítőhenger? A teszt körülményeihez igazodva (homokos-agyagos vályog) az Amazone, a Kuhn, a Pöttinger és a Väderstad egysoros fogazott simítót alkalmazott; a Horsch és a Kverneland gumikerekes tömörítő egységet, a Köckerling és a Lemken pedig nem használt további előművelő eszközt. Laza talajú helyeken az elöl haladó gumikerekes tömörítő egységnek (opcionális az Amazone, a Horsch, a Kuhn és a Kverneland vetőgépeknél) lehetnek előnyei, biztosíthatja, hogy a tárcsasor sekélyebben dolgozzon. A Lemken itt a speciális nyomlazító előnyeit emeli ki.

 

Az elülső tömörítő henger jobb mélységtartást eredményez egyenetlenségektől szeldelt terepen a Horsch és a Kverneland esetében. Nem tudtuk kipróbálni, hogyan viselkednek nedves körülmények között.

Tetszett a Kverneland elülső tömörítő hengere, amely a traktor nyomban kiemelhető. A Horsch esetében az elülső tömörítő henger tengelyenként általában maximum hat kerékkel van felszerelve. A Horsch szerint a normál kanyarodás nem jelent problémát, szerviz esetén azonban a szerelés nagyobb ráfordítással jár.

Az Amazone, a Kuhn, a Pöttinger és a Väderstad, egy fogazott simítót választott előművelő eszközként, ahol a rugós fogak egy négyszögletes keresztmetszetű tartóra vannak rögzítve. A munka intenzitása az eszköz hidraulikus elfordításával változtatható. Az Amazone klip segítségével javasolja a mélységhatárolást, de megoldható anélkül is –, de sajnos a skála hiányzik. A Kuhn és a Pöttinger (jó skálával) és a Väderstad (felragasztott skálával) esetében vezetés közben is beállíthatók – ez nagyszerű! A Kuhn az egyetlen gyártó, aki a vetőgéphez alapkivitelben nyomásszabályzó rendszert kínál, ami a simítófogak felfekvési nyomásának után állítását végzi.

Így mértünk

A vontatás teljesítményigénye

A búzavetési tesztek után, amelyekről a profi következő számában számolunk be, feljegyeztük az összes beállítási értéket, és a gépeket egymás után csatlakoztattuk egy olyan traktorhoz, amelyet a DLG tesztközpont alsó függesztőkar terhelésmérő cellákkal és optikai sebességmérő szenzorokkal szerelt fel. A teszt során a munkavégzést gabonatarlón végeztük, amelyet előző napon mintegy 17 cm mélységben megmunkáltak a cég saját szántóföldi kultivátorával (Köckerling Vector). A célsebesség 14 km/h volt, a vetőmagtartályt 2000 kg búzával töltötték meg, de vetést nem végeztek.
A DLG az alsó függesztő karon lévő vonóerőmérő cellák és egy sebességszenzor segítségével határozta meg a vontatás teljesítményigényét.

 

A KOMPAKT TÁRCSÁS BORONÁK

A csuklópontok kialakításától a talajba hatolás szögén keresztül az alkalmazott tárcsatípusig a gyártók nagy változatosságot sorakoztatnak fel – több alternatív lehetőségeket is.

A Pöttinger az egyetlen gyártó, aki sima, nagy, homorú tárcsákat használ, amelyekhez így lényegesen hosszabb élettartamot ígér. A sima tárcsákkal a Pöttinger egyenes talajprofilt akar kialakítani a vetőcsoroszlyák számára, csipkézettség nélkül. A teszt ideje alatt nem jelentkeztek hátrányok a talajhajtás, a porhanyító és keverő hatás során – ezek azonban bizonyos körülmények között nagyon is megfelelhetnek. A Kverneland és a Väderstad a kúpos alakú, finoman csipkézett, vagy finoman fogazott tárcsákat részesíti előnyben annak érdekében, hogy jól kevert és porhanyó szerkezetet érjenek el sekély munkamélység mellett. Minden más gyártó klasszikus, durván csipkézett, homorú tárcsákkal dolgozik.

A legtöbb esetben gumiütközők szolgálnak a tárcsatagok túlterhelés elleni védelmeként. Az Amazone saját elmondása szerint stabil nyomósablonos eljárást használ a gumi gyártásához. A Kuhn a gumicsíkokat az úgynevezett Crossflex profilra rögzíti.

