Állati, ami itt folyik!

Az első dominók már ledőltek

Ahogy nő a városlakók aránya a társadalomban, úgy szakadunk el a vidéki, természeti környezettől. Ezzel sajnos együtt jár az, hogy nincs valós képünk az állattartás körülményeiről, így orrunknál fogva vezetnek minket olyan szervezetek, akik tájékozatlanságunkból kovácsolnak gazdasági, politikai tőkét maguknak. Vegyük észre: az emberi szervezet tápanyagigénye nem kerül szóba az ajnározás során!

fotó: pixabay.com

Az, hogy a német gazdák kedden (26-án) már másodjára tüntetnek a szigorítások ellen azt jelenti, hogy nem akarnak bűnbakokká válni.

Nyílván egyet értünk a Föld védelmében. Csökkentsük a szennyezést, a hulladékok mennyiségét. Azt ugye tudják, hogy amikor a háztartásokat ostorozzák a sok hulladék termeléséért, valójában nem jól céloznak. A legtöbb hulladékot az építkezések, a bányamunkák és a feldolgozóipar termelik, messze többet, mint a lakosság.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene mindent megtennünk a háztartások hulladékcsökkentése frontján, de az arányok eltorzítása súlyos veszélyek forrása a közgondolkodásban.

Ez az analógia az állattenyésztéssel összefüggésben is igaz. Az üvegházhatású gázok mintegy 80 százalékát a fosszilis energiahordozók elégetése termeli (beleértve az erdőégetést is). Messze lemaradva jön a mezőgazdaság és az ipar (10 illetve 9%). Akkor mentjük mega Földet, ha hús- és tejhelyettesítőket fogyasztunk?

Nehéz a bűnbakkeresést elvonatkoztatni attól, hogy közben forradalmian új típusú élelmiszerek jelennek meg a piacon. Egyik oldalon, feltűnően egyre sűrűbben találkozunk „leleplező” cikkekkel, amelyek az intenzív állattartásról kialakult, és a hagyományos húsfogyasztással kapcsolatos fogyasztói képet rombolják, másik oldalon a világmegváltó helyettesítő termékek lelkes éljenzése. Ez már a tejnél is tehenet nem látott, alkotóiból ’összeeszkábált’ termékek fejlesztését jelenti.

Immár a boltokban is vehetünk húshelyettesítő termékeket, nem csak gyorséttermekben. A terjedés sokkal gyorsabb, mint azt gondoltuk volna. Ettől még nem kell pánikolni a hagyományos mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak, de ideje beleállni a harcba, és menteni, ami a menthető.

Ezekről kevésbé e lap olvasóit kell meggyőzni. Sokkal inkább a lehető legszélesebb közvéleményt kell elérni. Láthatóan ugyanis propaganda-háború, amiről szó van. Az állattartás-ellenesség mindennapi életünk részévé vált, és lassan, de örökre átrendezi a húspiacot.

Mint minden változásban, ebben is vannak lehetőségek. Azok, akik be tudnak állni e trendekbe, illetve kisebb szegmenseket tudnak nyitni az oldalvizén, nyertesekké válhatnak. A világ nagy húsipari cégei például sorra jönnek ki alacsony hústartalmú, illetve húsmentes termékekkel.

Alapelvük ugyanis nem változott: a kereslet minden szegmensét ki kell elégíteni. Különösen a magas hozzáadott értékűeket. Márpedig ezen innovációk éppen ezt a képet sugallják.

Ez már óriási disznóság

A másik idén szélesre nyílt front az afrikai sertéspestis gyorsuló terjedése, ami nem csak áremelkedéseket, hanem piaci lehetőségeket is hoz/hozott. Az év első kilenc hónapjában az élőállatok felvásárlási ára 7,6 százalékkal emelkedett, ami leginkább a sertés 15,5 százalékos áremelésének köszönhető.

Azt is tudjuk, hogy a sertésár azóta is emelkedik, nyugodtan kijelenthetjük, hogy jövőre is emelkedni fog. Annak fejtegetésébe, hogy Kínában és egész Ázsiában mi folyik, már nem merülnék bele, a lényeg az, hogy a szinte megállíthatatlanul terjedő járvány átformálja a világ sertéstartását és piacát.

