Szépen termett a paprika és a paradicsom

A dunaújvárosi zöldség és gyümölcspiacon mozgalmas volt a hét, árusból és vásárlóból is akadt bőven. Ebből adódóan a kínálatra sem lehetett panaszunk. Elsőként azt kellett leszögeznünk, hogy a lecsószezon kellős közepén vagyunk. Paradicsomot és paprikát is négy- és hatszáz forintért vásárolhattunk kilónként, igen jó minőségben. (Ezért a hétvégén álljunk neki egy lecsókészítésnek, akár bográcsban is. Sőt, a fenti árak mellett a télire való eltevésétől se zárkózzunk el, nem nagy ördöngösség. És az üveges lecsó nem csak készételnek használható fel, hanem nagyon jó szolgálatot tesz egy-egy-pörköltnél, gulyásnál, de még a paprikás krumplinál is.

A zöldbab esetében az árakkal már gondban lehetünk, de azért így, nyár végén, ősz elején jól eshet egy kiadós zöldbabfőzelék, főleg a sárgahüvelyesből. Azonban ezer forint alatt nem nagyon van kilója, inkább 1200 forint, és ha azt nézzük, hogy az egyik piaci húsboltban a bontott csülköt 1189 forintért árulják, akkor egy főzelék nem tűnik olcsó mulatságnak – a feltétről még nem is beszéltünk.

Forrás: pixabay.com

Két újdonságot észlelhettünk piaci látogatásunk alkalmából. Megjelentek a magyar szőlők, nagyrészt őstermelőktől, fajtától minőségtől függően 650 és 1200 forint között mozog kilója. A szilvadömping tovább tart, ötszázért már remek minőségből vihetünk haza egy kilogrammot.

Egyre többet láthattunk a savanyúságnak, vagy daráléknak való paprikákból. A cseresznyepaprika kilója 1000, míg a pepperonié 1300 forint. Almapaprikából is sok volt, a zsákos kilójáért 500 forintot, míg úgymond lédigben 590 forintot kérnek a gazdák.

Ha már írásunk elején a lecsófőzésről beszéltünk, akkor maradjon végezetül egy lecsórecept. Bár tudjuk, hogy a lecsókészítés is olyan, hogy ahány ház, annyi szokás. Hargitai György mesterszakács a receptletöltés.hu-n (Az én alapszakácskönyvem című könyv alapján) nem véletlenül írja: „A lecsó egy olyan étel, amit szinte mindenki másként főz. Talán csak abban egyeznek meg a lecsórajongók, hogy kell hozzá vöröshagyma, paradicsom, paprika és pirospaprika, de már ezek aránya sem egyértelmű. Nagyjából azért az egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika tekinthető amolyan irányadónak. Ettől kezdve azonban a hozzávalók darabolása, majd a főzés folyamata – mi mikor kerül a lábasba vagy a bográcsba? – akár „vallásháborúvá” is terebélyesedhet.”

Nézzünk most akkor a lecsókészítésnek egy egyszerű módját. A három „alapalkatrész” esetében maradjunk a Hargiati féle egy-kettő-négy aránynál. A paradicsomot forrázzuk le, hámozzuk meg, és gerezdekre vágjuk. A paprikát megmossuk, kicsumázzuk, ereit és magjait eltávolítjuk, majd ujjnyi vastag karikákra szeljük. A hagymát meghámozzuk, és apróra felkockázzuk. Zsiradéknak szalonnát használunk, ugyancsak apró kockákra vágjuk, és kisütjük. Megfonnyasztjuk benne a hagymát, megsózzuk – így hamarabb puhul -, majd rádobjuk a paradicsomot. Ekkor ne sajnáljuk az időt, alaposan főzzük szét a hagymát és a paradicsomot. A legjobb az, ha mártáshoz hasonló lesz az állaguk. Ezután beletesszük a paprikát, és puhára főzzük. Megszórjuk pirospaprikával, sózzuk, ízesítjük kedvünk szerint. Ha ezzel megvagyunk, eldönthetjük, csípős legyen, vagy sem. Felturbózzuk virslivel, kolbásszal, tojással – akár mindhárommal egyszerre – rizzsel, netán bulgurral, vagy nokedlivel, esetleg tarhonyával. A „ turbózás” végtelen lehetőséget rejt magában. A lényeg a lecsó finom, a lecsó örök.

agrotrend.hu / duol.hu