Fenntartható növekedés: fókuszban a zöld szempontok

Nem túlzás azt állítani, hogy az éghajlati- és környezetvédelmi kihívások soha nem voltak ennyire széles körben és ilyen mértékben meghatározóak a társadalmi, gazdasági folyamatokban. A fokozott figyelemnek legfőbb oka, hogy az emberi tevékenység környezetre gyakorolt negatív hatásai súlyosbodnak, és egyre jelentősebb gazdasági, társadalmi problémák forrásává válnak. Ezért – különösen a klímaváltozás esetében – általános egyetértés van abban, hogy jelenlegi kedvezőtlen folyamatokat meg kellene fékezni. Az ugyanakkor vita tárgya, hogy ehhez milyen erőfeszítések és eszközök szükségesek.

A megoldás nehézségét legfőképp az okozza, hogy ezek a negatívumok jellemzően külső hatásként (vagyis a döntéshozók által közvetlenül nem befolyásolható módon) jelentkeznek, ebben az esetben pedig a klasszikus piaci mechanizmusok nem működnek. Éppen ezért most a legnagyobb kihívás egy-egy környezeti probléma összetett jellegének megértése és a megfelelő (hatásos és hatékony) ösztönzők megtalálása a negatív hatásokkal csökkentése illetve a pozitívak szinten tartása vagy növelés érdekében.

A nemzetgazdasági ágak közül a mezőgazdaság kapcsolata a legszorosabb a környezettel: egyrészt jelentős mértékben függ tőle, másrészt pedig meghatározó szerepe van az élővilág egyensúlyának fenntartásában. Így nem meglepő, hogy az éghajlatváltozáshoz kötődő negatív hatások a fogyasztók szemében is hangsúlyosabbá tették az élelmiszer- és élelmezésbiztonságot, és az elmúlt időszakban erősödött a klíma- és környezetvédelem iránti társadalmi igény is.

A témát három részes cikksorozat formájában kívánjuk feldolgozni: az elsőben az EU szabályozási, szakpolitikai kereteit mutatjuk be, a másodikban üzleti lehetőségek járjuk körül, végül egy hazai jó gyakorlatot képviselő példát mutatunk be. Jelen írásunkban röviden bemutatjuk a legnagyobb horderejű, a mezőgazdaságot is érintő környezet- és klímavédelemhez kapcsolódó szakpolitikai területeket: az európai zöld megállapodást és a kapcsolódó stratégiákat, a fenntartható finanszírozáshoz kapcsolódó szabályozást, valamint a Közös Agrárpolitika (KAP) soron következő ciklusának vonatkozó elemeit.

Európai zöld megállapodás

Az európai zöld megállapodás az Európai Unió új, nem erőforrásfüggő növekedési stratégiája, amelynek végső célja az uniós polgárok jólétének és egészségének javítása. Ennek érdekében szükséges Európa klímasemlegességének 2050-ig történő elérése, az erőforrások hatékony felhasználásának elősegítése a tiszta, körforgásos gazdaságra való átállás révén, valamint az EU természeti tőkéjének (vagyis például a termőföldnek, a nyersanyagoknak, a víznek és a tiszta levegőnek), valamint biológiai sokféleségének védelme, megőrzése és javítása.

Ezeket a magas szintű célokat részletezte az EU, és egy-egy szakterületre lebontva fogalmazott meg stratégiákat, programokat, valamint akcióterveket , amelyekben különböző ösztönzők (például támogatások) vagy akár korlátok formájában határozzák meg az adott szakterület fejlődését. Ezek megjelennek mind az uniós (pl. EU Környezeti Akcióprogram) mind pedig a hazai (pl. Nemzeti Környezetvédelmi Program) szakpolitikákban is. A célok elérése minden gazdasági szektortól erőfeszítést követel, különösen az alábbi ábrán megtalálható területeken:

A fentiekből is látszik, hogy az európai fogyasztók számára kiemelten fontos, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egészségesebb élelmiszereket szolgáltasson számukra, amelyek ráadásul fenntartható termelésből származnak. E cél elérésében az EU kulcsszerepet szán a zöld megállapodás keretében kidolgozott „termelőtől a fogyasztóig” (Farm to Fork vagy termőföldtől az asztalig) stratégiának. Az ebben szereplő egyes részterületeken a 2030-ig elérendő legfontosabb célok a következők:

