Legjobb esetben is csak a nyár végétől lehet majd pályázni

Várhatóan csak május végére dől el, hogy az Európai Bizottság rábólint-e a hazánk által előterjesztett vidékfejlesztési program részleteire. A 2014-20 közötti időszakra elvileg 1250 milliárd forintra számíthatunk, a pénzcsapok viszont csak a jóváhagyott programelemekre nyílhatnak meg, azaz ezekre a keretekre a legjobb esetben is csak a nyár végétől lehet majd pályázni. Az agrárminisztérium a legnagyobb részt exportösztönzésre kívánja felhasználni, azaz versenyképességünket erősíteni a technikai fejlesztések, innovatív megoldások támogatásával. Erre szükség is lenne, mert a hangzatos szólamok ellenére ezen a téren nem állunk túl jól az EU-ban. Adottságaink, természeti feltételeink pedig megvannak ahhoz, hogy nagyobb szeletet hasíthassunk ki magunknak a közös agrárpiacból, a baj csak az, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban a politika elég mostohán bánt a mezőgazdasággal. A távlatos, megfontolt stratégiai koncepciók helyett inkább a pillanatnyi haszonszerzési szempontok és a nagy érdekcsoportok törekvései domináltak, ami nem csupán a tulajdoni viszonyokat zilálta szét, de szerkezeti egyenetlenségeket okozott és hagyományos piacaink egy részének elvesztéséhez vezetett. Ehhez társul az ágazat krónikus alultőkésítettsége, amely nem csupán a pénzhiányból, hanem a források nem hatékony, politikailag motivált elosztásából és felhasználásából ered. Ez jól követhető az uniós csatlakozás óta kapott sok ezermilliárdnyi támogatás esetében. Ennek jó része földalapú, azaz hektáronként egy adott időszakban fix bevételt jelent a gazdának vagy vállalkozásnak, függetlenül attól, hogyan gazdálkodik. Jó üzlet tehát minél nagyobb területre tulajdonnal vagy tartós bérlettel rendelkezni, mert elég levágni a gazt, és máris jön a jelenleg hektáronként nagyjából 70 ezer forint. Normális körülmények között ez a termelés hatékonyságának növelését, a fejlesztéseket szolgálja, a gyakorlatban azonban jórészt a megélhetésre fordítódik, azaz felélik. Ennek számos oka közül a legfontosabbak a tőkehiány, az alacsony hitelezés és a tulajdoni struktúra. Pedig óriási összegek áramlanak az agráriumba, csak nem látszik a teljesítményen, hová tűnnek el. Vegyük példaként a tavalyi évet: 2014-ben a mezőgazdaság összesen 726 milliárd forint támogatást kapott, ennek 83 százaléka uniós forrásból. Ez a GDP majdnem két és fél százaléka! Ezzel szemben az egyébként nagyon jó évet záró agrárium a hazai nemzeti össztermék közel négy százalékát adta, köszönhetően elsősorban a jó időjárásnak. Azaz egy kiemelkedően jó évben a mezőgazdasági össztermelés értékének 60 százalékát tette ki a kapott támogatás! Ez markánsan mutatja egyrészt azt, hogy a források nem feltétlenül fordítódtak a teljesítmény növelésére, vagy ha igen, kevéssé hatékonyan, másrészt ijesztően jelzi, mire jutnánk az uniós támogatások nélkül.

Forrás: 168ora.hu