Ez a négyszögletes tartó, minden oldalán hornyokkal van ellátva, és célja a munkamélység betartásának javítása. A Horsch és a Kuhn szerelési segédeszközöket nyújt a szervizeléshez. A Kverneland, a Pöttinger és a Väderstad hornyokkal is ellátta a rögzítő bilincseket, hogy megakadályozzák a zártszelvényen az oldalirányú elmozdulást. A Lemken és a Köckerling laprugókat használnak, a tárcsák felfüggesztéséhez. A köves régiókban ez egyrészt előnyt jelenthet, mivel a tárcsák oldalirányban is ki tudnak térni, majd a rugók visszahúzzák őket a kiindulási helyzetükbe. Az oldalirányú vezetés ugyanakkor rosszabb.

Minden gyártónak megvan a maga filozófiája a tárcsák szögállásával kapcsolatban. A tárcsaszögek részletes felsorolása az alábbi táblázatban található. Összességében az összes gyártó a lehető legjobb elegyengetést és legjobb porhanyító hatást próbálja elérni. Néhány gépen az egyes tárcsák (tárcsapárok) munkamélységét manuálisan lehet beállítani: az Amazone esetében a széleken és a traktor nyomvonalában, a Horsch, a Kuhn és a Pöttinger vetőgépeknél a traktor kerekei mögött, a Lemken esetében pedig az oldaltárcsákon.

Néhány szó az oldaltárcsákról. Szinte minden gép sima csatlakozó nyomvonalakkal dolgozott az oldaltárcsáknak és az oldalsó terelőlemezeknek köszönhetően. A Lemken volt az egyetlen gyártó, aki ezzel az elején küzdött, de erről később még lesz szó.

A Väderstad és a Pöttinger oldalsó tárcsák nélkül, kizárólag terelőlemezzel dolgoznak. A Väderstad esetében egy oldalsó, enyhén hajlított tárcsakeret biztosítja a föld megfelelő áramlását. Mellesleg a svédek az egyetlenek, akik a tárcsákat a jobb és a bal oldalon szimmetrikusan rendezik el, és a második sort a bakhátképződés elkerülése érdekében középen kissé meghajlítják.

A tárcsák munkamélységét mindenhol könnyen be tudtuk állítani. Csak a Lemken esetében kellett ehhez a traktorról leszállni, és beilleszteni a klipszeket. A mélység beállítását minden más gyártó többkamrás hidraulikus munkahengerekkel vagy elmozdulás érzékelőkkel oldotta meg – ez nagyon szép! Az Amazone, a Köckerling (kissé gyenge), a Kuhn és a Pöttinger egy hosszú élettartamú skálára is gondolt, a Horsch csak egy felragasztott változatot kínál, míg a Kverneland és a Väderstad esetében digitális a skála. A Lemken vetőgépnél skála hiányában meg kell számolni a klipszeket.

Egyes gyártók a tárcsasor mögött talajegyengető és lezáró simítékot kínálnak. A Köckerling és a Pöttinger különösen laza talajokhoz javasolja a simítót.

 

A GUMIKEREKES TÖMÖRÍTŐ EGYSÉG

A Horsch és az Amazone kivételével minden gyártó alkalmazza a gumikerekek eltolását, amely mindenképp előnyöket kínálhat.

A kialakítás módjától függően csökkenti az eltömődések és a kövek beszorulásának kockázatát. A Horsch tömörítő gumihengere viszonylag keskeny kerekekkel van ellátva, hogy a biztonságos földáramlás érdekében nagy áteresztőképességet garantáljon. A laza talajok általában alacsonyabb teherbíró képessége miatt a Horsch a Pronto vetőgépet szinte kizárólag elöl elhelyezett gumikerekes tömörítő egységekkel értékesíti, hogy a már amúgy is alacsony súlyt még jobban el tudja osztani. Az egy tengelyen elhelyezkedő akár öt tömörítő gumikerék a Horsch esetében hátrányt is jelenthet, amikor kitaposott földutakon kell haladni, főleg tele tartállyal.

