Fazekas Sándor: a magyar gazdák büszkék lehetnek – interjú

– A kormány agrárpolitikájának szerves része a kis- és családi gazdaságok helyzetbe hozása. Melyek a legfontosabb lépések és eredmények ezen a területen?

A kis és közepes, valamint a családi gazdaságok fejlesztésére az elmúlt években átfogó programok indultak. Ezek egyaránt irányultak a földhasználatra, a foglalkoztatás költségeinek és adminisztratív terheinek csökkentésére, a finanszírozási helyzet javítására, az értékesítési lehetõségek bõvítésére, valamint a támogatások hatékonyabbá tételére. Közülük kiemelkedõ fontosságúak a birtokpolitikai intézkedések, mivel az eredményes gazdálkodás alapja a megfelelõ mennyiségû terület mûvelése. Jelentõs lépéseket tettünk az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, egy immár több évtizede húzódó probléma megoldása irányába. A Kormány 2010-ben meghirdette a „Földet a Gazdáknak Program”-ot, melynek keretében a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet (NFA) és a nemzeti park igazgatóságok nyilvánosan meghirdetett, mindenki számára hozzáférhetõ pályázati eljárás útján adnak haszonbérbe – egységes elvek mentén – állami termõföldeket.

A Földet a Gazdáknak Program keretében 160 000 hektárnyi állami föld haszonbérletét hirdette meg az NFA. Az egyéni gazdaságok megerõsítése érdekében továbbra is célkitûzés, hogy a meghirdetett földterület 80 %-át természetes személyek kapják meg, és közülük is kiemelt támogatást élveznek a fiatal gazdák. Az NFA közel 5200 haszonbérleti szerzõdést kötött meg a nyertes pályázókkal, akiknek 85 %-a természetes személy, ebbõl közel ezren pedig fiatal gazdák. A haszonbérbe adott területek átlagos mérete nem éri el a 25 hektárt.

A Földet a Gazdáknak Program keretében a 10 nemzeti park igazgatóság a fenti adatokon túl 2400 haszonbérleti szerzõdést kötött meg több mint 130 ezer hektárra vonatkozóan, úgy hogy ebbõl több, mint 1700 szerzõdést természetes személyekkel írtak alá.

A legkisebb méretû gazdaságokra célzottan alkalmazható támogatáspolitikai eszközök közül érdemes kiemelni az uniós forrásból fizetett mezõgazdasági kistermelõi támogatási rendszert, melyhez több mint 50 ezer termelõ csatlakozott.

A kis és közepes gazdaságok finanszírozási helyzetét jelentõsen javították a kedvezményes hitelprogramok, ráadásul ezek feltételei nemrég még kedvezõbbé váltak. A kedvezményes finanszírozási konstrukciók célja az, hogy fejlesztési, kitörési esélyt adjanak a szektornak olyan hitelek segítségével, amelyek egyrészt alacsony kamatuk révén a mezõgazdaság esetében is biztosítják a beruházások megtérülését, másrészt hosszú távú forgótõkét nyújtanak az ágazatnak. Az MFB-vel közösen most elindított új agrár forgóeszköz hitelek az ügyfél által fizetendõ hitelkamat 2,2%/év kamatköltséggel nagyon kedvezõek.

A mezõgazdasági foglalkoztatás növelése érdekében a Kormány 2010-ben bevezette az egyszerûsített foglalkoztatást, amely csökkentette a munkáltatók által fizetendõ járulékokat, valamint a foglalkoztatás adminisztratív terheit. A „Munkahelyvédelmi Akcióterv” kiterjesztése keretében további jelentõs járulékkedvezmények léptek életbe.

A kis és közepes gazdaságok értékesítési lehetõségeinek javítása érdekében is több intézkedést hozott a Minisztérium, többek között új termelõi piacok nyíltak, illetve kedvezõbbé vált a kistermelõi értékesítés jogi szabályozása is. Ennek köszönhetõen 2012 és 2015 között közel a kétszeresére emelkedett a termelõi piacok száma.

