űrtechnológiával is két lábbal a földön!

Fotó: Agrotrend Média

– Eltelt egy év ismét és talán a visszatekintést érdemes az elején kezdenünk… Ha már évértékelőt tartunk, indítsunk, hogy viszonylag jól beállt a növényállomány január-februárra, szépen kitavaszodott, aztán jött a nagy aszály az ország egyik részén, a másik részén kevésbé. De, hogy ne én értékeljem az évet, nézzük, hogy te mit gondolsz róla egészen a mostani pillanatig, a raktárban lévő vagy nem lévő vetőmagig és az eredményeitekig?

– Összességében a 2022-es év – mindenki megtapasztalta – rendkívüli év volt. Rendkívül nehéz, rendkívül hektikus, nagyon változatos év volt különös tekintettel az időjárásra. Anomáliának hívjuk, ami történt, bár az időjárásra nem sok hatásunk van… Azért is vagyunk agrármérnökök, hogy amennyire csak lehetséges úgy próbáljuk meg befolyásolni a gazdálkodási folyamatainkat, hogy ilyen nehéz körülmények mellett is eredményt tudjunk termelni.
Ahogy említetted is, márciusig egy teljesen normális, a növényeknek elvárható mennyiségű csapadék volt a talajban, a vetések jól néztek ki, aztán áprilisban kezdődött a szárazság, nem jött a csapadék, nem jött a csapadék, de mi mindig bíztunk abban, hogy jó időnk lesz. Egy apró konkrétum, nekem még június 10-én is azt jelezték a hibrid kukorica vetőmag termeltető kollégáim, hogy főnök, minden a legnagyobb rendben van, itt minimum a 100 %, de inkább 120 %-os termésekkel számolunk. És mondom, június 10-ét írunk és július 20-ra ez teljesen összedőlt, összeomlott ez a predikció, mert a légköri aszály mindent vitt, besültek a pollenek, nem sikerültek a termékenyülések, folyamatosan öntöztettünk, öntöztünk a saját és a termelőink előállításába. Másik példa az idei évre, volt olyan szakasz, ahol hatszori öntözéssel, minden öntözésnél 20 mm-vel, 10 %-os terméshozamot tudtunk realizálni vetőmagban az elvárthoz képest. Mindent elkövettünk, amit az emberi tudás hozzá tudott tenni, ennek ellenére kaptuk azt az eredményt, amit kaptunk.
A jó hír, hogy a nehézségek  mellett is pozitívan tudtuk zárni az évet, minden termelőnket ki tudtuk szolgálni őszi kalászos vetőmaggal és a most induló tavaszi vetésű növényeknek a vetőmagforgalma – habár némileg lassított ütemben – is a normális mederben zajlik. Sikerül mindenkit azzal a vetőmaggal ellátni, amit óhajt, amit a reklámokból megismert vagy a tapasztalataiból eldöntött. Így nyugodtan készülünk a következő évre, elszámoltunk a termeltetéseinkre, amire különösen büszke vagyok, hiszen azért nemcsak az időjárás okozott nagy kihívásokat az idei évben, hanem a makrogazdasági környezet is. 2021 őszén a 2,5-3,5 %-os kamatkörnyezetben senki sem gondolta, hogy a következő májusban 15 %-on kamatozó hitelekben lehet csak részesülni ahhoz, hogy a termelési szezonját tudja folyamatában göngyölíteni…
És akkor még a műtrágya árak változásáról nem is beszéltem. Nagyon-nagyon kemény évünk volt. Mindezek mellett azért pozitívan zártunk és nem győzöm büszkén kiemelni, hogy tényleg mindenkit ki tudtunk fizetni időben, tehát a partnereink is boldogan tudták várni a karácsonyt.

– Nagyon szeretem, ha számokat hallok a beszélgető partnereimtől. Hogy alakulnak a vetőmagtermesztő területeitek? Hogy alakult idén és mi lesz jövőre? Ha grafikont rajzolnánk, hogy alakulna az elmúlt évekhez képest?

