Tényleg veszélyben a Balaton?

Milyen állapotban van most a Balaton vize? Kell valamitől tartani fürdőzéskor?

2019-ben azt nyilatkoztam, hogy jó a víz állapota, 2 hónappal később azonban korábban nem tapasztalt algásodás indult el a nyugati medencékben. Tehát óvatosabban kell fogalmazni. Ezzel együtt is: most nagyon tiszta a Balaton. Az alga mennyiségi adatai alacsonyak, tehát elviekben minden abba az irányba mutat, hogy semmi katasztrofális nem fog történni. De nem lehet hátradőlni, mert léteznek olyan eshetőségek, amelyek akár pár napon belül rossz irányba befolyásolják a vízminőséget.

Fotó: PxHere

Miért az alga a „főgonosz” a Balaton vízminősége szempontjából?

Maguk az algák a tavak fontos alkotóelemei. A mély vizű tavak ökoszisztémájának az alapját képzik, akár egy alpesi legelőn a fű. Viszont ha sok tápanyaghoz jutnak, elszaporodnak. Vannak olyan tavak, ahol ez természetes úton megy végbe. Ilyenkor a hosszú évszázadok alatt a tó ökoszisztémája alkalmazkodik a helyzethez.

A probléma a 20. században kezdődött, amikor az intenzív mezőgazdaság révén az ember műtrágyát kezdett használni, amely bemosódott a tavakba. Ez történt a Balaton esetében is. A többlettápanyag nagyon gyorsan, pár év alatt képes volt intenzív algásodást kiváltani. A gyors változáshoz az ökoszisztémának csak néhány tagja tudott alkalmazkodni, így az érintett víztestben a mesterséges tápanyagtöbblettől hirtelen a trópusi-szubtrópusi algafajok szaporodtak el. Sajnos ezek között vannak a mérgező toxinokat termelő kékalgák. Ezek a fajok leuralják a táplálékláncot, és felborítják a biodiverzitást. Az utóbbi években azonban más irányból jön veszély.

Mi ez az új jelenség, ami rontja a Balaton vízminőségét?

A 20. században a külső tápanyagterhelés okozta a bajt. Ez tekinthető a klasszikus problémának. A 80-as 90-es évektől kezdve egy sor lépést tettek, hogy kiküszöböljék ezt a hibát: elvezették a Balaton vízgyűjtőjéről a szennyvizet, felállt a kis-balatoni vízvédelmi rendszer. Ezeknek hála a 90-es évek végére csökkent az algásodás, 2000 és 2018 között pedig egy algaszegény, ilogotróf környezet volt jellemző. Csakhogy mi, emberek úgy gondoltuk, hogy ha megoldottunk egy problémát, csináljunk helyette egy másikat. Ez pedig a klímaváltozás és hatásai. Eljutottunk odáig, hogy 20–30 év alatt 0,7 °C-kal emelkedett a Balaton átlaghőmérséklete, és ez új, eddig nem látott folyamatokat generál.

A könnyen felmelegedő vizekben elkezdenek dominálni a lebontó folyamatok, ami oxigénfogyasztást eredményez. Ennek hatására a mélyebb vízrétegekben, pl. az üledék felett egy oxigénben szegény réteg keletkezik, ami elősegíti a tápanyag kioldódását az iszapból. Ilyenkor ez a belső tápanyagtöbblet eredményezi az extrém sebességű algásodást.

Mennyire kell tartani ettől az új folyamattól?

2019-ben ez okozta az algásodást. Ekkor pár nap alatt több strandot is be kellett zárni, mert az elszaporodott kékalga miatt egészségtelen volt a víz. Természetes úton a probléma úgy oldódik meg, hogy jön egy hidegfront, amely lehűti és összekeveri a vizet, véget vetve az üledék feletti oxigénhiánynak, így megszűnik a tápanyag kioldódása. Sajnos nagyon is számolnunk kell ezzel a problémával. 2020-ban és 2021-ben volt több olyan nap, amikor nagyon közel jártunk ahhoz, hogy elinduljon az algavirágzás, csak éppen mindig jött egy front, amely stabilizálta a helyzetet. El kell gondolkodnunk azon, hogy rábízzuk-e magunkat arra a véletlenre, hogy pont jókor jön egy vihar, vagy változtatunk, hogy kivédjük a problémát!

Fontos megemlíteni a túlstabilizált, magas vízszint kérdését. Ez ugyanis azt eredményezi, hogy nehezebben keveredik össze az oxigénhiányos vízréteg a felső, oxigénben telített rétegekkel.

Fotó: PxHere

Akkor ezek szerint a vízszintszabályozás veszélyezteti a Balaton minőségét?

A víz túlstabilizálása nem egyedi magyar probléma. Európában majdnem az összes tó esetében ez a helyzet, ahol a turizmus vált a fő iparággá.

Bizonyos fokú természetességet engednünk kell a tavaknak, így a Balatonnak is. A Sió-csatorna megépítése előtt, a 19. században évente akár 70 centimétert is ingadozott a vízszint. Régebben az ember alkalmazkodott a 15 ezer éves Balatonhoz, így a vízparti települések nem a tó partján, hanem tőle kicsivel távolabb alakultak ki, mert az emberek tisztában voltak a változásokkal.

Véleményem szerint nagyobb szabadságot kellene adni a Balatonnak. Nem vezet jóra, hogy mi akarunk irányítani és keretek közé szorítani egy ősi természeti képződményt.

Tényleg kiszáradhat a Balaton? Mi lehet erre a megoldás?

Mint oly sok más helyzetben, a fő probléma itt is a klímaváltozás. Ha a probléma gyökerét akarjuk kezelni, akkor ezt kellene megoldanunk. A vízügy szakemberei megpróbálják tárolni a vizet magában a tóban, de ez csupán egyetlen évre képes megoldást kínálni, több száraz év esetén ez nem segít.

Megjósolni, hogy mi vár ránk, azaz hogy kiszárad-e a Balaton, nagyon nehéz. A globális felmelegedésből adódó klímafolyamatok kiszámíthatatlanok, kaotikusak. Precedens hiányában nehéz a folyamat pontos modellezése. A negatív forgatókönyveket sem lehet teljesen kizárni. Még mielőtt beüt a baj, el lehet kezdeni a felkészülést a lehetséges 1 méterrel alacsonyabb vízszintre.

Ezért igenis időszerű elgondolkodni a Balaton vízpótlásán! Ennek a Balaton természetes vízgyűjtő területén kívülről kell érkeznie, de hogy pontosan honnan vagy milyen mérnöki megoldással, azt még ki kell találni. Számtalan kérdésre választ kell találni: Csatornákon vagy csővezetékeken keresztül történhet-e? A vízpótlás megoldásába mely területeket kell bevonni? Egyáltalán megoldható-e a feladat? A kérdéseken a szakembereknek mihamarabb el kell gondolkozniuk.

agrotrend.hu / greendex, Hajas Gyula Bence