Az elmúlt évek célzott intézkedéseinek már látszanak az eredményei: a kis- és közepes gazdaságok megerõsödtek, növekedési pályára álltak. Az egyéni gazdaságok által használt mezõgazdasági terület 2015-ben 2,8 millió hektár, 279 ezer hektárral több, mint 2010-ben. Ennek köszönhetõen az egyéni gazdálkodók mûvelik a mezõgazdasági terület 52 százalékát, amely jelentõs változás az 5 évvel ezelõtti 43 százalékhoz viszonyítva. Folyamatosan nõ az életképes méretû gazdaságok száma és földterülete, míg csökken a nagybirtokok által mûvelt terület; ezzel átalakulóban van a rendszerváltás kedvezõtlen öröksége, a bipoláris birtokstruktúra. A mezõgazdaságon belül kedvezõ irányú szerkezetváltozás tapasztalható: nõ az árutermelõ kis- és közepes gazdaságok száma, amelyek megélhetést nyújtanak a gazdálkodó család és alkalmazottai számára. A kifejezetten piacra termelõ egyéni gazdaságok száma 2010 és 2013 között 49 százalékkal emelkedett, számuk már meghaladja a 165 ezret.

Folyamatosan nõ a nyilvántartásba vett családi gazdaságok száma, és az általuk mûvelt mezõgazdasági terület is.

Végezetül még egy beszédes adat: az egyéni gazdaságok által elõállított új értéket jelzõ mutató, a bruttó hozzáadott érték 2010 és 2014 között 42 százalékkal emelkedett.

– Kell-e, illetve lehet-e változtatni a mezõgazdaság szerkezetén, vagyis a növénytermesztés és az állattenyésztés arányán?

A növénytermesztés, és az állattenyésztés addigi egyensúlya a 2000-es évek elején felborult, elsõsorban a szántóföldi növénytermesztésnek kedvezõ Közös Agrárpolitika hatására, de fontos szerepe volt az állattenyésztés kedvezõtlen jövedelmezõségi, és versenyképességi mutatóinak, és az elmaradt fejlesztéseknek is. Ugyanakkor a hozzáadott érték, és a foglalkoztatás növelése, a mezõgazdaság teljesítményének kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében fontos agrárpolitikai cél az állattenyésztés részesedésének növelése. Erre piacgazdasági körülmények között az agrártárca természetesen csak a támogatásokon és a szabályozói eszközökön keresztül tud hatást gyakorolni. A 2020-ig tartó uniós pénzügyi ciklusban egyaránt nagymértékben nõ az állattenyésztés uniós és nemzeti forrásból történõ támogatása. Emellett az áfacsökkentés és a feketegazdaság visszaszorítása érdekében tett lépések is javítják az ágazat helyzetét.

Az uniós forrásokból közvetlenül nem részesülõ sertés és baromfi ágazat esetében kiemelt szerepe van a nemzeti hatáskörben nyújtható támogatásoknak. Ezek közül a mindkét ágazatot érintõ állatjóléti támogatások a legjelentõsebbek, mivel ezek közvetlenül és hatékonyan segítik az állattartókat. A Kormány döntése alapján, 2015-tõl kezdõdõen megemelt keretösszeggel hirdette meg a tárca ezen támogatási konstrukciókat. Ez a sertés állatjóléti támogatás esetében 8,5 milliárd, a baromfi állatjóléti támogatás esetében 11 milliárd forintos keretösszeget jelent.

A koca állatjóléti támogatás a Kormány azon döntésével összhangban készült, hogy a sertéstenyésztés támogatását az állattenyésztésen belül is prioritásként kell kezelni. A koca állatjóléti támogatás a nemzeti sertéslétszám növelésének meghatározó támogatási formája lehet, ezért 2015-tõl kezdõdõen évente 8,6 milliárd forintos keretösszeggel hirdetjük meg.

– Látszanak-e már azoknak az intézkedéseknek az eredményei, amelynek során a degresszióból származó többletforrások a munkaerõ-igényes, kertészeti és állattenyésztési ágazatokban csapódnak le?

A degressziót, vagyis a támogatás csökkentést csak 2015-tõl alkalmazza Magyarország. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen támogatásoknál elvont összegek átkerülnek a vidékfejlesztési pillérbe, ezekkel már számol az új vidékfejlesztési program is.

– A statisztikai adatok szerint a mezõgazdaság kibocsátása a rendszerváltozáskori szinten van. Mikorra várható, hogy ez növekszik?