– Kalászosok tekintetében a három szezonnal ezelőtt – akkor kezdtem itt Martonvásáron – letett tervem teljesen a medrében tud haladni, hiszen már akkor is bővülő előállító területekkel számoltam folyamatosan. Nem utolsó sorban azért is, mert megújuló portfólió előtt áll a martonvásári kalászos vetőmag, tehát minden évben egy-egy új fajtát hozunk be, az elmúlt 15 év sikerfajtái folyamatosan lecserélésre kerülnek és ez igényli azt is, hogy folyamatosan bővüljenek az előállító területeink. Itt a tervek szerint haladunk, idén már átlépjük a 2600 hektár előállító területet, összehasonlításképp a három évvel ezelőtti 1400 hektárhoz képest. erre nyugodtan mondható, hogy ez bizony jelentős bővülés.
A bővülés pedig azt jelenti, hogy több vetőmagunk lesz, mint amit a piacon tudunk értékesíteni. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy ezeket a területeket nekünk meg kell finanszírozni, hogy ott a termeltetés a végén elszámolással jár. Kukoricában azzal számoltunk, hogy építünk egy szép nagy, magyar tulajdonú vetőmag üzemet, ennek megfelelően állítottuk be az üzleti céljainkat az előállítás tekintetében. Három évvel ezelőtt 800 hektáron volt martonvásári előállítás, az idei évben pedig 1200 hektár – ha már a számoknál tartunk. De azt látni kell, hogy igazából 2000 hektár volt a kollégáknak az előírás 2022 évben, ezt sajnos nem sikerült elérni. Ez nem elsősorban martonvásári probléma, itt azért behoznám a teljes vetőmagszektort, hibrid vetőmag ágazatot. Mindenkit érintő probléma, aki hibrid vetőmag előállítással foglalkozik, hiszen ez a növény magas intenzitást követel meg.
Csak a profiknak való, öntözni kell, sok tápanyagot kell kijuttatni, nagyon oda kell figyelni a technológiai utasításokra. Tehát egy kommersz terményhez képest, egy átlagos kukoricához képest sokkal magasabb szintű tudást igényel meg ez a növény és vannak olyan konkurens növények a zöldség szektorból, amik ugyanezeken a területeken dolgoznak. Ráadásul ott még nem kell címerezni, nem kell a kézi munkaerő, nem kell az izolációkat betartani. Ez nagyon fontos ágazati kihívás, ezért folyamatosan kell tárgyalnunk a döntéshozókkal, hogy valahol a magyar vetőmagot nem csak verbális szinten, hanem döntési és jogszabályi szinten is sokkal komolyabban kell venni ahhoz, hogy a vetőmaggal foglalkozó termelők is érezzék jó értelemben a bőrükön, hogy ők egy kiemelt ágazatot képviselnek. Haladunk előre, 2023-ban szerintem az 1600 hektárunk meg lesz! Tudunk bővülni köszönhetően annak, hogy mindenkivel időben elszámolunk, a reputációnk nő, most már hét vetőmag szakkolléga segíti a termelők munkáját.
Ezek mind olyan lépések, amik azért a minőségi munka irányába mutatnak.

– Három, lassan négy éve, hogy vezeted a céget, cégcsoportot. Saját meglátásom szerint feltörtetek, mint a talajvíz… Az elmúlt időszakhoz képest erős megjelenésetek van a piacon. Ez látszik ezek szerint akkor a számaidban is, mert nagyobb területről származó vetőmagot tudtok jobban eladni. Minek köszönhető az előretörésetek?

