profimagazin

Technika

A hét témája: a rendkezelők aktuális fejlesztési irányai

A kaszálás során szűkí­tett, vagy terí­tett rendre rakott szálastakarmányok száradása tovább gyorsí­tható, a rendek mozgatásával (terí­tésével, lazí­tásával, rendképzéssel, több rend összerakásával stb.). Ezeket az időjárás és a napszakok függvényében okszerűen kell alk

A kaszálás során szűkí­tett, vagy terí­tett rendre rakott szálastakarmányok száradása tovább gyorsí­tható, a rendek mozgatásával (terí­tésével, lazí­tásával, rendképzéssel, több rend összerakásával stb.). Ezeket az időjárás és a napszakok függvényében okszerűen kell alkalmazni, figyelemmel a rendkezelést követő betakarí­tási munkafázisok követelményeire is.



A szálastakarmányok rendkezelésére, a traktor TLT-jéről üzemeltetett, függőleges tengelyről meghajtott, többkarú- és több rendterelő ujjakból felépülő különböző munkaszélességű rotoros rendkezelő gépek javasolhatók. Ezek rendterí­téskor és rend összerakásakor szellős, levegővel jól átjárható (tupí­rozott) rendet képeznek, ellentétben a talajhajtású csillagkerekes rendsodróktól, amelyek az elnevezésükből is adódóan nehezen kezelhető, lassan száradó sodratot készí­tenek, ráadásul a talajhajtásuk révén porral és földdel is szennyezhetik a takarmányt.

A korszerű, rotoros rendkezelő gépeknek két változatát különböztetik meg. Az egyik kis átmérőjű forgórészekből felépülő merevkaros, vezéreletlen villaujjakkal rendelkező rendterí­tő, amely a rendek lazí­tására és átszellőztetésére alkalmazható. A másik csoport a nagyátmérőjű forgórészekből és azon vezérelt villakarokból és villákból felépülő rendrakók, amelyek a rendek forgatására és több rend összerakására is használhatók. Ezek kétfázisú (egymással összefüggő) rendkezelést végeznek.

A fejlesztésüknél érvényesülő főbb tendenciák:

Nő a munkaszélességük, a munkasebességük és ezáltal a munkateljesí­tményük.

Csökken a hajtási teljesí­tményigényük.

Jobb a talajfelszí­n követésük.

A villakarok és villák száma nő, ezáltal szinte elhagyásmentes a munkavégzésük.

Kétféle (540 és 1000 f/min) traktor TLT-ről is üzemeltethetők.

Növekszik az élettartamuk.

Csökken a karbantartási igényük.

A rendterí­tők egyre intelligensebb csuklós váz- és hajtásrendszerrel készülnek.

A rendrakók rotorjainak meghajtására a mechanikus hajtások mellett megjelentek a hidromotoros és elektromotoros intelligens hajtások is.

A traktor vezetőfülkéjéből teljes egészében távvezérelhető a munkavégzésük.

A rendterí­tő gépek munkaszélessége 3 és 19,6 méter között változik, a felépí­tésük négy rotorostól a 18 rotorosig terjed, a rotorátmérők pedig 75 cm és 110 cm között változnak, amelyeknél a villakarok száma rotoronként 5/6/7 db, a rugós hajlí­tott terí­tővilláké pedig 10/12 vagy 14 db.

A terí­tőkarok gyakran készülnek függőleges, vagy ví­zszintes sí­kban hajlí­tott csőből, amelyek jobb struktúrájú terí­tést és az öntisztulást szolgálják (Claas, Krone). A rotorok csuklóvázzal és tengelykapcsolókkal (OctoLink, PermaLink) kapcsolódnak egymáshoz és egyenként állí­tható magasságú talajkeréken képesek követni a talajfelszí­n változásait.

A rotorok lehajtásánál gondozásmentes, speciális olajban futó, kúpkerekes szöghajtóműveket alkalmaznak. A rotorok sí­kjának előre döntésével nagyobb távolságra röpí­thető az elterí­tett szálastakarmány, amely ezáltal szellősebb lazább rendstruktúrát képez.

A rendterí­tő gépek általában 8 rotoros felépí­tésig traktorra függesztett, a fölött vontatott kivitelben készülnek, szállí­táshoz hidraulikusan felhajthatók, ill. a vontatott gépek összecsukva vontathatók. A rendterí­tők gépek használatánál fontos szabály, hogy gyepszéna készí­tésénél gyakorlatilag bármilyen nedvességtartalomnál bevethetők, de a pillangós takarmányok esetében legfeljebb 50 %-os ví­ztartalomig használhatók, kí­méletesebb és kisebb rotor fordulattal, mert egyébként megnő a levélpergés veszélye. Ezzel a pillangósok legtöbb tápértéket képviselő részei vesznek el.

A rendkezelések második fázisában használható rendképző rendrakó gépek 1/2/4 vagy ritkábban 6 db nagyátmérőjű rotorból épülnek fel, a munkaszélességük pedig 3,2 m-től 20 m-ig terjed. A vezérelt villakarok száma rotoronként általában 10/13/14 vagy 15 db lehet, villakaronként 4 vagy 5 hajlí­tott, szálasanyag mozgató (fésülő és dobó mozgást végző) kettős ágú rugós villával. Az egyrotoros 3,2-4,75 m munkaszélességű rendrakókkal egy változtatható szélességű oldalrend képezhető. A kétrotoros gépek eltolt vagy szimmetrikus rotor-elrendezésűek lehetnek. A munkaszélességük 6 és 9,6 m között változik. Az eltolt, egymást követő rotorokból felépült rendrakókkal egy vagy két szűkí­tett (1,2-1,5 m szélességű) oldalrend alakí­tható ki. A szimmetrikus rotor-elrendezésű kétrotorosokkal egy nagyméretű, középső rend képezhető. A négy- és hatrotoros nagy (11-20 m közötti) munkaszélességű gépek mindig nagyméretű középső rendet képeznek, a munkaszélességük a rotorok közötti távolság változtatásával növelhető vagy csökkenthető. Ezek vontatott kivitelben készülnek, rotoronként négy-, vagy ötkerekes talajkopí­rozással, központi rotormagasság-szabályozással. A hatrotoros gépek hosszú központi gerendelyük miatt szállí­tásukhoz már kormányzott szállí­tókerekeket igényelnek (Krone Swadro 2000).

A rendképzők használatánál is fontos nedvességtartalmi korlátozások vannak a pillangósok esetében, 35-40 %-os ví­ztartalom alatt kerülni kell a rendek mozgatását. A 4 és 6 rotoros rendrakóknál a gyártók a mechanikus hajtások helyett újabban hidromotoros (Kuhn, Pöttinger) ill. elektromotoros (Fendt, Fella, Massey Ferguson) rotorhajtásokat is alkalmaznak, amelyeknél finomabb szabályzások valósí­thatók meg.

Dr. Hajdú József

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés