„A szövetkezet többről szól, mint a termékek összegyűjtéséről és eladásáról.” – A Flamand termelői szervezetek sikerének titka

Miben rejlik a szövetkezet ereje, és miért ennyire sikeres ebben Belgium?

"A legtöbb belga szövetkezet több mint 80 éves." – mondja Luc Vanoirbeek a Belga Kertészeti Szövetkezetek Szövetségétől (VBT). "Úgy gondolom tehát, hogy történelmi szempontból már régóta a szövetkezetek országa vagyunk, és ez önmagában bizalmat kelt a termelők körében. A szövetkezeteknek azonban napról napra tovább kell fejlődniük".

Fotó: Dieter / Pixabay

"Amikor 2007-ben megfigyelőként csatlakoztam a VBT igazgatótanácsához, Flandriában körülbelül nyolc szövetkezet volt. Napjainkban négy van. Ez azt bizonyítja, hogy ezeket az intézményeket még mindig nagyra értékelik hazánkban. A szervezetek mérete is növekszik" – mondja Luc.

"Nemrégiben arra kértek bennünket, hogy gondoljuk végig, mi rejlik a gyümölcs- és zöldségszövetkezeteink magjában. Mi a mi DNS-ünk? Így jutottunk el öt szóhoz, amelyekkel a flamand gyümölcs- és zöldségszövetkezeteket jelölhetjük. Ezek azok az elemek, amelyeket mindig is meg kell őriznünk a bizalom fenntartása érdekében."

Luc szerint az első ilyen érték a felelősségvállalás. "Ez több területet foglal magában. A szövetkezeteknek például állandóan magas minőséget kell garantálniuk. De ugyanígy folyamatos kínálatot, élelmiszerbiztonságot és logisztikai teljesítményt is, valamint tisztességes értékesítési rendszert és az ágazat további fenntarthatóságát is.” – folytatja Luc. "Úgy gondolom, hogy egy szervezett intézmény erősebb ebben, mint a termelők, akik egyénileg lépnek be a piacra vagy akarnak változásokat elérni az ágazatban.”

"Másodszor: együttműködés. A szövetkezet olyan termelők csoportja, akik önkéntesen dolgoznak együtt. Ez egyfajta szolidaritást biztosít, lehetővé téve, hogy az emberek segítsék egymást például a tudásmegosztásban vagy az innovációval kapcsolatos közös lépések megtételében. Itt nem szabad megfeledkezni a termelők egyéni preferenciáiról. Meggyőződésem azonban, hogy ezeket csak egy szervezeten keresztül lehet erősíteni" – mondja Vanoirbeek.

"Emellett úgy gondoljuk, hogy a szövetkezetek piaci befolyása erős, és ez által képesek befolyásolni az ágazati változásokat. Ezáltal bizalmi viszony alakul ki a kereskedők és a termelők között, mert a szövetkezetek megfelelő méretű és összetételű árukínálattal rendelkeznek és reagálni tudnak a piaci trendekre. Mindez további hátteret jelent a termelőknek a megfelelő jövedelem biztosításához. A termelők gyakran hasonló vagy azonos problémákkal küzdenek, ezeket a szövetkezetek gyorsan felismerik és reagálnak rájuk. A szövetkezetek emellett valós hatást gyakorolnak az ágazatra, így pl. ösztönözhetik az innovációs és automatizálási kutatásokat."

Végezetül Luc kiemeli a "gondoskodás" kulcsszót. "A fent említett elemek elsősorban a kereskedelmet és a termesztést veszik figyelembe. Ezek a tisztán gyakorlati szempontok nyilvánvalóan létfontosságúak. De ugyanilyen fontos az emberi tényező, a szociális jólét. És úgy gondolom, hogy a szövetkezetek legalább annyira felelősek ezért, mint a kereskedelem lebonyolításáért" – mondja.

"Nem feltétlenül a termelők elkényeztetésére gondolok, hanem arra, hogy eloszlatom aggodalmaik egy részét, és részt veszek a vállalatok hullámvölgyeiben. A kertészet és a mezőgazdaság továbbra is gazdasági tevékenység marad, ezért az egyes termelőknek megoldásokat kell találniuk és rendben kell tartaniuk ügyeiket. Mi, mint szövetkezet azonban támogathatjuk a kollektívát. Egy szövetkezet többről szól, mint a termékek összegyűjtéséről és eladásáról".

A termelők nem válhatnak számokká. Ez utóbbi alapérték egyben a szövetkezetek egyik legnagyobb kihívása is. Luc rámutat, hogy a szövetkezeteknek számos előnye van, de ahogy a nagy szövetkezetek egyre nagyobbak lesznek, fennáll a veszélye annak, hogy a termelők csak egy számnak érzik magukat. Ez a BelOrta/BFV-el folytatott tárgyalások során is komoly aggodalomra adott okot a termelők körében. "Ez valóban jelentős aggodalom a szövetkezetek számára. Ha a termelők számokká válnak, akkor rosszul csináljuk. Mindig figyelemmel kell lennünk a termelők egyéni helyzetére" – magyarázza.

"Ez nehéz feladat, mert a termelőüzemek egyre inkább diverzifikálódnak. Néhány generációval korábban a gazdaságok mind hasonló méretűek és termelékenységűek voltak. Manapság azonban nagyon sokféle üzemet kell figyelembe venni; nagy és kis gazdaságokat, hagyományos vagy bio gazdálkodásúakat stb.  Azt hiszem, minden nap azon kell dolgoznunk, hogy a termelők bizalmát megőrizzük az átlátható gazdálkodással és annak biztosításával, hogy mindenki tudja, hol tart. Kihívás ezt jól kezelni, de úgy gondolom, hogy a flamand szövetkezetek ezt jól csinálják" – állítja Luc.

Ez az oka annak is, hogy ezeknek a ’szövetkezeti szervezeteknek’, ahogyan ő nevezi őket, még mindig olyan nagy a jelentősége Flandriában. Európában sehol sem jelennek meg olyan koncentráltan, mint Belgiumban. "Azt hiszem, ez a történelmi szemléletnek is köszönhető. A történelmi gyökereknél fogva a termelők bíznak a szövetkezetekben. A szövetkezetek mérete és gazdasági ereje lehetővé teszi, hogy a termelők számára vonzó feltételeket biztosítsunk. Minden azon múlik, hogy bíznak -e abban, hogy a szövetkezeti tagságból hasznuk származik."

"És a belga termelők hisznek ebben, jobban, mint sok más országban. Ez nem feltétlenül rossz; a többi termelő mást választ, ők inkább a kereskedelemre koncentrálnak és közvetlenül vannak üzleti kapcsolatban a kiskereskedelemmel. Mi mások vagyunk. Én tehát látom a szövetkezetek jövőjét, de a feladat az, hogy mindig a bizalomra építsünk, és soha ne vegyük azt természetesnek" – zárja Luc Vanoirbeek.

Forrás: Fresplaza

agrotrend.hu / NAK, Dr. Kozak Anita