– Martonvásár nagyon jól csengő név a magyarországi termelők körében! Elsősorban a kalászosokról ismertek minket, de azért a hibrid növényeink is jók, tehát ismert ágazati szereplők vagyunk. Ám azt látni kell, hogy azért vannak olyan ágazati kihívások a vetőmag szektorban, aminek valahol az élére kell állni. Magyarországon mindig is büszkék voltunk arra, hogy nagyon jó minőségű vetőmagot tudunk csinálni. 140 éve van vetőmag törvénye Magyarországnak, 120 éve van vetőmag fajtaminősítő hatósága Magyarországnak, ezek olyan nimbuszok, olyan értékek, amikre kell építkezni.
Ezek a tények és a szakembereink elismertek a nemzetközi piacokon! Az elmúlt években azonban azt tapasztaltam – gondolom nem csak én –, hogy a vetőmag ágazat megítélése kezdett csökkenni. Ahogy az előbb is utaltam rá, a jogszabályok támogatóak próbáltak lenni, de a végrehajtásuk nem mindig állta meg a helyét. A hatóság támogató próbált lenni, de adott infrastrukturális körülmények miatt nem mindig tudták szakmailag teljesíteni az elvárt feladataikat. Ahhoz, hogy fel tudjuk hívni a figyelmet erre, muszáj kimenni a piacra hangosabban, mint eddig, de nemcsak önös martonvásári érdekben, hanem mindenki érdekében. Ha egy országban valaha 40000 hektáron tudtunk hibrid kukorica vetőmagot előállítani, 10000 hektár nagyságrendjében napraforgó hibrid vetőmagot, akkor ez azt tanúsítja, hogy nagyon magas szintű szakmai munkára vagyunk képesek.
Nem hiszem, hogy meg kell elégedni ágazati szinten egy szűk 20000 hektárnyi előállító területtel. Európa közepén kár lenne veszni hagyni ezt az ágazatot! Erre nagyon sok tudás, nagyon sok fiatalember tette rá az életpályáját, muszáj nekik hitet adni, zászlót bontani, megmutatni, hogy érdemes beleállni ebbe a szektorba, mert van jövőképe. Ezt kívántam megjeleníteni kicsit zajosabb kommunikációs munkákkal.

– Két dolgot is szeretnék itt kiemelni! Az egyik a kiállítási megjelenésetek, ami mindig parádésra sikerül, a másik pedig, hogy az Év Agrárembere Díj főtámogatói vagytok. Amikor erre a döntésre jutottál, mi lebegett a szemed előtt?

– Úgy gondolom, az előzőleg vázoltakkal teljesen összeillik az Év Agrárembere. Kell, hogy legyenek olyan díjazottaink, legyenek olyan kiemelt emberek évről-évre a szakmában, akik példaképekké vállnak. Talán közhelyesnek hangzik, de ha ezt a közhelyt tartalommal töltjük meg, akkor létrejön az, amit sokan nem gondoltak az elején. Ugyan akkor még csak lelki támogatóként, de ott voltam a kezdeteknél, s amikor ezt az egészet felvázoltad, magam is azt mondtam, hogy kicsi ez az ország ennek a díjnak. Ám amikor közel tíz év kemény munkájával egy díj elér arra a nívóra, hogy már figyelik, akkor úgy gondolom, hogy a példamutatás ebben a díjban megtestesül.
Külön öröm és megtiszteltetés, hogy Martonvásár lehet a főtámogatója, hiszen itt meg pláne nem a vetőmag szektort kívánjuk megjeleníteni, mint Marton Genetics, hanem mint ágazati főszereplő vagyunk jelen.
Martonvásár, akinek van neve! S, egy Év Agrárembere Díjnál bízom benne, hogy ez a két név csak erősíti egymást. Ahogy abban is bízom, hogy egyre többen jelentkeznek, hogy a tevékenységükkel példát mutassanak, s a kiválasztottak büszkén veszik át ezt a díjat! Nekünk nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ebben a pozitív élményben részesíthetjük a kollégákat. Ezúton is köszönöm, Zoli a kitartásodat, mert azért többen bedobták volna a papucsot, hogy na, jól van, csináljon nektek díjat, aki akar…

– Voltak olyan hangok, hogy lehet, elég már abból, amit csinálunk, mert vannak más feladatok is, de nem adjuk fel és köszönjük nektek, hogy velünk vagytok! A másik hangos megjelenésetek, a kiállításokon való részvétel. Nemsokára jön az Agromash EXPO, s arra is valamilyen különlegességgel készültök. Ossz meg valamit velünk a januári megjelenésetekből!