A legtöbb hasonló kategóriába eső gépközépen legalább egy pár gumikereket hidraulikusan megemel a közúti közlekedéskor. A Lemken a hat szállítókerekének a kontúrkövetést egy hidraulikus előfeszítés segítségével teszi lehetővé. A Väderstad a középső pár gumikereket közúti közlekedéskor úszó helyzetben hagyja a többi kerékkel együtt haladni, míg a Köckerling vetőgépénél a külső szállítókerekek hidraulikusan lefelé nyomhatók, ezek lengőkialakításban követik az út vonalvezetését.

A gyártók saját adatai szerint az Amazone, a Horsch és a Kuhn gépei közúton tele tartállyal 40 km/h sebességgel haladhatnak (a felszereltségtől, a megengedett össztömegtől és a tengelyterheléstől függően). A Lemken vetőgépe körülbelül 3500 kg, a Kverneland gépe körülbelül 2800 kg hasznos teherrel képes 40 km/h sebességgel haladni.

 

Kulcsszó a gumikerekek elrendezése. A Kuhn a tömörítőkerekeket különleges elrendezésben használja: a gumikerék párok 20 cm-es eltolással helyezkednek el az összecsukható szegmenseken, a középső részben azonos helyzetben futnak. A Kverneland, a Lemken, a Pöttinger és a Väderstad 10-25 cm eltolást használnak. A Köckerling esetében a legnagyobb a távolság, 58 cm.

Minden gyártó összehangolja a gumiabroncsok szélességét a vetett sorok távolságával úgy, hogy két, három vagy négy sor visszatömörítése történik kerekenként. Ebből a célból a gépek különböző kerekekkel vannak felszerelve, különösen az Amazone mátrix profilja (kívül diagonál gumiabroncsok, középen radiál gumiabroncsok, eltérő abroncsnyomással) és a Lemken mindössze 1,4 bar nyomással rendelkező nagyon nagyméretű AS gumiabroncsai lógnak ki az egyéb AS profilkeretből. Nagyon tetszettek a Horsch, a Kuhn, a Kverneland és a Pöttinger egyenletes talaj-visszatömörítést biztosítószögletes AS gumiabroncs profiljai.

A gumiabroncsok mögötti elmunkálás. Az Amazone és a Pöttinger egy fogakkal ellátott, manuálisan állítható simítógerendely segítségével egyengeti el a gumikerekek közötti területeket. A Kverneland, a Väderstad és a Lemken (itt csak közepén) esetében vastag, fixen rögzített műanyag/gumi elemek gondoskodnak a finom elmunkálásról. Szinte minden tesztjelölt mereven rögzíti a tárcsacsoportokat a munkavégzéshez, vagy hidraulikusan előfeszítik őket, hogy legalább kissé követni tudják a talajfelszín változásait.

A Lemken jobb úton halad. Itt mindkét 3 m-es csoport egy központi forgási pont körül lengő függesztéssel helyezkedik el, így – a tömörítő egység által vezetve – kiválóan követheti a talajkontúrt. A Lemken egy trapéz tömörítőhengert alkalmaz a gumiabroncsok mögött (opcionális). Ez elegyengeti a talajt, és a vetőmag sorokat meghatározott formában előtömöríti. Egy opcionális csúszásérzékelőn keresztül vezérelve automatikusan több vagy a kevesebb terhelés kerül át a gumikerekes tömörítő egységről a hengerre.

Egy kis kitérő: Az első vetési kísérletünk során a Compact-Solitair a 2 és 17 km/h közötti fősebesség tartományban gyenge pontját mutatta: elkezdett kilengeni. A gép csak akkor haladt nyugodtabban – 14 km/h sebesség mellett is –, miután a gyártó az összes szélső tárcsát lényegesen sekélyebbre állította.

 

A VETŐMAGTARTÁLY

A homlokrakodóval való feltöltéskor nagy lelkesedést váltottak ki belőlünk azok a gépek, amelyekben a tárcsasor a tartály magasságában végződik (Kuhn, Kverneland, Pöttinger és Väderstad). Néhány tartály azonban túl keskeny a 2,20 m széles rakodókanálhoz: a Kverneland (2,18 m), a Pöttinger (2,40 m) és a Horsch (2,41 m). 3,33 m tartályhosszal (töltési szélesség) a többi géphez képest a Kuhn szignifikánsan nagyobb teret kínál. Ugyanígy döntő a tartály nyílásának szélessége. A Kuhn (83 cm) és a Köckerling (72 cm) esetében nagyon pontosan kell célozni. BigBag zsákos feltöltésekor az elülső oldalon lehetőség szerint nagy szabad teret adó vetőmagtartályok keltenek jó benyomást, ami biztosítja, hogy ferdén a tartályhoz lehessen manőverezni. Jól működik ez az Amazone, a Kuhn, a Lemken és a Väderstad modelleknél. A Horsch a tartályba gyárilag beépített terelőlappal szállítja a vetőgépet, ami megkönnyíti a vetőmagok elosztását.