Ahol felbukkant, ott a kisüzemi sertéstartásnak leáldozott, de a nagyobb üzemek is csak a technológia fegyelem, az üzemi higiéniaalapos megerősítése után maradnak élet- és piacképesek. Hozzá kell tenni, hogy járványügyi szempontból lehet egy kis-közepes üzem is jól működő. Ez elsősorban a vezetés és az ott dolgozók szemléletén múlik.

Az Erste Agrár Kompetencia Központ előrejelzése szerint a mostani áremelkedés a jövő év nyaráig fog tartani, amit korrekció követ, amely nem jár majd jelentős visszaeséssel, kisebb hullámokat fog hozni. Nettó importőri pozíciónk mind az élő sertés, mind a sertéshús vonatkozásában fennmarad. Az emelkedő alapanyagárakat a húsipar nem tudja teljes mértékben a vevőire hárítani, sem hatékonyság-növeléssel ellensúlyozni, így szűkül a mozgástere, jövedelmezősége.

A még soha nem látott mértékű sertéspiaci zűrzavar a többi haszonállat piacára is hatással van, és a húsfélék világpiacának látványos élénkülését hozta. Az EU sertéshús-exportja például az első kilenc hónapban 16,2 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Az unió egész éves várakozása 20 százalékos bővülés, és jövőre további 13 százalék export-növekedésre számít a Bizottság.

Kína aránya tovább emelkedik az exportban, már 46 százalékot hasít ki Európa kiviteléből.Az oda irányuló export pedig 55 százalékkal nőtt szeptemberig. Ezzel párhuzamosan a baromfi-exportban is jelentős volt ekkor az EU kivitelének bővülése (8%).

A marhaszektorban továbbra is az élő kivitel a meghatározó, így a világpiaci zavarból adódó szívóhatás kevéssé érzékelhető. A NAIK AKI kiadványa szerint Magyarország élőmarha-exportja 16 százalékkal nőtt 2019 első nyolc hónapjában az egy évvel korábbihoz képest.

A legtöbb szarvasmarhát Ausztriába szállították, ahova 40 százalékkal nőtt a kivitel, míg a második legnagyobb célpiacra, Törökországba 35 százalékkal kevesebb szarvasmarha került. Húsmarha termelésünk a kedvező támogatási és piaci viszonyokon alapulva növekszik.

A magasan integrált baromfi termékláncban az árak bebetonozódtak, alig változnak idén. A csirkehús exportja azonban mennyiségben 12,0 százalékkal nőtt az első nyolc hónapban, miközben importja csökkent. A pulykahús esetében a trend fordított. Miközben a húsfélék közül tartósan a baromfihús iránti kereslet növekszik leggyorsabban a világon, itt sincs kolbászból a kerítés.

Az európai piacon a jóváhagyás előtt álló EU-Mercosur megállapodás borzolja a kedélyeket. A hatékonyági verseny hatalmas, ez pedig a beruházásokban is nagy tempót diktál. Ez jól érzékelhető a hazai baromfiszektorban is.

Azok az értékrendi zavarok, amelyek az állati termékek terén igen súlyos veszélyt jelentenek, különösen kézzel foghatóak a tojáspiacon. A ketreces tojás elleni fellépések tisztán érzelmi alapon születnek, és szembe mennek a tudományos tényekkel. Persze az állattartás körülményeit csak akkor védhetjük meg, ha azok valóban kifogástalanok.

Ha a németországi esetekhez hasonló gyakorlatokkal érvelnilehet, akkor megállíthatatlan lesz a lejárató propaganda-háború. Tisztában kell lennünk azzal, hogy e törekvések politikai erővé váltak,és döntéshozói helyzetbe kerültek.Éltünk már meg uniós szintű jogszabállyá váló állatvédelmi törekvéseket, de a mostani mozgalmak minden elképzelésünket felülmúló szigort hozhatnak.

Mikor, ha nem most fog össze az állattartók társadalma?

Mikor, ha nem most harsogja egységesen, hogy állataink jól érzik magukat, amire kimagasló termelési teljesítményük a bizonyíték?

Mikor, ha nem most gyorsítja fel fejlesztéseit, növeli hatékonyságát?

Fórián Zoltán

Erste Agrár-kompetencia Központ