• 50 százalékkal kell csökkenteni a vegyi növényvédő szerek általános használatát és kockázatát, és 50 százalékkal visszafogni a magas kockázatú szerek használatát;
• legalább 50 százalékkal kell mérsékelni a tápanyagveszteséget;
• szintén 50 százalékkal kell csökkenteni a haszonállat-tenyésztésben és az akvakultúra-ágazatban felhasznált antimikrobiális szerek értékesítését;
• legalább 25 százalékra kell növelni a mezőgazdasági területeken belül biogazdálkodásra használt földterület arányát;
• további teret kell nyernie az egészséges, növényi alapú étrendnek;
• meg kell újítani az élelmiszer-jelölések szabályozását;
• a kiskereskedelemben és fogyasztóknál is egyaránt felére csökkenteni az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyiségét.

A természeti környezet „egészségének” helyreállítását célzó biodiverzitás stratégiának három közvetlen kapcsolódása van a mezőgazdasághoz. Egyrészt célul tűzi ki az ökológiai termelés és a biológiai sokféleségben gazdag tájegységek részarányának növelését a mezőgazdasági földterületeken, másrészt a növények megtermékenyülését és termőképeségének fenntartását lehetővé tevő beporzók pusztulásának megállítását, harmadrészt pedig azt, hogy 2030-ig a növényvédő szerek használata és ártalmassága a jelenlegi mérték felére csökkenjen.

A természeti környezet védelme – bár az agrárium a leginkább a környezethez kapcsolódó ágazat – nyilván nem lehet csupán a mezőgazdasági termelők feladata. Fontos szerepe van ebben az iparnak is, és az unió új iparstratégiájának részeként meg is jelenttette az EU körforgásos gazdaságának megvalósítására vonatkozó cselekvési tervét, amely javaslatokat tartalmaz a fenntarthatóbb termék életpályák térnyeréséhez A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a lehető legjobban meghosszabbítsuk termékek élettartamát. Ez történhet a fogyasztás csökkentése, a használt termék felújítása, illetve a használat utáni újrahasznosítás útján.

A fenntarthatósági célok elérését ösztönző pénzügyi szektor

A párizsi megállapodás egyik előremutató megállapítása szerint ahhoz, hogy a klímaváltozás során az átlaghőmérséklet emelkedése maximum 2 Celsius fokos legyen, a pénzügyi szektor aktív közreműködése is szükséges.

Az EU az elmúlt években jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy a pénzügyi rendszer minél jelentősebb mértékben támogassa a fenntarthatósági célokat, a gazdaság klímasemlegessé válását. Több rendelet – például az uniós taxonómiai rendelet, a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendeletek és a referenciamutatókról szóló rendelet– adja meg ennek a kereteit, és képezi az EU arra irányuló törekvésének alapját, hogy javítsa az átláthatóságot, és hatékony eszközöket biztosítson a befektetők számára a fenntartható befektetési lehetőségek azonosításához.

A fenntarthatóság önmagában különösen a mindennapok szintjén nehezen megfogható cél lehetne, de e keretek ismeretében a vállalkozásoknak már lehetőségük van arra, hogy ennek megfelelően igazítsák ki üzleti modelljüket. A pénzügyi terület zöld átállásához, továbbá ahhoz, hogy ez a folyamat ne csupán az eddigi gyakorlat „zöldre festése” legyen, meg kell erősíteni a felhasznált információk megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát. Ennek hatékony megvalósításában kiemelkedő szerepe lesz a digitalizációnak.

A fenntartható tevékenységek előnyben részesítéséhez szükség van közös és egységes fogalomrendszerre, amit az EU a taxonómia révén hozott létre. Ez tudományos alapokon nyugszik, és átláthatóságot biztosít a vállalatok és a befektetők számára, hogy egy adott fogalom mindenki számára ugyanazt jelentse. Az OTP kiemelten fontosnak tarja, hogy ezen a területen a hazai érintettek körében is egységes értelmezés alakuljon ki, amelyet a szakmai szervezetek és államigazgatás fórumain is aktívan képvisel. Ez Magyarországon annyira friss, hogy csupán 2021. április 21-e után vezették be a technikai vizsgálati kritériumok első csoportját annak meghatározására, hogy mely tevékenységek járulnak hozzá lényegesen a két klímavédelmi célkitűzéshez, azaz az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Ezek a kritériumok a fenntartható finanszírozással foglalkozó technikai szakértői csoport tudományos szakvéleményén alapulnak. Jól érzékelteti a mostani változás súlyát, hogy a most elfogadott jogszabály a tőzsdén jegyzett vállalatok mintegy 40 százalékának gazdasági tevékenységére vonatkozik azokban az ágazatokban, amelyek a közvetlen üvegházhatású gáz kibocsátás közel 80 százalékáért felelősek Európában. A legfontosabb érintett ágazatok az energia, az erdészet, a feldolgozóipar, a közlekedés és az építőipar.

