Speciális termékeket kell előállítanunk a szántóföldi növénytermesztésben is

Az idén öt évre megválasztott elnök meggyőződése, hogy most már célirányosan olyan fajtát kell termeszteni, amire spéci piacunk van. A szervezet legfontosabb feladatának azt tartja, hogy felkészítsék a tagságot a 2020 utáni kihívásokra.

– Mikor kezdett érdeklődni a mezőgazdaság iránt?

– Klasszikus mezőgazdasági családba születtem. Édesanyám takarékszövetkezetben dolgozott – ez az egy munkahelye volt egész életében –, édesapám pedig állami gazdaságban. De már a nagyapám is állami gazdasági vezető volt, és a rokonsága is ott dolgozott. Anyai ágon pedig mindenki téesz-tag volt. Így fonódott össze a famíliánkban az állami gazdasági meg a téesz-vonal.

– Milyen gyerekkori élményei vannak erről?

– Ez ugye még a szocializmusban volt, akkoriban szinte mindenkinek volt valami kis hobbikertje, szőlője, ahol délutánonként, hétvégenként dolgoskodhatott. Én is mentem a szüleimmel: 7-8 éves koromban már szőlőt telepítettem édesapámmal. Sajnos ez a szőlő már nincsen meg, de művelek olyan szőlőt, amit annak idején még a nagyapám telepített az 1960-as években. Ez a régi szőlő terület 0,5 ha rizlingszilváni, de van 35 éves ültetvényünk is, aminek a telepítésénél 13 éves koromban már ott voltam..

– Hogyan alakultak a tanulmányai?

– Szülőfalumban, Mezőkeresztesen jártam általános iskolába. Akkoriban még nagyközség volt, később kapott városi rangot. Mezőkövesden voltam gimnazista, onnan Debrecenbe, az agráregyetemre kerültem – 11 hónapos sorkatonai szolgálatot követően –, 1995-ben végeztem. Kezdetben még az állattenyésztés érdekelt, de ráébredtem, hogy jobban vonz a növénytermesztés. Egyszerűbb, és a napi kihívások is kevésbé befolyásolják.

– Az állattenyésztésben mit talált vonzónak?

– A lovakat és a baromfitenyésztést. Valaha rendszeresen lovagoltam és országos versenybíró is voltam.

– Mi jött az egyetem után?

– Egy másik egyetem. Posztgraduális képzésben két év alatt elvégeztem Miskolcon a közgazdasági egyetemet. Utána egy téesz-utód kft.-hez kerültem, 2002-ig dolgoztam ott, majd a jászberényi Kossuth Zrt.-be mentem. És 2005-ben jött a GOSZ.

– Milyen volt akkoriban a GOSZ?

– A GOSZ 2004-ben alakult a Gabona Terméktanács romjain. Megörököltük az ott hagyott bútorokat, szponzori bérleti díjból volt az az egy irodánk. Jól jellemzi a helyzetet, hogy négy üvegpoharunk volt, és még két egyforma sem volt közöttük. Akkoriban 700 ezer hektár tartozott a GOSZ „fennhatósága” alá. Most már a másfél millió hektárnál tartunk.

– Meddig bővíthető még ez a szám?

– Mi már meg vagyunk elégedve ezzel. Nem bővíteni, hanem fiatalítani szeretnénk. A nyugdíjba vonuló tagjaink helyére várjuk az új generáció tagjait.

– Mennyire nyitottak a termelők, hogy ebbe a körbe tartozzanak?

– Változó. 5-10 éve tapasztaljuk azt a tendenciát, hogy ha egy vállalkozás külföldi tulajdonba kerül, az új tulajdonosok egyik első döntése, hogy kilépnek a GOSZ-ból. Persze vannak külföldi tagjaink, de azokban a megyékben, ahol megjelent a külföldi tulajdon, jelentős taglétszámcsökkenés volt.

– Miért éri meg egy gazdálkodóknak a GOSZ-hoz tartozni?

– Szolgáltatói típusú szakmai civil érdekképviseletként különböző információs anyagokkal segítjük a döntéseiket, például a megfelelő termesztendő fajta kiválasztásában. Van egy hírlevélrendszerünk is, amely majdnem változatlan formában működik 2005 óta. Tehát a megszokott struktúrában találhatók az információk, ami nagyban könnyíti a tájékozódást.

– Mi az, amiben mindenképpen fejlődni szükséges a GOSZ tagoknak?

– Amiben fejlődnie szükséges, az az alkalmazkodóképesség. Szándékosan nem versenyképességről beszélek. Azt látjuk, hogy a gazdaságaink és a tagszervezeteink tagjainak képesnek kell lenniük megújulni, az alkalmazkodóképességüket növelni, hogy a 2021-től kezdődő uniós költségvetési rendszer kihívásait akadálytalanul tudják venni.