– Két évvel ezelőtt a kollégákkal próbáltuk megfogalmazni, hogy mi lenne az a rövid üzenet, amivel a nagy többséget, az átlagfogyasztót is be tudnánk vonni az agrárismeretek felé való kíváncsiskodásba… Akkor vettük észre mi magunk is, hogy az űrtechnológia ilyen témakör. Egyik oldalról nagyon fontos az, hogy megszólítsuk ezeket a fogyasztókat, hogy a kenyér nem zacskóban és szeletelve a boltok polcain terem. Hogy ezen túl tudjunk lépni és felgerjesszük bennük a kíváncsiságot, olyasmit kell eléjük tárni, olyan egyszerű üzentet, amire azonnal rá tudnak kapcsolni, hogy azért ez mégiscsak egy tudomány.
Az űrtechnológia pont ilyen. Ha kimegyek az utcára, megkérdezek tíz embert, tizenkettő fogja azt válaszolni, hogy ez a legmagasabb tudományok tudománya, miközben mi magunk agrármérnökök tudjuk, hogy az agrárium még magasabb tudomány. És ezt nemcsak a mi agrársoviniszta büszkeségünk állíttatja, hanem tudjuk nagyon jól, hogy nekünk laboron és zárt rendszeren túl  a szabad földön is helyt kell állni! Ha jön egy aszályos év, arra is válaszolni kell tudni. Tehát az űrtechnológia a tudomány részét megmagyarázza, meg a fejlett innovatív részét.
A másik oldal pedig az, hogy ma már ott van az emberiség, hogy űrutazásokat tervezünk, a Hold kolonizálásáról beszélgetünk, a Marsra való útról esik szó. Meg kell oldanunk táplálék nélkül, a mai tudásunk szerint azért egy infúziós zacskóval kibírja az emberiség, de nem biztos, hogy az a komfortja. Itt meg mindig azt szoktam kihangsúlyozni, hogy azért enni kell. Annak van egy pszichológia élménye is, hogy én jó ízeket fogyasztok, tehát nem csak azt kell az agráriumnak és az élelmiszergazdaságnak megtalálni, hogy költséghatékonyan eljusson az élelmiszer vagy ott termeljük meg, hanem ezt az élményt is tudnunk kell megosztani.  
És már megint eljutottunk az ember és a mezőgazdaság kapcsolatához… Amit az űrtechnológia képvisel, ugye egy zárt rendszer. Ha itt ki tudunk fejleszteni olyan megoldásokat, amik fenntartható módon ebbe a dobozba beleférnek és folyamatosan – hívjuk biodómnak – megmaradnak, ebből táplálékhoz jut az utazó ember vagy akár az emberiség, akkor megmutatjuk a jövő megoldását. Ha egy nagyobb dimenzióba tesszük, ezek a megoldások akár a Földön is megvalósulhatnak, hiszen az erőforrások itt is ugyanolyan szűkösek. Fogynak a talajaink, főleg az újratermesztésbe vonható talajaink, miközben az emberiség bővül. Természetes folyamat ez, mint ahogy az is, hogy hogy mindenki egyre jobb létet kíván magának, egyre nagyobb minőségű és mennyiségű élelmiszert kíván fogyasztani, ehhez viszont nagyon szűkek a területek.
Ha találunk ebben a dobozban egy jó megoldást lehozzuk a Földre és megvalósítjuk, akkor igazából az emberiség jövőképét valósítom meg ezekkel az ötletekkel az űrtechnológia által.

– És ezt fogjátok a kiállításon egy kicsit bemutatni?

– Nem kicsit! Most nagyon. Aki látott már minket az elmúlt években, az tudja, hogy a Marton Genetics mindig megjelent az űrhajóval, egy űrképpel, egy történettel, akár Farkas Bertalan dandártábornok úrral, aki nagy támogatónk. Óriási pozitív töltetet ad, hogy egy ember, aki tényleg kívülről látta a Földet, két mondat után érzi, hogy Magyarországnak a vetőmag előállításban milyen küldetése van! De a lényeg, hogy most egy nagyon koncentrált bemutatót tervezünk, tehát már megelőlegezve egy kicsit fogyasztható űrtermékek lesznek az asztalon, a pódiumon. Tényleg az lesz szimulálva, mintha fönt lennénk az űrben és ott hogyan állítjuk alő a növényeinket, milyen körülményeket tudunk biztosítani és ennek mi a végterméke. És nem utolsó sorban, amit én magam is nagyon kíváncsian várok, hogy milyen ennek az íze?