Tekintettel a technológia fejlődésre, valamint a tudományos eredmények bővülésére, a technikai vizsgálati kritériumokat várhatóan rendszeresen felülvizsgálják. Ez nem csak az alkalmazott paraméterek körére és értékeik módosítására ad lehetőséget, hanem további ágazatok és tevékenységek környezeti teljesítményének elismerésére is. A Bizottság kommunikációja alapján, a Taxonómia rendelet várhatóan már a következő felülvizsgálat során bővülni fog a mezőgazdasággal, amely esetében – részben a nem végleges Közös Agrárpolitika (KAP) miatt is – nehezebb összehangolni a szakpolitikákat és tagországi érdekeket.

Valamely befektetés környezeti szempontból fenntartható mértékének megállapítása céljából egy gazdasági tevékenység akkor minősül fenntarthatónak, ha:

1. lényeges a hozzájárulása legalább egy környezeti célkitűzéshez;¹
2. a tevékenység nem sérti jelentősen egyik meghatározott környezeti célkitűzést sem;
3. a tevékenységet összhangban végzik az emberi jogi felelősségre illetve a munka világára vonatkozó alapvető elvekre és jogokra kiterjedő minimális biztosítékokkal;
4. megfelel a Taxonómia rendelethez kapcsolódóan megállapított technikai vizsgálati kritériumoknak.

A pénzügyi szektor szereplői egységes elvek és kritériumok mellett, összehasonlítható módon dokumentálják és közzéteszik, hogy a portfóliójuk mekkora hányadát teszik ki a környezeti szempontból fenntartható kitettségek. Ezen információknak természetesen hitelt érdemlően rendelkezésre kell állni a pénzintézeteknél is, azonban ezek elsődlegesen az ügyfeleknél és/vagy a hatóságoknál keletkeznek. Ehhez banki oldalon olyan új eljárások bevezetésére van szükség, amelyek a hitelezési folyamat legtöbb elemét érintik. Ezek a többlet erőfeszítések azonban nem csak terhet – és így költséget – jelentenek, hanem egyben lehetőséget is az állami és piaci ösztönzők bevonására.

Piaci és szabályozási kényszerek, lehetőségek

A Közös Agrárpolitika az egyik legrégebben működő közös szakpolitika, amely költségvetési ciklusokhoz igazodva, 7 éves időszakokra határozza meg céljait és szabályozási kereteit. Az aktuális reform a célegyenesben tart, bár még most is vannak bizonytalan részletek, a legfontosabb kereteket ma már biztosnak tekinthetjük. Ezek közül csak a legfontosabb „zöld” vonatkozású változásokat emeljük ki.

Az első fontos elem, hogy a tagországi KAP-kiadások 40 százalékát klímavédelmi célokra kell felhasználni. A másik fontos változás az új zöld felépítmény. A közvetlen kifizetések jelenleg 30 százalékát jelentő zöldítési támogatás mögötti feltételrendszer a jövőben némileg módosult formában, mint megerősített „környezeti kondicionalitás” jelenik meg, és minden közvetlen támogatás előfeltétele lesz. (Vagyis míg korábban a közvetlen kifizetések 30 százalékának volt feltétele, hogy a gazdálkodó feleljen meg a gazdálkodási követelményeknek és a földterület helyes mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírásoknak, ez az új KAP keretei között az összes közvetlen kifizetést ehhez kötik)

Új elemként, szintén az I. pillér keretein belül, de önkéntesen választható támogatásként kerül bevezetésre az éves kötelezettségvállalást és kifizetést jelentő Agro-ökológiai Alapprogram („Eco-schemes”). Ennek konkrét „jogcímei” a nemzeti stratégiai tervben kerülnek rögzítésre, de az eddigi szakértői anyagok alapján igen széles a lehetséges gyakorlatok listája, ezért itt csak néhány taxonómia szempontjából lehetőséget biztosító területet sorolunk fel:

• agrár-erdészet (magas biodiverzitású fásított legelők létrehozása);
• magas természeti értékű gazdálkodás (pl. műtrágyahasználat csökkentése, alacsony intenzitású szántóföldi művelés);
• széndioxid-megkötő („karbon”) gazdálkodás;
• precíziós gazdálkodás;
• javított tápanyaggazdálkodás;
• hatékony vízgazdálkodás;
• egyéb talajvédelmi gyakorlatok;
• egyéb üvegházhatású gázkibocsátás csökkentő gyakorlatok.