– Ez a megújítás mit jelent pontosan? Technológiában? Gépfelszereltségben? Tudásban?

– Mindenben. Mind a klímaváltozás által előállt helyzethez, mind a közgazdasági környezethez alkalmazkodni kell. A harmadik pedig az, hogy a technológiát, a fajtaválasztást, a tápanyag-gazdálkodást és a gépbeszerzéseket komolyabb, tudatos szintre kell emelni. Az a világ már elmúlt, hogy régi a vetőgépem helyett egyszerűen csak veszek egy másikat. Most már komolyan utána kell nézni, hogy a vetőgépet milyen technológiával vásárlom meg. Hogy majd képes legyek a digitális agráriumhoz – szándékosan nem a precíziós gazdálkodás kifejezést használom – kapcsolódni.

– Miért hangsúlyozta, hogy szándékosan nem a precíziós gazdálkodás kifejezést használja?

– Mert úgy gondolom, hogy a digitális agrárium része a precíziós gazdálkodás. Ez most divatos, jól hangzó dolog, lehet vitatkozgatni azon, mi is a precíziós gazdálkodás. Egy biztos: nagyon rövid időn belül tért fog nyerni a digitalizáció. Ennek pedig a munkaerőhiány az egyik legnagyobb hajtómotorja.

– Mit lehet kezdeni a mezőgazdaságot súlyosan érintő munkaerőhiánnyal?

– Több lehetőség is van. Még 5-10 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy 2018-ban majd az indiai nagykövetség által szervezett munkások jönnek Magyarországra tehenészeti telepekre fejni. Pedig több helyen is ez ma már a valóság. Szóval ilyen megoldások is lehetnek.

A másik a digitalizáció felgyorsítása. Ahol lehet, ki kell váltani az emberi munkaerőt. Ennek először fejben kell eldőlni: igen, hajlandó vagyok fejleszteni. Nem egyszerűen gépet, hanem új technológiát is vásárlok.

Természetesen vannak rendezendő problémák is. Ilyen a föld- és birtokpolitika. Az, hogy hosszú távra rendezve legyenek a földbérletek, hogy a nagy gépberuházásokat vagy mondjuk az egyre égetőbb öntözésfejlesztést érdemes legyen megvalósítani. A másik nagy gátló tényező a földek elaprózódása. Az agráriumban dolgozók jövedelmi viszonyait az is rontja, hogy a rengeteg földbérleti díj nem az agráriumba kerül, hanem más szektorokba vándorol el.

– Hogyan látja, mennyire nyitottak a gazdálkodók az előbb említett új fajtákra? Mennyire foglalkoznak a tápanyag-utánpótlás fejlődésének követésével?

Úgy gondolom, mindenki megértette azt a kihívást, hogy olcsóbban kell többet termelnünk. Ez egyértelműen a fajtahasználat és -választás fontosságát tudatosítja. Specializálódnunk kell: lesznek, akik kekszbúzát fog termeszteni. Vége annak a korszaknak, amikor az időjárás szelektált: a jó minőségű búza ment a malomba, a többi meg jó volt takarmánynak. Most már célirányosan valami olyant kell termesztenünk, amire spéci piacunk van.

– Mire van spéci piacunk?

Minden speciális termékre van kereslet. Étkezési napraforgóra, kekszbúzára, tésztagyártáshoz való fajtákra, beleértve a durumbúzát is, az ipari feldolgozásra alkalmas kukoricára és még sorolhatnám. Természetesen ha holnap mindenki ugyanazt fog termelni, akkor ugyanúgy járunk vele, mint a konvencionálissal. Mindenkinek meg kell találni a saját piacához igazított speciálist. El kell indulunk afelé, hogy speciális termékeket állítunk elő a szántóföldi növénytermesztésben is.

– Tehát a lehetőségek megvannak.

– Meg kell keresni. Nem fognak kopogtatni az ajtón.

– Hogyan látja a gabonapiac tendenciáit? Honnan hová haladtunk, mire lehet számítani?

– Nagyban meghatározta az elmúlt 3-4 év gabonapiacát, hogy alacsony a nyersanyagok és energiahordozók ára a világpiacon. Erre még ráerősített az, hogy komoly készletek halmozódtak fel Nyugat-Európában, 2-3 év aránylag jó termése miatt.

Az elmúlt évben szerencsére már elkezdtek ürülni a raktárak. Ha még a nyersanyagárak is elindulnának fölfelé a világpiacon, a világgazdaság beindulna, és a nyersanyagokat újra úgy keresnék, mint mondjuk a 2007-es válság előtt, akkor lenne esély arra, hogy megint magas gabonaárszint alakuljon ki.

– Van még jó pár fontos feladat az agrárium előtt: öntözésfejlesztési stratégia?