– Ezek szerint lebegni is fogunk? Ha mástól nem, hát a boldogságtól…

– Lebegni azért nem, merthogy az agrárium földhöz, röghöz kötött, főleg a magyar agrárium. Maradunk a Földön, de megpróbáljuk az élményeket azért átadni, átvenni.

– Ha már utazásról van szó, újabban sokat látni téged különböző delegációkban miniszterelnök úrral,  miniszter úrral Közép-Ázsiában, közelebbi-messzebbi területeken. Mi a vízió ezzel kapcsolatban, ott is  történik majd vetőmag előállítás vagy egyelőre vetőmagot szállítotok oda? Mi ennek az exportnak, ennek a külföldi helyzetnek a jelentősége nálatok?

– A történet megint csak onnan indul, hogy nagyon jók vagyunk mi magyarok vetőmag előállításban! Ám nincs az a közgazdasági értelemben vett cég, aki megengedheti magának, hogy export piacok nélkül létezzen. Főleg egy bővülésről szóló üzleti tervhez kellenek az export piacok. Nagyon jó lenne, ha megengedhetnénk magunknak, hogy Dél-Afrikába, Latin-Amerikába, Új-Zélandra utazhatnánk és ott értékesíthetnénk a tudásunkat, vetőmagjainkat, de könnyű belátni, hogy globális viszonylatban mi egy közepes méretű nemesítőház vagyunk, tehát az erőforrásaink is limitáltak. Keresni kellett hát olyan régiót, ami elérhető és mégis feltáratlan. Amikor a kollégákkal így leültünk, akkor ez a közép-ázsiai régió, Kazahsztán a maga közel 20 millió hektár folyamatosan bővülő mezőgazdasági területével ilyennek bizonyult.
Ugyanakkor számításba kell vegyük, hogy nagyon rövid a vegetációs periódus, ám azt is hozzá tudjuk tenni, hogy az olvadó gleccserek mentén, ha egy jó öntözési struktúrát kialakítanak, akkor 30 évre biztosított ott a stabil, kiszámítható vízellátás. Tehát hatalmas lehetőséggel rendelkezik Kazahsztán. Ugyanez igaz Üzbegisztánra is. Ezekben a türk államokban lakik 160 millió ember és nagyon dinamikusan fejlődő államokról van szó! Az 5000 dolláros GDP-től kezdve a 20000 dolláros GDP-ig és mindegyik potenciájában hatalmas, kiaknázatlan nyersanyagkészletekkel.
Mindenki keresi a lehetőséget és akkor jön Magyarország, amiről azt mondjuk, hogy agrárország hatalmas tudásbázissal, miért ne hasznosíthatnánk ezt a tudásunkat egy olyan területen, ahol az agrárium, meg úgy általában a tevékenységek is még nem olyan kiforrottak, mint a világ más részein? Nyitott szívvel állnak hozzánk, igénylik, hogy tanítsuk őket, igénylik, hogy az agrártechnológiákba felhívjuk a figyelmüket, igénylik azt, hogy ezt a tudást adjuk át, hogy a hatósági munkát segítsük, hogy elmondjuk, nálunk, hogy működik, hogy lehetne jobban, szebben, megbízhatóbban végezni. Ezek olyan közös pontok, amikre mi tudunk válaszolni és igyekszünk válaszolni. Másik irányból azért azt is látni  kell, hogy ezek a  népek, ezek az országok azért nem most estek le üstökösként, itt vannak köztünk. Mindenki mobiltelefont használ, síkképernyő, internet adott.
Találkoztam a Pénzügyminisztériumban a kollégákkal kint Nur-Szultan-ban, ami már Asztana, ESG kvótákról beszéltek, zöld energiáról beszéltek és csak nézett az ember. Nem tudják megfogalmazni, hogy mit értenek alatta, de a sajtón, a médiumokon keresztül felvették ezeket a divatos kifejezéseket. Kazah vagy Üzbég viszonylatban ezek még inkább a trend és a divat formájában vannak jelen és erről kérdeznek. Mi magunk meg még nem feltétlenül dolgoztuk ki idehaza sem a válaszokat, hogy mi ezt hogy értékeljük, hogy akarjuk a carbon farming-ot megvalósítani vagy a green deal-t…
Annyi hatás ér minket, hogy merre kéne menjen az agrárium, ők meg úgy kezelnek minket, hogy mi tudjuk ezekre a választ. Ezek az igazi nagy kihívások, amik felpörgetik a mi gondolkodásunkat is, merthogy válaszolni kell, hiszen elvárják.

