Kedvenc mérgünk a glifozát: 1600 tonna/év Magyarországon

A glifozát rendkívül hatékony, „mindent visz” típusú gyomirtó szer, amely Magyarországon 2014 óta vezeti a növényvédőszer-hatóanyagok forgalmazási listáját. Mindenféle mezőgazdasági területre hektáronként átlagosan 0,3 kg jut belőle, de a kiskertekben is igen népszerű, mert a „folyékony kapa” könnyű és derékfájásmentes megoldást kínál a gyomok ellen.

A glifozát elterjedése

A glifozát töretlennek tűnő pályafutása még az 1970-es években kezdődött, és története összefonódik a Monsanto nevű cégével, amely az agrár biotechnológia úttörője volt, egyúttal a világ talán legnegatívabb megítélésű vállalata. Nem véletlen, hogy a céget 2018-ban felvásárló Bayer meg is szüntette a Monsanto nevet.

A glifozát az 1990-es évek közepére világszerte az eladási statisztikák élére került, felhasználásának mértéke azóta is folyamatosan nő. Míg 2010-ben Magyarországon még „csak” 780 tonna glifozát került forgalomba több különböző elnevezésű termék hatóanyagaként (Glialka, Kapazin, Dominátor, Figaro, Gallup stb.), 2019-re ez az érték több mint duplájára, 1 596 tonnára emelkedett. A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy a top 10-es vegyszerlista második helyezettjéből, a kénből csupán fele annyit – 710 tonnát – adtak el.
Nincs ez másképp az Európai Unió és a világ más országaiban sem. Az glifozátfelhasználás mennyiség mutatói félelmetesek. Világszinten az eladott gyomirtó szerek 92 %-a glifozát. Ez az adat európai viszonylatban 34 % (2017), itthon 40% (2019).

Szerepe a GMO-ban, maradványai az élelmiszerben

A globális glifozátfelhasználás növekedésének példa nélküli üteme nem választható el attól a ténytől, hogy a génmódosított (GMO) növények gazdaságilag legfontosabb szereplői éppen a glifozáttal szemben ellenállóak. Európában, ahol a legtöbb országban a génmódosított növények termesztése tilos – vagy engedélyezett ugyan, de mégsem jellemző –, inkább a glifozát alkalmazási területeinek bővülése, valamint a kedvező piaci ár és a széles termékválaszték járul hozzá a növekedéshez. A glifozát intenzív alkalmazásának káros következményei is vannak. A vegyi anyag és a bomlásterméke ugyanis manapság gyakorlatilag mindenhol és mindenben jelen van.

Európa talajában maga a glifozát és bomlásterméke, az AMPA a legnagyobb mennyiségben előforduló peszticid-maradvány. De ott van a felszíni vizeinkben és az élelmiszerekben is. Ma már tudjuk, hogy az emberi szervezetbe is bekerül, szinte bárkinek a vizeletében kimutatható. Habár a glifozátot gyorsan lebomló hatóanyagként forgalmazzák, felezési ideje az időjárási és a talajviszonyoktól függően két év is lehet. A gyors lebomlás tehát mégsem garantált.

A glifozát veszélyei

A korábban veszélytelennek tartott gyomirtó körüli szürke felhők 2015-ben kezdtek igazán gyülekezni. Amikor a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) a „valószínűleg humán rákkeltő” kategóriába sorolta a glifozátot. Az, hogy akár közvetlenül is rákkeltő hatású lehet, máig vita tárgya. Sokatmondó tény azonban, hogy 2020-ban a Monsantot felvásárló – így a korábban indult pereket is megöröklő – Bayer elképesztően nagy értékű, 10,9 milliárd dolláros kártérítési megállapodást kötött több tízezer daganatos betegségben szenvedő amerikaival.

Tudjuk persze, hogy a gyomirtószer-használat mértéke Amerikában jelentősen eltér az európai átlagtól, azonban egy ilyen mérgező hatóanyag esetében nem csak a közvetlen rákkeltő hatás vagy a direkt toxicitás jelenthet problémát.

