Hírek

Balatonboglári borvidék: a balatoni turizmus szíve és a borászati hagyományok központja

A Balatonboglári borvidék a balatoni turizmus fellegvára, ahol a kockás terítős asztalon jól fogy a hal és hozzá a balatoni olaszrizling. Egy táj, ahol egykor Koppány vezér élt, egy borvidék, ahonnét a BB márka hódító útjára indult. Az országban itt termeltek legnagyobb mennyiségben szőlőszaporító anyagot és végeztek termesztési kísérletet. Egy borvidék, ahol a Balatonboglári Állami Gazdaság nemzetközi viszonylatban is elismert volt.

A Balaton déli partján mintegy 50 km hosszan fekszik a Balatonboglári borvidék, helyenként 20-25 km szélességben is benyúlva a parttól. A borvidék Somogy megye északi lankáin, Külső- és Belső-Somogy dombjain terül el, a Balaton déli partján Zamárditól Balatonföldváron, Balatonlellén keresztül Balatonberényig, dél felé Andocs és Tab vonaláig terjed. Az ország 65 ezer hektárnyi betelepített szőlőterületéből 3500 hektár tartozik a Balatonboglári borvidék igazgatásába.

A somogyi területeken, ahol már a római korban is termett szőlő, a magyarok honfoglalásával vehette kezdetét újból a szőlőtermesztés. Vélhetően Koppány vezér is birtokolt errefelé szőlőket, amiket aztán a bukása után István király a 996-ban alapított bencés apátságnak (ma: Pannonhalmi Főapátság) adományozott. Később Somogyvárra, az I. (később Szent) László alapította apátságba a dél-franciaországi Saint-Gillesből flamand szerzetesek érkeztek, akik egyik fő tevékenységüknek a borkészítést tartották.

Forrás: boraszportal.hu

A somogyi bortermelés fontosságát igazolja a tény, hogy a magyar vármegyék közül Somogy a 15. században elsőként kapott címert – II. Ulászló királytól –, amiben megtalálható a szőlő ábrázolása. A török idők utáni borászat egyik mérföldköve Mária Terézia rendelete, aki a jobbágyi szolgáltatások mellett a borkimérés jogát is szabályozta a Somogy vármegyei szőlőhegyekre vonatkozólag. A 19. század második felében a borkereskedelem terén is felgyorsult a fejlődés, elsősorban a jobbágyfelszabadításnak, a szőlődézsma eltörlésének és a vasút kiépülésének köszönhetően. A filoxéra aztán Somogy vármegyét sem kímélte, igaz, a laza szerkezetű talaj miatt itt kevesebb kárt okozott, ám a területcsökkenés így is jelentős volt.

A védekezéshez nagy mennyiségű szénkéneget (szén-diszulfidot) használtak, ami viszont az idevágó ipar fellendülését eredményezte. Szénkénegraktár épült Balatonszentgyörgyön, Balatonbogláron, Karádon és Kaposváron is. A második világháború után a megyére jellemző nagybirtokokat államosították, a szőlőbirtokosokat a szocialista típusú, közös művelésű és tulajdonú rendszerekbe kényszerítették, ez pedig ellehetetlenítette a minőségi termelést. 1956-ban megalakult a jól ismert BB, a Balatonboglári Állami Gazdaság, ami azóta is meghatározza a vidék bortermelési stratégiáját, az évek során az ország egyik legismertebb borászati cégévé vált. A rendszerváltás után újra megindult a termelés a magánbirtokokon, az utóbbi évtizedekben töretlen fejlődés tapasztalható.

Szénkéneg, más néven szén-diszulfid a széndioxid kénanalóg vegyülete. Erősen mérgező, illékony anyag és korlátlanul vegyül az alkohollal és kloroformmal.

A borvidék klímájára jelentős befolyást gyakorol a Balaton, így az országra jellemző kontinentális klímával együtt kiegyenlített időjárásról beszélhetünk. Az ősz elején jelentkező mediterrán anticiklonnak köszönhetően szüretkor hosszú, napsütéses nappalok a jellemzőek. Az éghajlat a szőlőtermesztésre nézve igen kedvező. Napfénnyel jól ellátott terület – évi 1950-2000 a napsütéses órák száma – , közepesen nagy hőösszeggel és 20-21 Celsius-fokos júliusi középhőmérséklettel, utóbbi a globális felmelegedés következtében növekedést mutat. Az évi átlagos csapadékmennyiség kedvező, 600-800 mm között változik.