Az egyelőre bizonytalan, hogy az I. pillér mekkora részét kell erre fordítani, és az is tisztázatlan, hogy pontosan milyen feltételek mellett. A Tanács és az Európai Parlament delegációjának májusi kétnapos tárgyalásának kudarca egyelőre a bizonytalanságot erősítette, de a legutóbbi információk alapján a legvalószínűbb, hogy az I. pilléres boríték 22 százalékról indul 2023-ban, és 2025-re eléri a 25 százalékot. Ehhez nagy valószínűséggel a bevezetés első éveiben nagyobb pénzügyi rugalmasság társul, amely lehetővé teszi a fajlagos támogatási összeg módosítását, valamint az esetleg itt fel nem használt támogatások más jogcímekre történő átcsoportosítását. A harmadik elem, a vidékfejlesztési program részeként jelenleg is meglévő, szintén önként vállalt többéves kötelezettségvállalások.

Ennek legfontosabb része minden bizonnyal az agrár-környezetgazdálkodási program lesz, ugyanakkor a fent leírtak figyelembevételével számítani lehet az ökológia gazdálkodás nagyobb szerepére is.

A Kormány döntése alapján a vidékfejlesztési célokra rendelkezésre álló uniós forrást 2021-től – az eddigi 15 százalék helyett – 80 százalékos nemzeti társfinanszírozás egészíti ki. Ennek eredményeként az elkövetkező 7 évben összesen 4 265 milliárd forint áll rendelkezésre a magyar vidék, a magyar mező-és erdőgazdaság, valamint az élelmiszeripar fejlesztésére. Szintén jól jelzi ennek jelentőségét a 2021-ben a miniszterelnök vezetésével megalakult Vidékfejlesztési Kormánybizottság, amely hazánk tíz évre szóló mezőgazdasági, vidékfejlesztési és élelmiszeripari stratégiáján dolgozik, valamint meghatározza a szükséges intézkedéseket. Ez egy történelmi lehetőség lesz a gazdálkodók, élelmiszerfeldolgozó vállalkozások számára, hogy megvalósíthassák mindazon fejlesztéseket, amelyek egyszerre szolgálhatják a versenyképességet és járulhatnak hozzá a pozitív környezeti teljesítményhez. Ugyanakkor ez a lehetőség egyben felelősség is, ezért megalapozott és célirányos fejlesztésekre van szükség és a látszólagos forrásbőség nem mehet a minőség rovására. Ehhez elengedhetetlen a tudás, a magas szintű szakmai ismeretek szükségességének felismerése és igénybevétele, amelyet messzemenőkig támogat az OTP Bank széles körű szolgáltatási portfóliója.

Várakozásunk szerint akár a támogatásokhoz kapcsolódóan, illetve piaci igények okán, mind több termékpálya esetében megkerülhetetlen lesz a környezeti lábnyom dokumentálása. Mindez azt is jelenti, hogy egyre égetőbb szükség lesz már középtávon kiépíteni a zöld teljesítmény dokumentálását. Ez bizonyosan felértékeli a vállalatirányítási rendszerek és a digitális megoldások alkalmazását, amelyre várhatóan célzott támogatások is rendelkezésre állnak.

A zöld szempontok megjelennek az OTP Bank jövőképében is

A fent leírtak, illetve az így kínálkozó üzleti lehetőségek kihasználása érdekében a gazdálkodónak jelentős fejlesztésekre, beruházásokra lesz szükségük. Igaz lesz ez akkor is, ha a jelenlegi tevékenységük versenyképességét kívánják fenntartani, de számos új tevékenység vagy fejlesztés is felmerülhet. Az OTP Agrár felismerve a fenntarthatósághoz kapcsolódó fejlesztések összetettségét, átfogó szolgáltatásokkal járul hozzá a közös sikerek eléréséhez.

agrotrend.hu / OTP Agrár