A magyar borászat, aminek a sztorija netflix-sorozatért kiált

A Koch Pincészet sztorija tényleg megérne egy Netflix-sorozatot. Még a Covid előtti békeidőkben jártunk utoljára a villányi birtokukon, majd tavaly Hajós-Baján, ám azóta hatalmasat fordult a világ: náluk szerencsére csak előnyére. Nagyharsányban 2019 napsütötte őszén is találkoztunk Koch Csabával és Koch Pálmával egy mintaértékűen felújított pince előtt, ám akkor főleg kívülről csodáltuk meg: a pince ugyanis tele volt zajos erjedésben lévő musttal. Egyetlen fotó kedvéért azért berohant a csapat fele – lapozzák fel a VINCE Magazin 2019. novemberi számát és nézzék meg újra a képeket – a szereplők az életüket kockáztatták érte!

Fotó: Hirling Bálint

Viccen kívül, akkor is a villányi pincéről meséltünk, ám akkor a mustgázveszély, most pedig a felgyorsult események miatt kötöttünk ki végül Borotán. Továbbá azért, mert a picinek látszó, de valójában 1000 hektós villányi pincét úgy kinőtték, hogy ott csak a hordókra támaszkodva tudtunk volna beszélgetni – de nem akarok mindent előre elspoilerezni.

Az előző részek tartalmából

Fotó: Hirling Bálint

2006-ban Koch Csabát, a tőröl metszett hajós-bajai borászt tíz szerencsés, majd öt év alatt három katasztrofális évjáratot követően megkeresték egy villányi befektetéssel. ő a termésbiztonságról álmodozva beszállt az üzletbe, amelyben hosszas kalandok után végül egyedüli tulajdonos maradt. Közben az öt gyereke közül Pálma lánya az ország egyik legjobb gimnáziumában tett érettségije után a professzionális versenytánc helyett mégis inkább a borász szakma mellett döntött. A beszélgetés idején éppen alapdiplomázott szőlész-borász szakon, túl volt egy Napa-völgyi és egy chilei szüreten, és izgult, hogy sikerül-e a felvételije Montpellier-be, Európa legelismertebb borászati egyetemére. Mindeközben az ültetvények egy részét átállították organikus művelésre, ami nem csak a telepítéseken hagyott nyomot…

„Körbe tudom keríteni, ez a legfontosabb!”

Fotó: Hirling Bálint

A 10 hektáros villányi területről csak prémiumkategóriájú vörösborok születnek a kezdetektől fogva – ám a közelmúltban eladóvá vált a szomszédos ültetvény Diósviszlón.

„Sokat töprengtem, ám végül két ok segített dönteni: egyrészt Pálma most végez Geisenheimben és hazajön dolgozni, másrészt a termésbiztonság és az évjárathatások tompítása nagyobb kihívást jelent, mint valaha”

– kezdi a terjeszkedés történetét Koch Csaba.

„Ezért vettem meg végül a szőlőt, majd elkezdtem összevásárolni a közte lévő területeket is, aminek a nagy része még parlag vagy beerdősödött, elhagyott földek, de így fel tudunk építeni egy közel 60 hektáros birtokot, amit körbe tudok keríteni. Persze nem a kerítés a fontos, hanem a hosszú távú tervek szerint ezt a birtokot biodinamikus műveléssel szeretnénk kezelni már a kezdetektől – így nagyon fontos, hogy egy darabban legyen. Másrészt azt látom, hogy a kézi munka egyre drágább és ezzel együtt egyre rosszabb minőségű is; pár éven belül azonban hozzáférhető lesz az a technológia, aminek köszönhetően sokkal kevesebb emberi erővel is professzionálisan el lehet látni egy szőlőbirtokot. Ha egy háztartásban már nem luxus a robotporszívó, akkor egy szőlőben a sorközművelés automatizálása miért lenne az?”

„A hagyományos fajták védtelenek”

A klasszikus villányi cabernet- és merlot-vonalon túl autochton fajtákat is terveznek telepíteni: kadarka és csókaszőlő biztosan lesz a 60 hektáron belül. És még ki tudja, mi, Csaba ugyanis nagyon szeret új, rezisztens fajtákkal kísérletezni: Hajós-Baján két organikus tétel is születik belőlük.

