Gondolatok a borszektort érintő, változtatás előtt álló szabályokról

A hír önmagában még nem meglepő, hiszen előfordult már, hogy akár évente többször is módosították a borjog alapjait.

Az általános indoklás szerint döntően technikai jellegű pontosításokról és az adminisztrációs terhek csökkentéséről van. Ha ez így van, akkor akár hátra is dőlhetünk a székünkben, és várhatjuk a hatálybalépést. Viszont, ha képesek vagyunk a sorok között olvasni, akkor számos kérdés merül fel a majdani végrehajtás kapcsán. Már pedig ezeket a kérdéseket még az elfogadás előtt kellene tisztázni. 
Erős kétségeink vannak abban a tekintetben, hogy a szőlőtermelők és borászok teljes körben hallottak már a 1308/2013/EU-rendeletről, és tisztában vannak annak részleteivel. Sajnos a szakmaközi szervezet honlapján sincs tájékoztatás erről a témáról.
Márpedig – tisztán technikai jelleggel – a szőlőtelepítés engedélyezése terén egy teljesen új rendszer lép életbe 2016. január 1-től. 

A borszőlőfajták csak az 1308/2013/EU-rendeletben megállapított feltételek alapján megadott engedély birtokában telepíthetők vagy telepíthetők újra. A kötelező engedélyezést nem kell alkalmazni a kísérleti célokat szolgáló telepítésekre és újratelepítésekre, az oltványiskolákra, a kizárólag a bortermelő háztartási fogyasztására szánt bor- vagy szőlőtermékek termesztését szolgáló területekre, valamint a nemzeti jog értelmében közérdekből történő kisajátítási intézkedések keretében újonnan telepítendő területekre.

Ez magyarországi viszonylatban nem megrázó változás. Viszont első olvasatban úgy tűnik, hogy az EU engedélyezési rend-szerében nincs annyira kitüntetett szerepe a termőhelyi alkalmasságnak, mint a hazai gyakorlatban. Ez nem azt jelenti, hogy a kemény munkával kimunkált termőhelyi kataszteri rendszer „ki kell dobni”. A termőhelyi alkalmassági és minőségi kritériumok ebben a rendszerben a forgalombahozatalkori megnevezésnek való megfelelés esetében jelentkezhetnek.

Megszűnnek az újratelepítési jogok és telepítési engedélyekké válthatók át, a telepítési engedély nem lesz átruházható (leg-feljebb csak örökölhető), és szankcionálják a felhasználás elmulasztását. 

Újdonság, hogy lesz lehetőség olyan új ültetvény telepítését engedélyezni, amihez nem kapcsolódik előzetes kivágás. Nos, nem korlátlanul: a tagállamok minden évben legfeljebb akkora területen engedélyeznek új telepítéseket, amely megfelel a területükön már szőlővel betelepített teljes terület 1%-ának. 

Piaci indokok esetén (pl. túlkínálat) lehet korlátozni az új telepítés mértékét, és túljelentkezés esetén lehet elsőbbségi feltételeket meghatározni az igények rendezéséhez (első alkalommal telepítő, környezet megőrzése, területfejlesztés, hátrányos természeti adottság kompenzálása, versenyképesség növelése, minőségjavítás, kis és közepes vállalkozás támogatása, stb.).

Minden kérelmet be kell fogadni. Ha kevesebb az igény a lehetőségnél, valamennyi kérelmet engedélyezni kell. Ha túligénylés alakulna ki, a hektárok arányos elosztásának megfelelően kell odaítélni az engedélyt, és alkalmazni lehet az elsőbbségi feltételeket. Ha valaki az igényelt terület 50%-ánál kevesebbre kap engedélyt, az engedély kézhezvételétől számított 1 hónapon belül visszautasíthatja azt, de ha a birtokába jutó engedélyt nem használja fel három éven belül, szankciót kell érvényesíteni vele szemben. Figyelem: a szankcionálás nem lehetőség, hanem EU-s jogforrásból származó kötelezettség!

Az újratelepítés lehetősége megmarad, de az engedélyt ugyanabban az üzemben kell felhasználni, amelyben a kivágásra sor került. Akkor is kaphat telepítési engedélyt a kérelmező, ha vállalja, hogy 4 éven belül az engedélyben szereplő területtel azonos kivágást hajt végre. Ha a kivágás elmarad, engedély nélkülinek minősül a telepítés (javasoljuk az engedély nélküli telepítés szankcióit tanulmányozni 43/D § (2) bekezdés).
Praktikusan, akinek van újratelepítési joga, de nem kíván vele élni, jó, ha még most értékesíti azt. Termelői szempontból jó hír, hogy az engedélyt a termelő számára díj felszámítása nélkül kell megadni.

Megjelent a BIZOTTSÁG (EU) 2015/560 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. december 15.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a szőlőtelepítésekre vonatkozó engedélyezési rendszer tekintetében történő kiegészítéséről és a BIZOTTSÁG (EU) 2015/561 végrehajtási rendelete (2015. április 7.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a szőlőtelepítésekre vonatkozó engedélyezési rendszer tekintetében történő alkalmazásával kapcsolatos szabályok megállapításáról. 

Célszerű a két rendeletet és a 1308/2013/EU-rendeletet együtt kezelni, értelmezni. (A joganyagok nyelvezete és stílusa miatt az álmatlanságban szenvedők és a rejtvényfejtés iránt érdeklődők előnyben vannak.)

A bortörvény módosítás másik jelentős eleme, hogy növény-egészségügyi indokok alapján (az aranyszínű sárgaságot okozó grapevine flavescence dorée (FD) fitoplazma terjedését megakadályozandó) bírsággal kívánja kikényszeríteni a nem művelt ültetvények kivágását.