A KSH adatai szerint a mezõgazdaság kibocsátása 2011-óta folyamatosan nõ, 2014-ben újabb rekordot ért el. A mezõgazdaság 2014. évi 2410 milliárd forintos kibocsátása folyó áron a 2010. évit 42,9 százalékkal haladta meg. Ezen belül a növénytermesztés kibocsátása folyó áron 1406,9 milliárd forint volt, 4 év alatt 46,9 százalékkal növekedett. Örvendetes, hogy a korábban sok problémával küszködõ állattenyésztés helyzete is stabilizálódott, és az utóbbi években növekedési pályára állt. Az állattenyésztés kibocsátása 2014-ben 836,4 milliárd forintra nõtt (egy év alatt +5,7 százalék, négy éves távlatban +39,4 százalék). Érdemes kiemelni, hogy a legtöbb állattenyésztési ágazatban pozitív folyamatok figyelhetõek meg.

– A vidékfejlesztési forrásokból 2020-ig a mezõgazdaságra fordítható rekordszintû források mekkora esélyt adnak a hazai agráriumnak? Fel tudunk-e zárkózni Európa élvonalához addig, amíg uniós támogatások léteznek?

A KAP mintegy évi 400 Mrd forint támogatást biztosító elsõ pillére, vagyis a közvetlen támogatások és a piaci intézkedések mellett annak második pillére, a vidékfejlesztési politikája határoz meg fókuszterületeket, prioritásokat és ezekhez társít eszközöket. A Miniszterelnõkség koordinálásával elkészített magyar program az egész EU-ban egyedülálló, hisz a rendelkezésünkre álló több mint 1300 Mrd Ft forrásból szinte minden prioritásra, fókuszterületre terveztünk forrásokat. Azt lehet mondani, hogy a tervezés szintjén mindent megtettünk azért, hogy a program a hazai strukturális problémákat a lehetõ legjobban kezelje és a program az intézkedésekkel tényleg elérje a kitûzött célokat: a vidéki népességet foglalkoztató, energia-hatékony, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, az agrár-ökológiai gazdálkodási rendszerek irányába ható és versenyképes mezõgazdaságot.

Magyarország mezõgazdaságának helyzete az elmúlt években folyamatosan javult, melyet a makrogazdasági mutatók is visszatükröznek. Azt gondolom, hogy a magyar mezõgazdaság termelési szerkezetén még vannak foltok, melyeket részben a VP befoltoz majd, de azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Magyarország le van maradva a Nyugat-Európai országok mezõgazdasági termelési színvonalától.

– Reálisan mikorra érhetõ el az a szint, amikor javarészt alapanyag termelõkbõl feldolgozott termékeket elõállító országgá válunk? Milyen lépések segítik ezt?

Az élelmiszeripar helyzete az elmúlt években érezhetõen javult. Az ágazat termelési értéke 2014-ben folyó áron 2748,6 milliárd forint volt, volumene 4,8 százalékkal bõvült. Az élelmiszeripari szakágazatok széles körében volt megfigyelhetõ a növekedés. Örvendetes, hogy az élelmiszeripar értékesítésének mintegy kétharmadát adó belföldi forgalom is újra jelentõs mértékben élénkült (+4,6 százalék). Az élelmiszeripar termelésének volumene 2010 és 2014 között összességében 11,9 százalékkal nõtt.

Az élelmiszeripari beruházások 2014-ben dinamikusan bõvültek. Az ágazat beruházásainak volumene 2014-ben több mint negyedével (+28,5 százalék), 2010 és 2014 között pedig közel felével (+46,8 százalék) növekedett. Az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások 2014-ben összesen 153,1 milliárd forintot költöttek fejlesztésekre. Ezáltal javult az ágazat versenyképessége, ami a termelés további emelkedését vetíti elõre.

A további kiegyensúlyozott és tartós fejlõdés érdekében a Kormány az élelmiszer-feldolgozó ágazatot stratégiai ágazattá nyilvánította, és 2015. május 20-án elfogadta az élelmiszeripar fejlesztésére vonatkozó stratégiát. A stratégia alapvetõ célja az élelmiszeripar versenyképességének helyreállítása, a következõ fõbb célterületekkel: stabil finanszírozás, kiegyensúlyozott gazdálkodás, innovatív hatékony vállalkozások, korszerû tudással rendelkezõ humánerõforrás, egyenrangú pozíció az élelmiszerláncban, piaci pozíció megerõsítése, valamint támogató vállalkozási környezet.

A stratégia keretében a különbözõ alapokból a tervek szerint összességében közel 300 milliárd forint juthat az ágazat fejlesztésére.