„Nagy szerencsém van, hogy a bioborászatra külön üzemet építettem fel: a legújabb szabályozás szerint egy borászaton belül nem is készülhetnek együtt a tételek. Ezzel sokan bajba is kerültek, pedig az elv érthető: egymás mellett áll két tartály, nap mint nap ugyanúgy dolgoznak velük, de az egyikben biobor készül, a másikban nem – elég csak egyszer összekeverni a kezelőanyagokat. Viszont az a tapasztalatom, hogy a hagyományos fajták túlságosan védtelenek az organikus műveléshez – nem így nemesítették őket, túlságosan sérülékenyek ahhoz, hogy szinte csak a saját immunrendszerükre hagyatkozzunk.”

„Az Ég is a vörösbor felé terelget”

Fotó: Hirling Bálint

A tervek szerint a leendő, közel 60 hektáros új birtokot Pálma veszi majd át.

„Minden jel erre mutat, még az is, hogy az összes szüretem vörösboros volt – Dél-Afrikában, Chilében, de még Németországban is. Azt gondoltam, hogy ott majd dolgozhatok például rajnai rizlinggel, de Badenben kötöttem ki, a Spätburgunder mellett”

– meséli Koch Pálma.

„A művelésmódról még rengeteget fogunk vitatkozni szerintem, mert az organikus művelésben már van gyakorlatunk, de a biodinamika egy teljesen más világ, abba még nagyon alaposan bele kell ásnom magam. Hosszú távon természetesen az lenne a bölcs döntés, ha Villányban élnék, de egyelőre Baján lakom – onnan 20 perc Borota és egy óra Nagyharsány.”

A cikázás közös családi vonás: a távolságok, a léptékek és a munkaszervezés miatt mindenki rengeteget vezet. A pincelátogatás napján például két városból érkezve fogadtak minket, majd egy óra elteltével „átugrottunk” a másfél órányira lévő Borotára fotózni és kóstolni, hogy onnan továbbinduljanak egy kora délután kezdődő rendezvényre Kecskemétre.

„Nem vagyok öreg, csak túl régóta fiatal”

Fotó: Hirling Bálint

Bár a villányi pince gyönyörű, de nagyon picinek tűnik: el sem hinné az ember, hogy egy 1000 hektós pincéről van szó, csak amikor Csaba összeszámolja a tartályok és hordók kapacitását. Mégis kinőtték – pedig még csak most indulnak igazán a telepítések.

„Éppen ezért is rendeztük a portfóliót: a classicus és prémium-villányi család megmaradt, de például a Francia Módi árát lejjebb engedtem, hogy előkészítsük a volumennövelést a piacon. A csúcsborunk a Csanád maradt, de kihoztunk egy limitált szériás válogatássorozatot is: ez a 899. Ezek fajtaborok hordóválogatásai, sorszámozott palackokban.”

A portfóliótisztítás sohasem könnyű, ám így is maradt bőven: a hajós-bajai tételekkel együtt hat-hét borcsaládról és plusz három-négy, a sorozatokon kívül létező tételről beszélünk. Ilyen például a tradicionális eljárással készült pezsgő vagy a gasztronómiában megjelenő Koch& Evans-válogatás. És akkor még nem is említettük az új „hobbit”.

„Apa szereti a gyümölcsevet”

Fotó: Hirling Bálint

A korábbi látogatásunkkor már pedzegették, hogy készül egy teljesen új termékcsalád is – akkor Pálma egy félmosollyal annyit mondott:

„Apa nagyon szereti a gyümölcslevet.”

Ebből mára egy prémium gyümölcslésorozat született, természetesen szőlőre építve. Sietség ide, borsorozatok oda, Csabát abban a pillanatban láttam a legbüszkébbnek, amikor a gyümölcsleveketkóstoltatta velünk.

„Annak is kell kínálni valamit, aki nem iszik alkoholt. A külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az emberek már itt is a minőséget keresik – a 12,5%-os hígítmányok egyre inkább kikopnak a piacról. Borász lévén készítettem egy fehéret, egy rozét, egy vöröset és egy házasítást”

– mutatta nevetve. És tényleg: a fehér tétel Irsai must almával, a rozé kékfrankos must almával és málnával, a vörös kékszőlőlé erdei gyümölcsökkel, a házasítás pedig gyümölcs- és zöldséglé együtt, ugyanis cékla került a kékszőlőléhez. A homoktövises verzióra még nem találtunk boros analógiát – de ami késik, nem múlik. A gyümölcslevek ugyanis nagy sikerrel mutatkoztak be az idei SIRHA-n: külön pavilont kaptak az egyik épületben, de a Hungarian Wine Summit Koch-pultjánál is gyakran kerültek elő a megszokottnál kisebb, alkoholmentes alternatívát kínáló palackok.

Szerző: Megyeri Sára

agrotrend.hu / vince.hu