A borvidék nagy kiterjedése ellenére földtani szempontból meglehetősen homogén. A szőlőskerteknek otthont adó dombok fő tömegét a miocén földtörténeti kor időszakában az ún.Pannon-beltóban leülepedett agyagos-homokos üledékek adják. A balatonboglári Kálváriahegy és a fonyódi Várhegy kialakításában egy-egy apró pliocén bazaltvulkán is részt vett. A negyedidőszakban vastag, szélfútta pleisztocén lösz fedte be a tavi üledékeket, ez ma az elsődleges talajképző kőzet. A szőlőültetvények a homokos lejtőlöszön, vályogtalajon, barna erdőtalajokon, barnaföldeken, helyenként homokon települnek.

A legjellemzőbb talajféleség, a közepesen kötött vályog domborzata mérsékelten tagolt. A dombokat folyóvízi kaviccsal kitöltött völgyek szabdalják, északon, a Balaton felől homokturzások, tőzeglápok határolják. A dél-balatoni szőlőhegyek déli lejtői általában lankásak, míg az északi oldal gyakran meredek leszakadásokat, löszfalakat mutat, ilyen például a Fonyódi-hegy. Az északi oldal nemcsak a kedvezőtlen sugárzási viszonyok, hanem a nagyfokú beépítettség miatt is alkalmatlan szőlőtermesztésre, a parti régióban pedig a talajviszonyok miatt nem jön szóba a szőlő telepítése.

A legjobb termőhelyek a parttól 5 km távolságra, a délies tájolású, alacsony lejtőszögű lankákon találhatók.

A Balatonboglári borvidék előbb hagyományosan vörös-, majd fehérbor termelő terület volt, majd a 20. század második felétől újra az egyre divatosabbá váló vörösbortermelés jelentősége nőtt. Ma vegyesen fehér- és vörösbort készítő tájról beszélhetünk.

Gyümölcsös, illatokban, aromákban gazdag, könnyű, karcsú fehérboraikat inkább lágy savak jellemzik, de a magas minőségi kategóriában hallatlanul elegáns, játékos savösszetétellel rendelkező fehérborokat is találunk.

A nagy koncentráció és termésredukció miatt kivételes ásványosságot fedezhetünk fel egy-két kiemelkedő termelő tételeiben. A fiatal, jó ivású, könnyű borok kategóriájában a lágy, közepes tannintartalmú vörösborok a jellemzők. Kialakult egy testesebb, tanninosabb, mindazonáltal elegáns vörösbor típus is, ami meleg évjáratokban nagyon jól hasznosítja a vidék kedvező hő- és fényviszonyait.

A Balaton déli partján – az északival ellentétben – jelentősebb a kékszőlővel ültetett területek aránya, a teljes termőterületből 30-35%-ot hasít ki a kékszőlő, ami a borvidéken jegyzett 35 szőlőfajtából kilencet jelent. A fajtaválaszték a Balatont körülölelő borvidékekhez képest széles és változatos. A fehérek között a jelenleg uralkodó szőlőfajták a chardonnay, az Irsai Olivér, a királyleányka, az olaszrizling és az ottonel muskotály. Kisebb mennyiségben a rizlingszilváni, a rajnai rizling, a tramini és a sauvignon blanc is szerepelnek a telepített szőlők között. A kékszőlők közül legtöbb a merlot és a pinot noir, de megtalálható itt a két cabernet, a kékfrankos, a syrah, a zweigelt és a portuguiser is.

Az itt termett borok jellege és minősége talán nagyobb mértékben függ a termesztésmódtól és a hozamoktól, mint más borvidékeken. Fehér- és vörösborban egyaránt találunk üde, könnyű, egynyári borokat szép savakkal és jó gyümölcsösséggel (pl. a királyleányka fajtából), ugyanakkor kifejezetten nehéz, fahordós érlelést is kívánó, magas alkoholtartalmú, koncentrált fehér- és vörösborok is előfordulnak. Az olaszrizling, a rajnai rizling, a tramini éppúgy adhat kiváló minőséget, mint a pinot noir vagy a cabernet fajták.

A borvidék 37 települést foglal magába, a 3500 hektárt nagyjából 2800 szőlősgazda műveli. Érdemes felkeresni a Dél-Balatoni Borút Egyesület minősített borászatait, és megkóstolni boraikat, amelyek a Somogyi-dombság barátságos lankáin termettek és magukban hordozzák a balatoni napfényt, a nyári balatoni pezsgést. Hiszen ha erre a borvidékre kalandozunk, akkor szinte mindenkinek a nyaralás, kirándulás jut az eszébe, fénylő víztükör, vitorlások, a szőlődombok zöld bársonya és balatoni bor a pohárban. Nem csoda, hogy a Dél-Balaton az ország talán legnagyobb tömegeket vonzó üdülőkörzete.

agrotrend.hu / Borászportál