A stratégia végrehajtásával a kormány 2020-ig a következõket szeretné elérni:

• az élelmiszeripar jövedelmezõsége emelkedjen
• a belföldi értékesítés 7-10%-kal, míg az export 30-40%-kal bõvüljön;
• a közvetlenül az élelmiszer-feldolgozásban dolgozók száma 10-15 ezerrel bõvüljön;
• a növekvõ mezõgazdasági alapanyag igény a mezõgazdasági foglalkoztatottak számának alakulására is kedvezõ hatással legyen;
• növekedjen az innovatív kis- és középvállalkozások részaránya.

– Miért volt különösen hangsúlyos az elmúlt idõszakban a GMO-mentes növénytermesztés uniós elfogadtatása, hiszen errõl Alaptörvényünk is rendelkezik?

Magyarország régóta kifogásolja, hogy az Európai Unió GMO-kra vonatkozó engedélyezési rendszere nem tükrözi megfelelõen sem az európai fogyasztók, sem pedig a tagállamok többségének akaratát. Különösen kiélezõdik az ezzel kapcsolatos vita, ha a GMO-k termesztésérõl van szó. A kormányzat évek óta – minden lehetséges fórumon – következetesen küzd azért, hogy hazánkban ne lehessen génmódosított növényeket vetni, és mind európai uniós, mind nemzetközi szinten vezetõ szerepet töltünk be a GMO-mentességért folytatott harcban.

A korábbi uniós rendszerben rendkívül nehéz feladat volt a GMO-mentesség megõrzése, a moratórium, azaz a termesztési tilalom bevezetése és fenntartása. Ehhez igen költséges tudományos vizsgálatokra volt szükség, melyekhez a fajtatulajdonosok nem adtak a szabadalmukkal védett vetõmagokból. Így gyakorlatilag nem volt lehetõség független hatásvizsgálatok elvégzésére. Ugyanakkor a döntés nem a mi kezünkben volt, helyettünk más tagállamok, illetve az Európai Bizottság döntött. Ez számunkra elfogadhatatlan volt és sértette az ország szuverenitását.

A tagállami tiltás lehetõségét végül a 2015. március 11-i 2015/412/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv teremtette meg, amely lehetõvé teszi a tagállamok számára, hogy társadalmi, gazdasági vagy egyéb indokok alapján korlátozzák vagy megtiltsák egyes géntechnológiával módosított szervezetek termesztését az országuk területén.

Magyarországnak kulcsszerepe volt az irányelv módosításának kidolgozásában és a megállapodás elérésében. A tárgyalások során hazánk mindvégig zászlóvivõnek számított, számos tagállam hazánkhoz igazította álláspontját és szavazott végül igennel a jogszabály módosítási javaslatra. A magyar kormányzat komoly erõfeszítéseket tett a javaslat elfogadása érdekében, mind szakmai, mind diplomáciai és politikai szinten is a legmesszebbmenõkig képviselte a magyar érdekeket és kiállt a magyar mezõgazdaság Alaptörvényben is rögzített GMO-mentességének megõrzéséért.

Hazánk elsõként ültette át nemzeti jogrendjébe az új európai uniós irányelvet, ezáltal lehetõvé vált, hogy végre szuverén módon, szabadon dönthessünk a kérdésrõl.Az új jogszabály által biztosított lehetõséggel minden olyan GMO esetében élni kívánunk, amely az Európai Unióban termesztési engedélyt kap. Ez azt jelenti, hogy október 3-ig az Európai Bizottsághoz fordulunk és az összes, folyamatban lévõ termesztési engedélykérelem tekintetében kérni fogjuk, hogy azok földrajzi hatálya ne terjedjen ki Magyarország területére.

Amennyiben a kérelmezõk nem lennének hajlandóak figyelembe venni hazánk egyértelmûen kinyilvánított, konzekvensen képviselt GMO-mentes stratégiáját, amely nem csak politikai konszenzuson, de az állampolgárok széles körû támogatásán is nyugszik, akkor az új irányelvben foglalt másik opció alapján fogjuk betiltani ezeknek a GMO-knak a köztermesztését. Támogatjuk továbbá azt az elképzelést is, amely lehetõvé tenné a GM élelmiszerek és takarmányok forgalmazásának tiltását.Mindezeken túl a GMO mentesség gazdasági kérdés is. Folyamatosan nõ a biztonságos, GMO mentes élelmiszerek iránti nemzetközi kereslet is.

– Hozhatnak-e változást a hazai agráriumban a rövidesen „tetõ alá kerülõ” szabadkereskedelmi megállapodások?

