Hírek

Debreceni Egyetem: a vízgazdálkodás fejlesztéséről és az öntözéses mezőgazdaság helyzetéről

A települési és területi integrált vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeiről, a csökkenő talajvízvízkészletek rehabilitációjáról és pótlásáról, valamint az öntözéses mezőgazdaság helyzetéről volt szó a Debreceni Egyetem MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézete által szervezett országos konferencián. A víz világnapjához kapcsolódó csütörtöki rendezvényen a Debreceni Egyetem és a szakmai szervezetek közös állásfoglalás kidolgozását kezdték meg.

Forrás: Debreceni Egyetem

– A vízgazdálkodás nemzetközi, globális területeket érintő téma és a klímaváltozás miatt is kiemelt prioritást élvez. A Debreceni Egyetem agrárkarának szerepe, hogy oktatási, kutatási tevékenységünk mellett moderátori szerepet vállaljunk a szakma, a mezőgazdaság, a vízügyi ágazat és a döntéshozók között. A célunk, hogy a konferencia révén egy olyan szakmai anyagot állítsunk össze, amely segíti a további vízügyi fejlesztéseket és a szakmai döntéseket – mondta a tanácskozás megnyitóján Stündl László, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) dékánja.
A Debreceni Egyetem a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium tagjaként a települési és területi vízgazdálkodást koordinálja.

– A nemzeti laboratóriumi hálózatban, 11 konzorciumi partnerünkkel konkrét megoldásokat, cselekvési terveket próbálunk meg kidolgozni a vízgazdálkodást érintő problémákra. Térségünkben a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) az a speciális vízgazdálkodási régió, ahol a víz kormányzását, átvezetését és tározását, a vízhasználat valamennyi formáját együttesen meg tudjuk valósítani. Európa egyik legnagyobb összefüggő, 15 ezer négyzetkilométeres vízgazdálkodási rendszere a kidolgozott elméleti és gyakorlati megoldások révén az ország más területein is referenciaként, mintául szolgálhat a hatékonyabb vízügyi struktúrák megújításához, illetve kidolgozásához – hangsúlyozta Tamás János, a Debrecen Egyetem MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet igazgatója.

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője kiemelte: a térség hazánk azon területei közé tartozik, amelynek vízkészlete folyamatosan csökken, éves szinten átlagosan 3-5 centimétert süllyed. A klímaváltozás miatt továbbá egyre kevesebb a beszivárgó csapadék mennyisége is. Az aszálykár nagysága minden évben az árvízi, illetve belvízi kár többszöröse.

– Feladatunk, hogy megállítsuk a vízkészletek csökkenését. Ki kell dolgoznunk azt, hogyan tudnak még hatékonyabban hozzájutni az igénylők, mint az agrárium – az öntözés révén – vagy a környezetvédelmi területek – a holtágak vízpótlása kapcsán – a vízkészletekhez. A 2022-es rekord méretű, csaknem ezer milliárd forintos kárt okozó aszály megmutatta számunkra, hogy a TIKEVIR-rendszer felújítása és bővítése elkerülhetetlen – emelte ki Láng István.

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke kijelentette: a vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése a gazdálkodók és az állam közös érdeke, feladata. A hazai nagy folyók vízhozama az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent, a Tiszában 30 százalékkal kevesebb víz érkezik hazánkba. Ez a felszíni vízhiány pedig a felszín alatti víztesteket is emészti.

– A talaj a legjobb és legnagyobb víztároló rendszerünk. Jelenleg a termőterületek két százalékát öntözzük. A tervezett fejlesztések mellett is fel kell arra készülnünk, hogy a területek 90 százalékán csapadékvíz-gazdálkodást fognak folytatni. A gazdálkodókat éppen ezért érdekeltté kell tennünk a víz megtartásában, hiszen az nemcsak mezőgazdaság szempontból engedhetetlenül fontos, hanem a terület mikroklímájára nézve is. Hazánkban 50 ezer folyamkilométer csatorna van, amennyiben ezeket feltöltve tartanánk, akkor mintegy 300 ezer hektárnyi földterület öntözésére lenne potenciálisan lehetőség, továbbá 1,2 millió hektárnyi termőterületen tudnánk a termésbiztonságot pozitívan befolyásolni – ismertette Győrffy Balázs.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő előadásában a települési vízgazdálkodás és a társadalmi, lakossági igények kielégítésének dilemmáiról beszélt, a megfontolt várostervezést, az épített környezet kialakítását, valamint a lakosság vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tudatos szemléletváltásának fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta: a természeti erőforrásokkal kapcsolatos döntések nem lehetnek politikai kampányok és divattémák áldozatai.

Forrás: Debreceni Egyetem

– A Debreceni Egyetem és Debrecen város gyümölcsöző szakmai együttműködésének eredménye a Zöld Kódex, hazánk példaértékű városi zöldítési programja. Az ehhez kapcsolódó Környezeti Ellenőrző Rendszer 24 órában monitorozza a kijelölt refencia helyeken a víz, a levegő, a talaj és a biodiverzitás változásait. Az egyetem szakembereinek tudásháttere a mesterséges intelligencia bevonásával is segíti, hogy Debrecen hatékony és eredményes környezetvédelmi munkát végezzen – fejtette ki Balázs Ákos, Debrecen alpolgármestere a település zöld programjának bemutatása kapcsán.

Rajkai Kálmán akadémikus előadásában kiemelte: a régió talajainak vízkészlettározó funkciója egyre nagyobb szerepet kap az alföldi tájak sokszínű ökológiai vízgazdálkodásában. Meghatározó a jövőben a szikesedés problémájának kezelése.

– A környezeti, gazdasági és társadalmi számítógépes modellek kapcsolata lehetővé teszi a vízgazdálkodási döntések komplex kockázati értékelését a döntéshozók számára – tette hozzá Fehér János, a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára egy nemzetközi projekt eredményei alapján.

A csütörtöki vízügyi konferencián a Debreceni Egyetem és a szakmai szervezetek közös nyilatkozat kidolgozásába kezdtek. A deklaráció a területi és települési integrált vízgazdálkodás TIKEVIR-re vonatkozó legfontosabb kérdéseit érintő szakmai állásfoglalás lesz.