– Hogy áll ott az üzleti kihívás? Van ott érdemi üzleti potenciál nektek?

– Ahogy említettem, hatalmas feltáratlan területek vannak a mezőgazdasági részen. A kazah Tokajev elnök úr új Kazahsztán programjában iszonyat erő tapasztalható. Három pillére épül, a szociális helyzet, a vidékfejlesztés és ezen belül a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság, és a bányatermékek minél magasabb értékű  hasznosítása. Itt egy pillérrel közvetlenül csatlakozunk, az agráriummal. Nemcsak szándék van, hanem effektív befektetések vannak, ahogy ezek fejlődnek, úgy kell a genetikát fejleszteni. Ebben jók vagyunk!
A vetőmag üzemeiket tudjuk fejleszteni, szintén a saját tapasztalatainkat oda tudjuk vinni, tehát viszünk oda vetőmagot, most még jelenleg kamionban, tehát az F1 vonalakat visszük meg a másodfokot, de már idén elindulunk egy 150 hektár előállításban ott kint. Azért ez már mérhető előállítás  lesz, tehát túlmutat a pilot projekten. Van Kazahsztánban egy vetőmagüzem, aminek a felújításában koprodukcióban veszünk részt, hogy a minőségre is tudjunk hangsúlyt helyezni. Dinamikusan bővülő piacról van szó, ott vagyunk, kedvelnek minket, alakul a nexus, már nemcsak minisztériumi szinten, hanem termelői szinteken is.
Nagyon pozitív képet látok benne.

– Sikereket kívánok ott is nektek! Picit térjünk haza zárszóként, nézzük a 2023-as évet! Lesz vetőmagunk augusztus-szeptemberre is?

– 2022 őszén elvetettük azt a vetőmagot, ami már földben van, tehát jelentsük ki, arra jutott. Az is tényként kezelendő, hogy az eddig megszokottakkal ellentétben nincsenek jelentős átmenő készletek az őszi vetésű kultúráknál. Tehát úgy megyünk bele, hogy igen, földben vannak a vetőmagnak szánt alapanyagok is, de hogy mit fog teremni és pont annyi vetőmag lesz-e majd a piacon, ami kell, azt ma nem tudjuk megmondani. Biztos lesz valamennyi, de ez egymillió hektárra lesz elég vagy kétmillióra, nem tudhatjuk, mert földben van mindenkinek minden magja.
A tavaszi vetésű kultúráknál kukorica, napraforgó elsősorban, ott szintén az idei szezonra elégséges vetőmag áll rendelkezésre, majd a 2023-24-es szezon lesz egy óriási kérdőjel, mert ott meg pláne. Az eddig megszokott 30-40 %-os átmenő készlet nem 5-10 %-ra, hanem 0-ra, sőt -5 %-ra csökkent.
Kitekintéssel az elmúlt öt évben sok nemzetközi szereplő főleg keletre helyezte ki a vetőmag előállításait, óriási fejlesztéseket hajtott végre. Ez a keleti terület most bizonytalan, ha politikailag nem is, de hadi cselekmények tekintetében nagyon bizonytalan területté vált, túl azon, hogy most függünk attól, hogy mennyi fog teremni Magyarországon, függünk attól is, hogy ott mi fog történni. Nagyon izgalmas év elé nézünk, egy biztos, a magyar agrárium erős és ahogy szoktuk hallani a médiában is, egy-egy ilyen krízisből mindig erősebben jövünk ki. Én biztos vagyok abban, hogy a magyar agrárium ezekkel a kihívásokkal csak tanul és fejlődik.
Azért ne menjünk el mellette, tehát az elmúlt 5-6 évben egy kicsit belekényelmesedtünk a dolgokba, kell néha egy-egy jó értelmű pofon, kihívás, hogy megrázzuk magunkat, hogy itt élünk a Földön és itt kell helytállnunk.

agrotrend.hu