Az EU és az USA között folyó Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásait illetõen meg kell említeni, hogy a megbeszélések korántsem tartanak még ott, hogy ebben a kérdésben egyáltalán véleményt alkossunk. Ennek magyarázata, hogy a tárgyalási folyamatban – a hosszú technikai elõkészítést igénylõ témák kivételével – az érzékeny piacrajutási kérdésekre vonatkozó tárgyalások még nem kezdõdtek meg.

– Milyen megoldások lehetnek az orosz embargó által kiváltott problémákra, elsõ sorban a tej és a sertéshús, zöldség, gyümölcs terén?

A Földmûvelésügyi Minisztérium (FM) tisztában van a tejpiacon tapasztalható nehézségekkel. Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi problémát nem kizárólag az orosz embargó, hanem egyéb globális tényezõk (többek között a fõbb importõr országok keresletének csökkenése, az Új Zélandi raktárkészletek értékesítése) okozzák. A jelenlegi válsághelyzetet elõidézõ tényezõket az Európai Bizottság és a tagállamok hasonlóan látják, a termelõk megsegítésével kapcsolatos elképzelések azonban eltérõek. Magyarország célja a tárgyalások során továbbra is a piaci stabilitás elõmozdítása. Az Európai Unión kívül alternatív piacokat kell találni a felhalmozódó készletek értékesítésére. A tejpiac középtávú kilátásai ezzel együtt továbbra is kedvezõek. Ennek megfelelõen, a jövõbeni termelési potenciál fenntartása érdekében lehetõséget kell találni a már kárt szenvedett termelõk és vállalkozások uniós szintû kompenzálására. Ezt az elvárásunkat képviseltük nem minden eredmény nélkül a szeptember 7-i brüsszeli agrárminiszteri csúcson.

A sertéshús piacán már az embargó bevezetése elõtt elkezdõdött új piacok felkutatása, mivel már elõtte fél évvel, 2014. február óta sem lehetett Oroszországba sertéshúst exportálni. Bár jelentõs mértékben megtalálta a magyar sertéshús az alternatív piacokat, természetesen így is megérezte az embargó hátrányát az ágazat.

A zöldség és gyümölcs terén hasonló volt a helyzet, mint jelenleg a tejpiac esetében: az elsõdleges problémát nem az embargó, hanem a hazai és az európai, a szokásosnál nagyobb termésmennyiségbõl adódó túlkínálat is jelentette. Bár az Európai Bizottság a gyümölcs és zöldség vonatkozásában meghosszabbította a rendkívüli intézkedés alkalmazási idejét és újabb mennyiségeket állapított meg az egyes termékcsoportok és tagállamok vonatkozásában, ezek az intézkedések nem jelentettek valódi megoldást, legfeljebb némileg enyhítették egy kisebb termelõi kör nehézségeit.
Az idei termésátlagok következtében összességében egy alacsonyabb gyümölcstermésre számítunk, ami csökkenti az embargó negatív hatásait.

– Mekkora problémát jelent és hogyan kezelhetõ az elöregedõ (hazai) agrártársadalom?

Az elöregedés tendenciája az egész Európai Unióra, így hazánkra is jellemzõ folyamat, s ezt felismerve minden lehetõséget megragadunk, hogy elõsegítsük a generációváltást a mezõgazdaságban, a vidéken élõk korösszetételén javítsunk, perspektívát nyújtsunk az olyan fiataloknak, akik átveszik szüleiktõl a családi gazdaságot, vagy éppen vonzza õket a vidék és itt képzelik el jövõjüket.

A Vidékfejlesztési Program keretében Fiatal Gazda Tematikus Alprogramot indítunk. A program mentori tevékenységet, szaktanácsadást, képzést is kínál nekik.

2015-tõl új elem a Közös Agrárpolitikában, hogy már nem csak a II. pillérbõl (vidékfejlesztés), de az I-bõl, a közvetlen kifizetések rendszerének keretein belül is támogatás nyújtható a gazdálkodást vállaló 40 évnél fiatalabb termelõk számára.

Magyar sikerként könyvelhetõ el, hogy a KAP reform alatti tárgyalások során Magyarország következetesen kiállt a fiatal gazdák támogatásával kapcsolatban a mellett, hogy az eredeti tervektõl eltérõen, ne csak 25 hektárig lehessen igényelni az I. pillér keretében nyújtható plusztámogatást. Ennek eredményeként sikerült elérni a 90 hekt