– Az öntözésfejlesztési stratégia már egy 20-25 éves történet. A megoldásához nagyon fontos elhatározások kellenek. Az előbb említett birtokpolitikai kérdésektől kezdve a társadalmi szempontokig – köztük az áldatlan bürokratikus megkötések feloldása – sok mindent felvet a dolog. Az első lépésben a meglévő kapacitásainkat kellene még jobban kihasználni. Hiszen a 80-as években még 300 ezer hektáron lehetett öntözni, mostanra pedig lement 100 ezerre, tavaly pedig 80 ezer hektárra. A második körben meg kell nézni, hol lehet a régi kapacitásokat újraindítani. Utána jöjjön az öntözésfejlesztési stratégia!

– Meglátása szerint mekkora terület lesz öntözhető pár éven belül?

– Ez pénz kérdése. Ha a kormány komoly forrást biztosítana rá, akkor van esély arra, hogy 5-10 év alatt ismét eljussunk a 300 ezer hektárig.

– Hogyan állunk a növényvédő szerekkel?

– Magam több oldalról is érintve vagyok a témában. Ugyanis több ciklus óta az Országos Növényvédelmi Bizottság tagjaként – miniszteri kinevezéssel – is tevékenykedem. A növényvédő szerek jelenleg is zajló európai uniós felülvizsgálata – egyes hatóanyagok felfüggesztése és kizárása – nagyon kemény helyzetet teremt, szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a mezőgazdaságot.

Mindenképpen csökken az élelmezés biztonsága, ha nincsenek engedélyezett növényvédő szerek, és nem tudjuk megvédeni a növényeinket. Már most gond van a kis kultúrákkal. A termelők a kockázati tényezők alapján azt mondják, hogy ezeket meg ezeket a növényeket nem termesztem, mert nem tudom megvédeni a hivatalos technológiával. Vagy fekete technológiát kell használnom, vagy nem termesztek.

– Egyre több szó esik a talajvédelemről, illetve a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag-utánpótlásról. A gazdálkodók mennyire foglalkoznak ezekkel?

– Az EU-val összehasonlítva kimondottan jól állunk a talajállapottal kapcsolatban. Kis mértékben ugyan nálunk is romlik, de akik komolyan foglalkoznak termeléssel, azok törődnek is vele. Az viszont nagy probléma, hogy vannak olyan területek, amelyek 20-25 éve nem láttak szerves trágyát. Emiatt folyamatosan csökken a humusztartalom. Valamilyen módon újra be kell a talajéletet indítani. Erre vannak különböző megoldások, például a különféle baktériumtrágyák. A termelők zöme használja ezeket.

– Elnökként milyen célokat fogalmazott meg a GOSZ számára?

2018-ban a legfontosabb teendő az új vezetőgarnitúra „beindítása”, hiszen jelentős, 2/3-os váltás történt. Ki kell alakítani az új működési struktúránkat is. Szakmai oldalról pedig az a legkomolyabb feladat, hogy a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanáccsal (VSZT) közösen végzett Posztregisztrációs Fajtakísérleteink nyomán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara betársulásával elkészítsük a nemzeti ajánlati fajtalistát kukoricára és búzára. ősszel vagy télen már meg fog jelenni az első ajánlati fajtalista. Ez egy 15-20 éves hiányt pótol.

– A leköszönő elnök, Vancsura József milyen útravalót adott önnek?

– Az első találkozásunk még 1997-ben történt, legtöbbször az árutőzsdén futottunk össze. 2005-ben is az árutőzsdén, a 15-ik éves fennállásának ünnepségén hívott a GOSZ-ba dolgozni.

Külön üzenet megfogalmazását nem is tartotta szükségesnek, mert olyan szimbiózisban dolgoztunk, hogy mindig tudtuk, ki mit gondol. Nagyon tudatosan, 2-3 éve készült a visszalépésre, így zökkenőmentesen meg lehetett oldani a tisztújítást. Ne feledjük, nemcsak róla volt szó: a 16 fős elnökségből és ellenőrző bizottságból tízen visszavonultak.

– Volt-e véleményütközés, vagy egy vonalon haladtak?

– Hál’istennek, a mi szakmánk, a szántóföldi növénytermesztés sem a politikát, sem a vallást nem ismeri. Az persze már más lapra tartozik, hogy vannak újabb kutatási eredmények, amelyek módosítják vagy megváltoztatják az előző dogmákat. De az alkalmazott tudományban nincs mellébeszélés, és vitatkozni is elég értelmetlen rajta. Megbeszéltük a dolgokat pró és kontra, és ennyi. Ugyanakkor voltak eldöntendő kérdések, amelyek elnökként rá tartoztak. Egy idő után tudatosan kezdte ezeket átadni.

Nagy örömmel gondolok vissza arra, hogy együtt dolgoztunk, és hogy barátság is kialakult közöttünk. Nem véletlenül választottuk meg tiszteletbeli elnökünknek. Számítunk még rá.

agrotrend.hu