Ha az ültetvény használója a hegybíró felszólítása ellenére továbbra sem műveli az ültetvényét, a hegybíró kezdeményezi a növénytermesztési hatóságnál az ültetvény növény-egészségügyi szemléjét. Amennyiben a növénytermesztési hatóság szemléje azt állapítja meg, hogy az ültetvény kivágása növény-egészségügyi okok miatt indokolt, felszólítja az ültetvény használóját az ültetvény 45 napon belül történő kivágására. Amennyiben a növénytermesztési hatóság szemléje során növény-egészségügyi kockázatot nem állapít meg, abban az esetben a művelés elmulasztása miatt hektáronként kétszázezer forint bírságot szab ki. 

Ugyanakkor az engedély nélküli telepítés bírságát a korábban irreális mértékben megállapított 500 ezer Ft-ról 50 ezer Ft-ra tervezi mérsékelni.
Több pontosító szabály szolgálná a szankciórendszer hatékonyabbá tételét és a hatóságok együttműködését.

A törvényjavaslat a borszőlő termőhelyi kataszterbe sorolt területen kívüli ültetvények esetében két évvel, 2016. december 31-ig meghosszabbítja a bortörvényben szereplő 2014. december 31-ei határidőt, amely lehetővé teszi ezen ültetvények borszőlő termőhelyi kataszteri állapotának rendezését. 

„59. § A 4. § (1) bekezdés szerinti kataszteri osztályozás egyikébe sem tartozó, de 2009. augusztus 1-jén – a 2009. augusztus 1-jén hatályos 11. § szerinti – ültetvénykataszterben szereplő borszőlőültetvényeket 2016. december 31-ig a 4. § (1) bekezdés b) pont 2. alpontja szerinti, borszőlőtermesztésre alkalmas kataszteri besorolással rendelkező földterületen fekvő ültetvénynek kell tekinteni.”

Ez a rendelkezés számos problémát vet fel. A kataszterben nem lévő ültetvények egy része valóban alkalmatlan területen van. Okos dolog ezeket beemelni a kataszterbe?
Mi a garancia arra, hogy aki eddig nem rendezte az ültetvénye helyzetét, az 2016-ig lépni fog? Aki meg jogkövető módon járt el, és jelentős költségen elvégeztette a pótfelvételezést, az most átverve érezheti magát, hiszen ha nem csinál semmit, akkor jobban járt volna.

A hegyközségi törvény módosításának nyilvánvaló célja a központosítás, a kezdetekben egyenrangú köztestületi egységeknek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa alá rendelése.

A hegyközség elfogadott rendtartását meg kell küldeni a hegyközségi tanácsnak, amely kifogást emelhet a rendtartás ellen, ha az törvénysértő, ellentétes a borvidéki rendtartással, vagy ellentétes a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a rendtartás megküldéséig elfogadott határozataival. A szándék helyes, de ki fogja ezt a feladatot ellátni 30 napon belül a borvidéki tanácsoknál? Most juthatna szerephez a titkár, de ezt a lehetőséget a hegyközségi törvény 2012. évi újraalkotásakor gyakorlatilag kiiktatta a jogalkotó.

A tervezet szerint a hegyközségi tanács minden évben megküldi saját és a részben vagy egészben tulajdonában lévő cégekre vonatkozó éves beszámolóját és mérlegét annak elfogadását követő 8 napon belül a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részére. Miért is? A hegyközségi tanács mint önálló köztestület saját tevékenysége logikusan nem tartozik a HNT-re. Más lenne a helyzet, ha központi forrásokról kellene elszámolnia, vagy a HNT finanszírozná a tanács működését.

A hegybírók bizonyára nem veszik örömmel, hogy tovább nő a feladatkörük, már a szakmaközi szervezeti döntések megvalósulását is ellenőrizhetik. Ha a telepítési jogok és engedélyek rendszerének megváltozása nem jelente számukra teljesen új helyzetet, biztosan még örülnének is a változatosságnak.

Ugyanakkor a hegyközségi törvény módosítása nem foglalkozik a szabályozás továbbra is fennálló alapvető hiányosságaival. Ha már megnyitják a törvényt a módosítás szándékával, előtte érdemi konzultációra lenne szükség.

Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának Szőlő–bor–pálinka albizottsága 2015. március 20-án tartotta ülését. Az egyetlen napirendi pont a jövedéki törvény módosításával kapcsolatban felmerülő, a szőlő-, bor‑, pálinkaadóügyeket érintő szakmapolitikai kérdések megvitatása volt.

Font Sándor meghívására a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium a Pálinka Nemzeti Tanács, a Nemzeti Adóhivatal Jövedéki Főosztálya, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Vindependent és a Magyar Borakadémia szakértői kezdtek szakmai egyeztetést. A kormány is úgy döntött, hogy egy nagyobb mértékű jövedéki törvény módosítására tesz javaslatot az ősz folyamán, és a tervek szerint egy teljesen új alapokon álló jövedéki törvény kerül bevezetésre. 

A jövedéki szabályozás annak 1999-es bevezetése óta mindig élénk szakmai viták tárgya. Az elmúlt másfél évtizedben sokat változott a borok jövedéki szabályozása, de igazán nyugvópontra sosem sikerült jutni. Még mindig „városi legendák” élnek a szakmai köztudatban például a zárjegyről, vagy arról, hogy jövedéki termék-e a bor az EU-ban. 

Ha valóban szándék van az alapvető módosításra, akkor sürgősen el kellene kezdeni a szakmai egyeztetést, különben esély sincs a január 1-jei bevezetésre. Mindenesetre tartózkodni kellene az olyan „partizánakcióktól”, mint amilyen a fröccs nulla kulcsossá tétele volt.

Horváth Csaba – Mezőhír