A magtartályhoz vezető fellépőnél a lépcső formájú fokokat jónak értékeltük, ha nagy, biztonságos rámpával és jó kapaszkodási lehetőséget biztosító korlátokkal vannak felszerelve. Nagyon tetszett a Kverneland u-drill megoldása, amelyet szorosan követ a Horsch Pronto. A rögzített vagy összecsukható létrával felszerelt nagy rámpák, például a Köckerling, a Kuhn, a Pöttinger és a Väderstad esetében, a második helyet érdemelték ki.

A lépcső alakú, de meredek Amazone fellépő viszont kissé lemaradt az értékelésben – azért is, mert először el kell fordítani a tároló dobozt. Ugyanilyen értékelést kapott a Lemken fellépője a kényelmetlen alumínium létrával, de nagy és jó rámpával.

Hét gyártó használ ponyvás tartálytakarást, csak a Lemken vetőgépén találtunk GFK fedelet, ami nyitott állapotban biztosítva van ugyan széllökések ellen, de rugalmatlanabbá teszi a rakodást. Jobban tetszett

a Kverneland, a Pöttinger vagy a Horsch egészen egyszerű feltekerhető vagy összecsukható ponyvája. Minden más tartályfedő módszer jó benyomást keltett például a félautomata rendszerével (Amazone, Väderstad), vagy a kifinomult záró elemekkel, illetve a feltekerést biztosító segédeszközökkel (Köckerling, Kuhn).

A tartályba nézve a Kuhn és a Köckerling ikreknek tűnnek – mindkét tartályt a Rauch készítette. De vannak különbségek: a méretek (Kuhn szélesebb és hosszabb), és a kényelem szempontjából egyaránt. Felül mindkét tartályon beépített lépésálló rács található, kihajtható korláttal –ez eddig jó. Ugyanakkor két hátránya is van ennek a kialakításnak: a rácsok egyrészt akadályozzák, ezzel lefékezik a vetőmag tartályba jutását a töltéskor. Másrészt megnehezítik a tartályba való bejutást. A Köckerling semmilyen belépőt sem tervezett, a Kuhn esetében legalább van egy csavarral rögzített létrás csapóajtó. A Horsch és a Pöttinger tartályban sajnos nincs lépcső – ezt sajnáltuk, még akkor is, ha ez kevesebb sarkot és kiálló részt jelent a vetőmag lerakódás szempontjából! Az Amazone, a Kverneland és a Lemken viszont megmutatja, hogy ez milyen egyszerűen és praktikusan megoldható.

A Väderstad Spirit oldalára egy kiegészítő rámpát szereltek. Ez az apró vetőmagok betöltéséhez szükséges is, mivel a tartály alul egy első és egy hátsó tölcsérrel a hozzá tartozó adagolóegységgel együtt megosztott.

 

Vessünk egy pillantást a töltöttségi szintérzékelőire – a Pöttinger ultrahangos érzékelője kényelmes: a rács alatt folyamatosan méri a távolságot az adagolóegységtől. A riasztások pontosan konfigurálhatók a terminálon. Itt nem kell semmit átdugni vagy átcsavarozni – ez tökéletes! A Köckerling, a Kuhn és a Kverneland esetében akár három érzékelő is áthelyezhető kívülről szerszám nélkül jól megközelíthető módon, üres és tele tartály esetén egyaránt – ez szintén jó.

Az Amazone Cirrus vetőgépen az áthelyezés szintén szerszámok nélkül is lehetséges, de sajnos csak üres tartály esetén – alternatívaként az Amazone kapcsolódobozt kínál két telepített érzékelőhöz. A Horsch, a Lemken és a Väderstad esetében az érzékelőket csak üres tartályban lehet átcsavarozni.

