Hírek

Luca napjának növényei

A naptárreform előtt Luca napján, december 13-án volt az év leghosszabb éjszakája, s ehhez a naphoz több olyan rítus is kapcsolódik, amelynek valamely növény az alapja.

Boszorkányok időszaka ez, és az általuk okozott rossz elhárítása érdekében Luca napján a nők nem dolgozhattak, legfeljebb „Luca-búzát” vethettek. Ha szépen, dúsan kizöldült karácsonyra a búzafű, akkor jó termést várhattak, írja a Turista Magazin.

E napon kellett elkezdeni a 11-féle fafajból készült Luca-szék faragását is, hogy arról majd megláthassák a boszorkányokat.

„Luca, Luca kitty-kotty, galagonya kettő…” – a fiúk ilyen versikékkel indultak kotyolni, jókívánságokat osztani e napon. Aprószentekkor pedig nyírfa- vagy fűzfavesszővel suprikáltak, egészséget kívánva a megsuhintottaknak. Katalin, Borbála vagy Luca napján a lányok gyümölcsfaágat vagy somágat vágtak, majd vízbe tették. Ha szentestére az ág kipattantotta rügyeit, akkor a lány hamarosan férjhez ment, de persze nem ártott, ha a kizöldült gallyal az éjféli misén titokban megérintette a kiválasztottat.

Fotó: Adobe Stock

Luca (latinul Lucia) ókeresztény szűz vértanú és a népi hiedelemvilág egyik legjelesebb alakja – bár az ünnepelt szentet az egyház sem tartja már történeti személynek, csak legendai alaknak. Az előkelő szicíliai családból származó lány fiatalon felvette a keresztény vallást, majd szüzességet fogadott, örökségét pedig szétosztotta a szegények között. Mártírhalált halt, mert álmában Jézussal találkozott és többé nem volt hajlandó pogány vőlegényéhez hozzámenni. Neve a fény (lux) szóval áll kapcsolatban.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a néphit kétféle Lucát ismert: a jóságost és a boszorkányost.

A legfontosabb szokás a Luca székének faragása, de a néphit szerint például a Luca napján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegői megbűnhődtek. Ezen felül Luca napja előestéjén bosszantó tréfákat csináltak a falvakban (pl. leszedték és elcserélték, eldugták a kapukat), az ország egyes részein Lucának öltözött, 3–6 tagból álló alakoskodó csoportok járták az utcákat, illetve különböző köszöntő szokások is ismertek voltak (ez volt az említett lucázás, vagy kotyolás).