Új pályán az agrártámogatások

Számításaik szerint nem lesz lehetőségük az új uniós költségvetési ciklusban, hogy az állattenyésztésük veszteségeit a növénytermesztés jövedelméből pótolják. Ez az állatlétszám csökkenéséhez, állattartó telepek több ezer dolgozójának elbocsátásához vezethet. A degresszió nem egyszer indulatokat is kavaró témájáról beszélgettünk Gyôrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével, országgyűlési képviselővel, a Mezőgazdasági Bizottság tagjával.

• Mi indokolta a nagy változtatást?
• Az elmúlt hónapokban olyan lényegi döntések születtek az Országgyűlésben, amelyek újraírják az uniós csatlakozás óta követett agrárpolitikát. Az érdemi munkában, a döntések előkészítésében a Kamara is részt vett. Nagyon sok számítást végeztünk. A lapvetően arra jutottunk, hogy a mögöttünk maradt hétéves ciklusban a társadalompolitikai célokat a régi megoldások nem segítették megvalósítani. Azt látjuk, hogy a vidék népességmegtartó ereje nem nőtt. A hazai állatállomány pedig összességében inkább csökkent, nemhogy növekedési pályára állt volna. A kis- és közepes gazdálkodók részéről a szándék és a képesség is hiányzott ahhoz, hogy az állattartásban fordulatot tudjunk elérni. Az idén kialakított stratégia – véleményem szerint – megfelelő lesz a problémák orvoslására. Fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió írta elő, hogy a 150 ezer euró feletti támogatások 5 százalékát el kell vonni. Ugyanakkor azt kell látni, hogy az a megoldás, amit Magyarország választott, nem üzemméret alapján tesz különbséget a támogatások újraelosztásában a vállalkozások között. Melyek azok az ágazatok, amelyeket támogatni szeretnénk, mi szolgálja a magyar vidék boldogulását? Igazából nem az elvonás mértéke a lényeg, hanem sokkal inkább az, miként tudunk forrásokat juttatni a munkaerő igényes ágazatoknak, így a kertészetnek és az állattenyésztésnek. Említek néhány gyakorlati példát. Nézzünk egy 3 ezer hektáros gazdaságot. Ha kizárólag szántóföldi növénytermesztés tartozik a tevékenységi körébe, most elveszíti a korábbi földalapú támogatásnak durván a kétharmadát, ugyanakkor ez a zöldítési forrásokat nem érinti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ehhez hasonló gazdaságok eddig komoly jövedelmet termeltek. Versenyképességük talán ezután sem fog romlani, mert tőkeállományuk, technikai hátterük továbbra is alkalmassá teszi őket a gazdaságos termelésre. Viszont ezután nem kapnak jövedelempótló támogatást, hisz nincs is szükség a jövedelmük kiegészítésére. Nézzük a második változatot! Amikor a szóban forgó 3 ezer hektáros birtokon növénytermesztés mellett 1500 szarvasmarhát is tartanak. Elveszítik a területalapú támogatásuk jelentős részét, ugyanakkor az összes szántóföldi növénytermesztő nagygazdaságtól most elvont évi 20 milliárd forint bekerül a kettes pillérbe, a pályázható támogatások körébe. Ehhez jön még 30 milliárd forint nemzeti forrás összesen 6 éven keresztül, amelyhez főként az állattenyésztők és a kertészeti ágazat fér hozzá.
• Mi a garancia arra, hogy közben nem ürülnek ki a nagy állattartó telepek, amelyek nagy része a most elvonással sújtott nagygazdaságok tulajdonában van?
• Amennyiben tartják az állatállományukat, akkor részesülnek többek között a nemzeti forrásból érkező állatjólléti támogatásokból. Ennek az összege a korábbi duplájára emelkedik. Ha növelik az állatok létszámát, akkor még plusz forráshoz is juthatnak. Egyik oldalról ugyan elvonják a forrást, de bekerül egy nagyobb kalapba, ahol a korábbinál sokkal több pénz áll rendelkezésre. Ez a rendszer – ez volt a cél – nem gazdaságméret szerint diszkriminál, hanem tevékenységi forma alapján. Nem a nagygazdaságokat bünteti, hanem az alacsony munkaerő igényű ágazatoktól von el az esetenkénti extra profitból.
• Amit elveszítenek ezek a gazdaságok a földalapú támogatáson, annak milyen százalékát kapják vissza az állatjólétivel?
• Számoltunk. Például ha egy gazdaság 10 ezer hektáron gazdálkodik és 5 ezer nagyállat egységnyi jószágot tart, a Földművelésügyi Minisztérium számításai szerint a korábbiakhoz képest plusz forráshoz jut.
• A pontos számok meghatározásához meg kell várni a végrehajtási utasítások meg-jelenését?
• Így van. Akkor lehet majd forintra, fillérre számolni. Én úgy gondolom, hogy azok a cégek, amelyek nem építették le az állatállományukat, sőt fejlesztettek is az elmúlt években – és a nagygazdaságok zöme így tett – rövidtávon nem csökkentik az állatlétszámot és nem bocsátanak el dolgozókat. Hiszen ezt szerződésben is vállalták. A kormányzat nem él vissza ezzel a kötelezettség-vállalásukkal, hisz átcsoportosítja az uniós források egy részét, ehhez nemzeti forrásból is hozzátesz egy ennél lényegesen nagyobb összeget. Meggyőződésem, hogy a nagygazdaságok már csak azért sem építik majd le az állatállományukat, mivel hozzájutnak plusz forrásokhoz, csak nem az eddig megszokott formában, hanem egy másik, részben új csatornán keresztül. Ez egy új helyzetet teremt, az ember az újtól egy kicsit mindig tart. A változást kritikus szemmel nézi. Ez egy természetes emberi tulajdonság. Bármelyikünk így tenne. Egy megszokott környezetből kiszakítanak bennünket és más körülmények között kell a munkánkat végezni, ettől mindenki fél, ilyenkor mindenki a szokásosnál kritikusabb is. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük az új pályát és ott is biztonsággal tudunk mozogni.

Forrás: NAKlap 2014 szeptember/Bőle István