Hatása a mikrobákra, a bélrendszerre, az immunrendszerre

Noha az állatok anyagcseréjét a glifozát nem befolyásolja, korántsem igaz ez bizonyos baktériumokra és gombákra. A glifozát ugyanis rájuk károsan hat.  Ehhez kapcsolódó, talán kevésbé közismert tény, hogy a glifozátot 2010-ben antimikrobiális hatóanyagként is szabadalmaztatták.
Ez azt is jelenti, hogy számos hasznos mikrobára is negatív hatással lehet, ami nemcsak a talajban élő mikrobiális közösségeket, de az élelmiszereken keresztül az emberi bélflórát is érintheti. A bélflóra sérülése pedig köztudottan számos emésztőszervi, immun- és idegrendszeri betegséggel összefüggésbe hozható.

A glifozát toxicitása ráadásul nem csupán magának a hatóanyagnak a tulajdonságaitól, hanem a forgalmazott készítményben lévő – sok esetben ártalmatlannak tekintett, ezért kötelezően nem vizsgált – segédanyagokétól is függ. Hazánkban és az EU-ban 2016-ban – toxikus és hormonrendszert megzavaró hatásuk miatt – betiltották a segédanyagként polietoxilált (POE) faggyúamint tartalmazó glifozátkészítményeket. Itthoni toxicitási kutatások szerint jelenleg is számos olyan szabadon forgalmazható, glifozát hatóanyagú növényvédő szer van még forgalomban, amely hormonálisan aktívnak és sejt szinten mérgezőnek bizonyult.

A méhekre is káros

Azt is igazolták már, hogy a glifozátnak szerepe van a méhek pusztulásában, mivel az emésztőcsatornájukban lévő mikrobiom károsításával a glifozát gyengíti a méhek immunrendszerét. A károsodott bélflórájú méhek így sokkal könnyebben elpusztulnak bármilyen baktériumfertőzés következtében.

1600 tonna glifozát, maradhat?

A glifozáthasználat korlátozásának vagy tiltásának ügye igen kényes terület. A glifozát mellett ugyanis gyártói oldalon hatalmas lobbi folyik. Ráadásul a gyomirtót használók zöme a hatékonyságra és a gazdasági érdekekre hivatkozva tudomást sem vesz a másodlagos hatásokról, vagy egyenesen zöld idiotizmusnak nevezi a glifozát elleni érveket.

Az ügyben európai polgári kezdeményezés is indult, és kezdetben az Európai Unió is kitartott a glifozát betiltása mellett. 2017-ben viszont Magyarország támogató szavazatával együtt, korlátozások nélkül hosszabbították meg a glifozát európai engedélyét. A polgári kezdeményezésnek és a hozzá kapcsolódó kampánynak abban lehetett szerepe, hogy az eredetileg tervezett 15 év helyett végül csak 5 évre adták meg a használati engedélyt.

2019-ben a döntéssel szembe menve Ausztria – az Európai Unióban elsőként – betiltotta a glifozátot. Franciaország és Németország is ezt tervezi néhány éven belül, de egyelőre erős az ellenszél. A szer további használatát támogatók egyik legfőbb érve a glifozát mellett az, hogy mivel nincs helyette más szer, a forgalomból való kivonása jelentősen növelné a termelési költségeket és az élelmiszerárakat. Az, hogy pontosan mennyivel is kerülne többe a glifozát nélküli gazdálkodás, nehezen általánosítható, és vita tárgya. Egyes vizsgálatok szerint az eltérés nem lenne jelentős.

Ha vajon az egészségügyi kockázatokat és az egyre fokozódó agrárgazdasági aggályokat figyelmen kívül hagyva továbbra sem változtatunk a glifozátfelhasználás mértékén, nem fogunk-e sokkal nagyobb árat fizetni ezért egy másik területen? Lehet, hogy glifozát nélkül drágábbak lesznek az élelmiszerek vagy bizonyos termékek, de ez akkor is így lesz, ha a beporzók és a méhek száma tovább csökken. Az is biztos, hogy az egyre növekvő környezeti terhelés miatt az egészségünk megóvására, a meddőség kezelésére, a probiotikumokra is többet költünk majd.

A glifozát európai engedélye 2022. decemberében lejár, de egyelőre nincs garancia arra, hogy a forgalomból kivonják. Pedig a glifozátfelhasználás csökkentése érdekében az alternatív módszerek (pl. a mechanikai gyomirtás, a sorközök, a takarónövények) bevezetésének halogatása nem az élhető jövő felé mutat. Az élhető jövő sokkal inkább a talaj egészségén, a biodiverzitáson és a fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszereken múlik. 1600 tonna/év glifozát ugyanis itthon sem maradhat.

Dr. Szira Fruzsina

agrotrend.hu / ÖMKi