A magyar tudós aki „megradarozta” a Holdat – Bay Zoltán Lajos akinek a világ a rádiócsillagászatot és a GPS helymeghatározást köszönheti

Bay Zoltán Lajos (1900–1992), a magyar tudományos élet egyik kiemelkedő személyisége, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a radarcsillagászat úttörője. A 20. század tudományos és technológiai fejlődésében jelentős szerepet játszott, és nevéhez fűződik többek között a magyar Hold-radar-kísérlet és a fénysebességre alapozott méterdefiníció – írják az itthonrolhaza.hu-n.

Korai évek és oktatás

Bay Zoltán református lelkészcsaládba született Gyulaváriban, 1900. július 24-én. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakon tanult tovább. Tanulmányait sikeresen befejezve, az Elméleti Fizika Intézetben kapott oktatói kinevezést, és 1926-ban doktori fokozatot szerzett.

Forrás: itthonrolhaza.hu

Családi háttér

Bay Zoltán apja, Barczi Bay József református lelkész volt, aki Alsókálosán született 1858-ban és Gyulaváriban hunyt el 1910-ben. Anyja, Böszörményi Julianna Árpádon született 1864-ben és Zsadányban hunyt el 1931-ben. Bay Zoltán testvérei között volt Bay József református lelkész és Bay Géza jogász. Három nővére közül Jolán és Róza Julianna korán elhunyt tífuszban, míg húga, Bay Erzsébet zongoratanárként élt.

Családi felemelkedés és az „ároni” hagyomány

Bay család felemelkedése a dédapjával, a telkes jobbággyal kezdődött, aki Bay Pál uradalmi kasznárként dolgozott. A család további tagjai, köztük Bay Zoltán édesapja, az egyházi életben és a társadalmi mobilitásban is jelentős szerepet játszottak. Bay József a barczi előnevet vette fel, és lelkészként szolgált.

A Böszörményi-Szabó család az úgynevezett “ároni” családok közé tartozott, akik több generáción át adtak lelkészeket egyházuknak. Ez a hagyomány azt jelzi, hogy a család mélyen elkötelezett volt az egyházi szolgálat és a vallásos értékek iránt.

Berlini ösztöndíjas évek és a hazai kutatások

Bay Zoltán négy évig Berlinben volt ösztöndíjas, majd hazatérése után a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában folytatta kutatásait. Ő vezette azt a kutatócsoportot, amely Európában elsőként észlelte a Holdról visszaverődő radarvisszhangot.

Tudományos elismertség és az akadémiai karrier

Az 1946-os Hold-radar kísérlet antennája (Forrás: www.omikk.bme.hu)

1945-ben Bay Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, és 1946-ban a Matematikai és Természettudományi Osztály elnökévé választották. Tudományos munkássága és eredményei elismerésül kapott ezt a megtisztelő pozíciót.

A Bay-csoport Hold-radar kísérlete a magyar tudományos innováció csúcspontja

Bay Zoltán Lajos és kutatócsoportja által végzett Hold-radar kísérlet a magyar tudományos innováció egyik legkiemelkedőbb eredménye. Ez a projekt nemcsak a radarcsillagászat területén jelentett áttörést, hanem a tudományos kutatás terén is új utakat nyitott meg.

A kísérlet előzményei és fejlesztések

A II. világháború idején Magyarország és Németország közötti technológiai együttműködés keretében a magyar tudósok elektroncsöveket szállítottak Németországba, cserébe légvédelmi radarokat kaptak. Azonban a német fejlesztések titkossága miatt a Bay-csoportnak önállóan kellett fejlesztenie a berendezéseit. Az első jelentős fejlesztés az EC 102 adótrióda volt, amely 2 W teljesítményű és 50 cm hullámhosszon működött.

A Hold-radar kísérlet alapjai

Bay és csapata tudta, hogy a radarimpulzusok üzemmódjában a teljesítmény növelése lehetséges. Ennek eredményeképpen az EC 130 adócsövet alkották meg, amelynek csúcsteljesítménye elérte a 2 kW-ot. Az impulzusgenerátor munkáját Papp György, Sólyi Antal és Magó Kálmán végezte. A kísérletek alapvető számításait Bay, Papp és Simonyi készítették el, amelyek szerint a Holdról visszaérkező jel a kibocsátott jel 10−16-szorosa volt.

Technológiai kihívások és az első sikertelen kísérletek

Az első kísérletek 1944 augusztusában még eredménytelenek voltak. A visszavert jel a zajszint alatt maradt, és a berendezéseket nem sikerült a szükséges ideig működtetni. A csapat az elektromos impulzusgenerátort fejlesztette tovább, amely egy forgókapcsolóval működött, hasonlóan a kor hullámváltóihoz.

Az impulzusadó fejlesztése és a coulométer alkalmazása

Az adócső fejlesztése sikeres volt, és az EC 108 adócsővel elértek 10 kW-os teljesítményt. A szovjetek 1945-ben elszállították a gyár berendezéseit, de a magyar tudósok folytatták a munkát, és új adócsövet, az OQQ 500/3000-et alkalmazták. Az antennát Istvánffy Edwin tervezte, és az új berendezésekkel folytatták a kísérleteket.

Emigráció és amerikai karrier

1948-ban Bay Zoltán politikai zaklatások miatt emigrálni kényszerült az Egyesült Államokba. Magyarországon megfosztották állampolgárságától és kitüntetéseitől. Az Amerikai Egyesült Államokban a George Washington Egyetemen kapott professzori kinevezést. Itt gyorskoincidencia-kísérleteken dolgozott, biofizikai kutatásokat végzett Szent-Györgyi Alberttel, és Neumann Jánossal együttműködve a számítógépek működését tökéletesítette.

Tudományos innovációk és eredmények

Bay Zoltán fejlesztése, a flip-flop-szervo áramkör jelentős előrelépést jelentett az elektronikában, lehetővé téve másodpercenként százmillió művelet elvégzését. A fizikai kutatások területén 1955-ben igazolta a Compton-szórásnál az energia és lendület megmaradását. Ezenkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatalnál dolgozott 1955-től 1972-ig, ahol többek között a lézer alkalmazásával a fénysebesség mérésében ért el jelentős eredményeket.

A méter új definíciója

Bay Zoltán javaslata alapján 1983-ban elfogadták, hogy a méter definícióját a fény által a vákuumban megtett úthosszal határozzák meg. Ez a definíció alapvető fontosságú volt a modern navigációs rendszerek, mint a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) fejlődésében.

agrotrend.hu / itthonrolhaza.hu, arcanum