 

A VONTATÁSI TELJESÍTMÉNYIGÉNY

A DLG tesztközpont elvégezte nekünk a vontatási teljesítményre vonatkozó méréseket. Ehhez az univerzális vetőgépeket hasonlóan állítottuk be, mint a búzavetési teszteknél (Keretes rész: „Így mértünk – a vontatás teljesítményigénye”). Mérési eredményeink azonban csak pillanatfelvételt jelentenek az adott körülmények között, és a termőhelytől, az előkészítő munkáktól és a gép beállításaitól függően változhatnak.

Minél alacsonyabb a vontatás teljesítményigénye, annál könnyebben lehet kisebb traktorokkal és alacsonyabb üzemanyag fogyasztással dolgozni. Az eredmények (a „Vontatás teljesítményigénye” ábra) alapján négy csoport alakítható ki: A Horsch Pronto (97 kW; 7,9 t üres tömeg) volt a legkönnyebben vontatható, ezt követte a Köckerling Vitu (106 kW, 8,0 t üres tömeg). A Kverneland u-drill (111 kW, 8,5 t üres tömeg) és a Väderstad Spirit (119 kW, 7,8 t üres tömeg) szintén alacsony igényeket támasztanak.

A harmadik, 120 kW feletti vontatási teljesítményigényű csoportba az Amazone Cirrus (124 kW, 9,0 t üres tömeg) és a Kuhn Espro (126 kW, 8,7 t) tartozik. A két legnagyobb súlyú tesztjelöltet sokkal nehezebb volt vontatni: a Lemken Kompakt Solitair (154 kW, 10,6 t üres tömeg) és a Pöttinger Terrasem (161 kW, 10,5 t üres tömeg).


TOVÁBBI RÉSZLETEK

  • Az Amazone, a Kuhn, a Lemken és a Pöttinger a nyomjelzőiket túlterhelés elleni védelemmel látták el: a Kuhn nyírócsavarral és alkatrész tárolóval (szép), az Amazone, a Lemken és a Pöttinger nyomáshatároló szeleppel (nagyszerű).
  • Összecsukáskor a Horsch, a Köckerling, a Kuhn, a Pöttinger és a Väderstad a kompakt tárcsás boronát, a gumikerekes tömörítő egységet és a vetőelemeket három részre osztva csukja össze, és így alacsony, 2,80 m (Väderstad oldalsó rakodó rámpa nélkül) és 3,44 m (Köckerling)közötti szállítási magasságot érnek el. Az Amazone a tárcsacsoportot a gumikerekes tömörítő egységgel együtt két részre osztva csukja össze, a vetőelemeket pedig három részre osztva; a Kverneland esetében ez pont fordítva van: három részben csukódik elöl, és két részben hátul. Az eredmény 3,64, illetve 3,84 m szállítási magasság. Egyedül a Lemken csukja össze következetesen két részben az elemeket, de 3,62 méterrel félig még mindig alacsonynak számít.
  • Karbantartás céljából a 22-64 (!) kenési pontot kell különböző időközönként zsírral feltölteni. Az éves 200 üzemórás kapacitáskihasználással a Kuhn áll az élen, mindössze 64 művelettel egy-egy idényben!
  • A Horsch esetében kb. csak 100 üzemórás kenési pontja van, míg az Amazone, a Köckerling, a Lemken, a Pöttinger és a Väderstad évi 200 és 300 közötti üzemórás kenésekkel rendelkezik (a Pöttinger a teszt után csökkentette az intervallumokat). A Kverneland esetében több mint 500 darab.

 

AZ ELSŐ RÉSZ ÖSSZEGZÉSE

Mostanra minden ismert vetőgépgyártónak van sűrűsoros univerzális vetőgép a választékában. Örömteli módon a piacon szereplő legfontosabb 8 gyártó követte a felkeresésünket. Összehasonlításunkban a gyártók sok különböző koncepciót és részletes megoldást alkalmaznak, tehát értékelésünk nem vonatkozik minden körülményre. Az is biztos, hogy a hidraulikavezetékek rossz megjelölése nem akkora negatívum, mint például a magas vontatási teljesítményigény. Leginkább a „Teszt­eredmények összehasonlítása” c. táblázat mutatja, melyik vetőgép, milyen körülmények között, mely területen, milyen erősségekkel vagy gyengeségekkel rendelkezik.

 

Szerzők: Profi/ Sönke Schulz és Gottfried Eikel

agrotrend.hu – Profimagazin

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés