Mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe…

– Arra kérném beszélgetésünk elején, hogy mutassa be nem mindennapi életpályáját!

– 1944 február elsején születtem Orosházán, gazdálkodó szülők gyermekeként. Gazdálkodtak, de az ’50-s években ez megváltozott, hiszen a földjeiket fel kellett ajánlani, így nem maradt nekik egy négyzetméter saját sem. Édesapám próbálta a családot eltartani és nem igazán volt más lehetősége, mint az, hogy azoknak dolgozzon, akiknek volt földjük… Általános iskolába Orosházán jártam, majd a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikumban képesítő vizsgáztam, és kaptam középiskolai mezőgazdasági technikusi végzettséget. Továbbtanulásra nem volt lehetőségem, szüleim és nagyszüleim földtulajdonának elvétele és a származásom meghatározta további sorsomat. A középiskola után a Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában kezdtem állattenyésztőként dolgozni, majd az összevonás után az Orosházi Állami Gazdaságban 1977 végéig. Közben katonai szolgálatra vonultam be, majd 1970-ben házasságot kötöttünk Papp Ilonával, egy leánygyermekünk, majd egy unokánk született, és együtt hoznak örömet idős korunkra mindennapjainkban. Ezt követően a helyi Petőfi Agrárszövetkezetben helyezkedtem el, mint állattenyésztési ágazatvezető, s itt tevékenykedtem egészen 2000-ig. Az állattenyésztésben igyekeztem az új technológiákat, tenyésztési eljárásokat meghonosítani, és az ehhez szükséges szakismereteket megszerezni. Több alkalommal volt lehetőségem a tengeren-túli és európai állattenyésztés megismerésére, szakmai tanulmány utakon vettem részt. Ezután Végegyházán egy korszerű és közel 9.000 liter tejet termelő tehenészetben fejeztem be aktív éveimet, nyugdíjas lettem. A közösségért mindig szerettem tevékenykedni és ez vezetett akkor is, amikor önkormányzati képviselő voltam 2019-ig. Természetesen a mezőgazdaság szeretete a nyugdíjas éveimben is aktivitásra ösztönzött, éppen ezért megalakítottuk az orosházi gazdák kezdeményezésére, illetve közreműködésével a helyi gazdakört, ami jelenleg is működik, melynek elnöke lettem. Minden év január utolsó szombatján megrendezésre kerül az Orosházi Gazdabál, majd ezt követően februárban az Orosházi Hagyományok-Ízek Versenye, amit először a helyi termékek bemutatására szerveztünk meg. A rendezvény keretein belül hirdettünk kisüsti gyümölcspálinka versenyt, füstölt kolbász és szalámi versenyt, kolbászgyúró csapatversenyt -, amelyen határon-túli csapatok is részt vettek – olyan kézműves termékek kerültek bemutatásra, amelyeket a helyi termelők készítettek és kifejezetten Orosházára jellemzőek. 2020 szeptemberétől vezetőségváltás történt az Orosháza és Térsége Gazdakörben, és jelenleg alelnökként segítem az új vezetőség munkáját. Sajnos a kialakult járványügyi helyzet már a tavalyi évben is problémákat okozott a hagyományosan megrendezésre kerülő rendezvények szervezésében, illetve megtartásában, és ez ebben az évben még intenzívebben jelentkezik. A téli időszakban kéthetente gazda fórumokat szervezünk, ahová szakembereket hívunk egy adott témában, az Agrárminisztériumból, a MAGOSZ-tól, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától is, viszont az elmúlt időszakban ezeket sem tudtuk megtartani.

– A gazdálkodók nagy létszámban vettek részt egy-egy gazdafórumon?

– Nagy az érdeklődés a fórumok iránt, sokszor 70-80 gazdatársunk is részt vesz ezeken a rendezvényeken. Fontosnak éreztük, hogy a kialakult járványügyi helyzetben se maradjanak információk nélkül, így mi is áttértünk az online térbe. A fontos információk megjelennek a gazdakör Facebook oldalán, illetve a magyargazdak.hu portálon is. Igyekszünk ebben a nehéz helyzetben is a tájékoztatni a gazdákat az éppen aktuális mezőgazdaságot érintő kérdésekről és azok megoldásának lehetőségeiről. Fontos gondolnunk azokra is, akik nem mozognak otthonosan az online térben, így részükre minden hónapban Gazda Hírmondó címmel újságot juttatunk el nyomtatott formában. A márciusi kiadványban az osztatlan közös földtulajdon megszüntetése körül kialakult helyzet boncolgatását, illetve a haszonbérleti díjakat érintő kérdéseket elemezzük. Úgy gondolom, hogy ez jelenleg nagyon sok gazdát érinthet.

– A 2006-ban megalakult Orosházi Gazdakör elnökeként részt vett a Magyarok kenyere program alapjainak kialakításában. Mi volt az alapgondolat, amelynek következtében hozzáláttak ehhez az igen nemes kezdeményezéshez?

– Globalizált világunkban nagyon fontos szerepet játszik a hasonló érdeklődésű termelők széleskörű összefogása. Ez elsősorban a közös programok és célok együttes megvalósítását jelenti. Ezen gondolat jegyében kezdtük el már 2006-ban a határon-túli gazdaszervezetekkel a kapcsolatkeresést, először a Bánsági Magyar Gazdák Egyesületének képviselői – Kiss Károly elnök úr vezetésével – látogattak el Orosházára, melyet mi is viszonoztunk. Még ebben az évben felvettünk a kapcsolatot a Zentai Gazdakörrel – elnöke Sóti Ferenc volt – és kialakult a kapcsolatunk a Vajdasági Gazdaszervezetek Szövetségével is. A Gazdakör vezetői elkészítették a Kárpát-medencei Vidékfejlesztési Stratégiát, amit 2010 őszén az akkori Földművelésügyi Minisztérium is támogatott. A hosszas tárgyalások, egyeztetések meghozták a sikert, mert a határon-túli magyar gazdaszervezetek is támogatták ennek az összefogásnak a létrehozását. A Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vezetésével, támogatásával és az Orosháza és Térsége Gazdakör szervezésével megalakult Orosházán 2013. május 6-án a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma. A Magyarok Kenyere Program ennél hamarabb elindult és gazdakörünk a kezdetektől részt vállalt ebben a nemes kezdeményezésben, búzaadományokat felajánlva csatlakoztunk, gyűjtőhelyet működtettünk. A Magyarok Kenyere Program a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumához csatlakozott gazdaszervezeteket bevonta a búzaadomány gyűjtésbe, ezáltal évről évre növekedett. A „Magyarok Kenyere Program – 15 millió búzaszem” révén az adományozott búzából a Kárpát-medencei honfitársaink mellett a nyugati, tengeren-túli szórvány magyarság is bekapcsolódott az adományozásba. A Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban, a Böjte Csaba által felkarolt gyermekek asztalára is jutott bőségesen tápláló kenyér, és adja a jó Isten, hogy áldás legyen a nagylelkű adományozókon, a szántó-vető, majdan arató emberek munkáján.

– Mit gondol elnök úr a fiatalok helyzetéről a mezőgazdaságban? Hogyan lehetne számukra vonzóvá tenni ezt az életpályát?

– Azt tapasztaljuk, hogy azok a gazdák, illetve a gazdakörünk tagjai, akik 15 évvel ezelőtt megalakították az Orosháza és Térsége Gazdakört szintén 15 évvel idősebbek lettek, és sajnos vannak már olyanok is, akik nincsenek közöttünk. Elindult egy kezdeményezés, melyet a MAGOSZ is támogat, hogy az ifjú gazdák alakítsanak egyesületet, mely Békés megyében meg is valósult, melyhez orosházi fiatal gazdák is csatlakoztak. Célja, hogy a gyakorlati tudás mellett megfelelő színvonalú és naprakész a mezőgazdaságot érintő legfontosabb kérdésekben is informálódni tudjanak. Fontos az, hogy a fiatalabb generáció megértse, attól függetlenül, hogy mezőgazdasági végzettséggel rendelkeznek, szükségük van arra, hogy nyitottak legyenek a fejlesztések alkalmazására. Persze teljesen rendben van az, hogy a szülők által az évek során összegyűjtött tapasztalatokat a fiatalok átvegyék, de a gazdaság fejlesztéséhez szükség van a modernebb, fejlettebb technológiák alkalmazására is. Az is látható, hogy a fiatalokat online technikákkal lehet hatékonyan elérni, ezért szükséges ennek az eszközhátterét is megteremteni a gazdaságokban. Napjainkban az intenzív mezőgazdasági fejlesztéshez magasan képzett, motivált, fiatalok bevonását kell szorgalmaznunk. A precíziós gazdálkodáshoz a tőke mellett a tudás a legfontosabb, mert a modern traktorok, kombájnok technikai képességeit csak ezzel lehet jól kihasználni. Ezért fontos a fiatalok gyakorlati képzése, mert a pozitív életpálya lehetősége vonzóvá teheti számukra a mezőgazdaságban végezhető feladatokat, munkákat. Nagy szükség lenne a mezőgazdasági képzés és a termelés közötti szakadék feletti összeköttetés megteremtésére, ez pedig a gyakorlati képzés, mint ahogy volt az én középiskolás éveim során a tangazdaságban.

– A hagyományok őrzése, felkutatása és természetesen megbecsülése fontos szerepet játszik az életében. Van olyan hagyomány, ami csak Orosházára és annak környékére jellemző?

– 2013-tól a Települési Értékár Bizottság elnökeként igyekeztem a helyi értékeket összegyűjteni, amelyek közül többet sikerült a megyei értékek közé felterjeszteni. Jelenleg a bizottságban alelnökként tevékenykedek. Az orosházi csíramálé például kimondottan az orosházi embereknek köszönhetően maradt meg napjainkra. Amikor Orosházát újra telepítették, az akkori ősök hozták magukkal a dunántúli Zombáról. Különlegesség még a lakodalmakkor az orosházi kulcsos kalács, illetve egy másik sütemény, ami orosházi banán néven került fel az értéktárba. Ezt a süteményt, hasonló tésztából készítik, mint a kulcsos kalácsot, Pável Bertalan Orosházára letelepedett pék készítette először. A pék által készített cukrozott kalács a különleges formája miatt a „banán” elnevezést kapta a péktől. Orosházán több család is foglalkozik száraz tészta készítéssel, a csigatésztától a cérnametélten keresztül szinte minden tésztafajtát készítenek, s ez mind- mind a helyi boltokba kerül. Hírnevet szerzett a Orosházán termett búzának az Orosházi kenyér, amely a Párizsi Világkiállításon 1904-ben aranyérmet nyert. A felsorolt kézműves termékek a Hagyományok, Ízek, Régiók címet is elnyerték és használhatják.

– Az Ön véleménye szerint, ezeket a helyi termékeket a későbbiekben a fiatalok is eltudják majd készíteni?

– Ha az oktatás szem előtt tartja a hagyományok őrzését akkor a leendő élelmiszer előállítók is gond nélkül el tudják majd ezeket a különleges helyi sajátosságokat készíteni. S valójában az is hozzátartozik a dologhoz, hogy például a csíramálé egy egész család megélhetését tudja biztosítani, hiszen itt Orosházán és a környező településeken is árusítják ezt a süteményt.

– Készült- e olyan kiadvány melyben írásos formában is olvashatunk Orosháza és az ott élő emberek múltjáról?

– Orosháza gazdálkodói 1906-ban alapították a Kisbirtokosok Szövetségét, amelyen belül működött a Gazda Ifjak Egyesülete, és fogta össze szakmai, kulturális téren 1949-ben történt feloszlatásukig. A székház ma is áll, melynek falán emlékükre táblát helyeztünk el 2009 januárjában. A hagyományok megőrzésében a 2018-ban megjelent Dr. Horváth József Szakképzési Centrum igazgatója és Horváth József elnök által szerkesztett Vihar előtt, vihar után – „A parasztgazdaságok fejlődése, az átalakítás nehéz évei Orosházán 1930-1960” című könyv. A Kisbirtokosok Szövetségének egyik tagjának, elnökének Györgyi Lajosnak az emlékiratai alapján készült. Az emlékiratok mellett természetesen rengeteg időt kellett eltöltenem a levéltárban, hiszen a szükséges anyag jelentős részét én próbáltam összegyűjteni. A munka végén annyi anyag gyűlt össze, hogy egy másik könyvet is lehetne belőle írni. Az orosházi parasztembereknek múltjában nagyon sokat jelentett a vásárhelyi puszta, mely több mint 30 ezer hold nagyságú terület volt, és az ottani parasztemberek az orosháziakkal összefogva megalakították a Fehér Gárda mozgalmat. A rendszer megtorló gépezete felszámolta, vezetőiket kivégezték és jelentős számú résztvevőt börtönbe vetettek, vagy internáltak. Emlékükre 2018. június 18-án a Pacsirta utcai volt Pártház falán táblát helyeztünk el. Problémát jelentett, Orosháza lakosságának rohamos növekedése, így az ott lakóknak a környező területekre kellett költözni. Így jöttek létre az Orosháza környéki települések, mint például Kardoskút, Pusztaföldvár, Csanádapáca, Magyarbánhegyes, Nagybánhegyes, sőt a határon túl, közvetlen Arad mellett elhelyezkedő Fazekasvarsándot is az orosháziak alapították. Egy érdekesség a településsel kapcsolatban, hogy az ott élők ugyanúgy kulcsos kalácsot is sütnek, mint mi orosháziak.

– Milyen emlékműveket köszönhet önnek Orosháza? 2017-ben avatták Orosházán a Székács Elemér, Baross László, és Mokry Sámuel mellszobrait. Milyen kötődésük volt Orosházához?

– 2014-ben a Gazdakör kezdeményezésére adományokból és támogatásból az Orosházát alapító és a meghurcolt földművesek tiszteletére egy emlékművet állítatott a Főtér sarkán. 2017-ben Mokry Sámuel, Baross László és Székács Elemér mellszobrait avattuk fel a földművesek tiszteletére emelt emlékmű mellett. Mokry Sámuel evangélikus lelkészként dolgozott Orosházán, majd ezt követően Gerendáson nemesített. Kitartó munkával, a legjobb kalászokat minden évben kiválogatta, melynek eredményeként kiváló minőségű búzát fejlesztett ki. Baross László nem kimondottan Orosházához kötődik, hanem az ide mindössze 20 km-re fekvő Bánkúton nemesítette a bánkúti búzafajokat. Székács Elemér pedig a csupán 10 km-re található Árpádhalmán nemesítette a nevéhez kötődő székács búzákat. Az Orosházán található Millenniumi dombot is sikerült felújítanunk 2019-ben, amelyet 1896-ban a 64 vármegyéből hozatott egy-egy zsáknyi földből és természetesen az orosházi földből emeltek az elődeink, az akkor ezeréves hazánk emlékére. Valamint a korábbiakban már említett emléktáblák is ide sorolhatók.

– Három jelentős gabona nemesítőt emelt ki, akik mind orosházi kötődésűek. Ez az jelenti, hogy Orosházán és környékén elsősorban a búza termesztés volt a jelentős?

– Igen, a régi időkben Orosháza és környéke egy egységes búza termelő vidék volt. A gabona termesztés most is jelentősnek mondható, az viszont nagy gondot jelent, hogy Békés megyében már csak egy malom működik, Tótkomlóson, amely a Szatmári Malom Kft.-hez tartozik. Az orosházi malom 1993 márciusában kigyulladt és azóta már csak a falai állnak.

– A jövőre nézve milyen tervei vannak, illetve jelenleg mivel tölti mindennapjait?

– Az összegyűjtött anyagaimat rendezem, illetve az előzőekben már említett Gazda Hírmondót szerkesztjük. Igyekszünk Balázs Róbert elnök úrral mindent megtenni azért, hogy a Gazda Hírmondó rendszeresen eljusson a gazdákhoz, melyben olyan a mezőgazdaságot érintő kérdésekről és információkról tudjanak olvasni, amely hasznos segítséget nyújt a mindennapi munkájuk elvégzésében. Nagyon várjuk már a kialakult vírus helyzet végét, hiszen szeretnénk az idén ismét határszemlét tartani, s az ősz folyamán gazda fórumokat szervezni. A múlt idézése jegyében 2018-ban a termelőszövetkezetek erőszakos szervezésével kapcsolatos poszterkiállítást tartottunk, melyben nagy segítségünkre volt a Nemzeti Emlékezet Bizottság. Ennek mintájára tavaly szerettünk volna egy olyan kiállítást, ahol a magyar gulágot, a recski kényszermunkatábor és a hortobágyi internálótáborok történetét elevenítettük volna fel.

– Ezzel a kitüntetéssel országos szinten elismerték a több évtizedes munkáját. Kapott -e esetleg bármilyen más elismerést?

– Tavaly a szülővárosom, Orosháza városa díszpolgára címet adományozta nekem a város alapítás ünnepének napján, mely díj szintén büszkeséggel töltött el. Sajnos személyesen azt a díjat csak augusztus 20-án tudtam átvenni nem pedig a város alapítás ünnepén április 24.-én. A városunk alapítása kapcsán viszont engedje meg, hogy megemlítsek egy legendát mely szerint az ősök Orosházára érkezve egyetlen vadkörtefát találtak a pusztában, így hát lovaikat oda kötötték. Ezért a városunk alapítását jelképezi a főtéren található üveg körtefa, amit, ha valaki Orosházán jár feltétlenül nézzen meg.

– Miért éppen üvegből készült ez a körtefa?

– A legendás körtefa azért öltött testet ebből az anyagból mert a modern Orosháza ipari fejlődésének egyik erős alappillére éppen az orosházi üveggyártás.

– Hogyan érintette a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetés?

– Számomra meglepetésként hatott ez az elismerés. A Magyar Arany Érdemrendkereszt polgári tagozat kitüntetéssel úgy érzem országosan is elismerték az elmúlt évtizedekben végzett munkámat. Életem munkájával, a szerzett a szakmai tapasztalataimmal, a közösségért végzett munkaért számomra ez a kitüntetés egyben egy összevont diplomát is jelent. Köszönettel tartozom annak a közösségnek, akik megválasztottak és követtek, segítették munkámat. Köszönet a családomnak – feleségemnek, leányomnak, unokámnak –, akik mindenkor biztos hátteret nyújtottak számomra. Köszönettel tatozok az Agrárminisztérium, a MAGOSZ, a NAK országos vezetőinek, akik mindenkor segítették a kezdeményezéseimet és az Orosházi Gazdakört abban, hogy az előzőekben említett emléktáblák, szobrok, emlékhelyek megvalósulhassanak, és megörökíthettük Orosháza gazdamúltját az utókor számára.

agrotrend.hu / Törös Ramóna