Helyenként a sok éves átlag alatt adják a magot a kalászok

A laza, homokos, eredendően sovány homokföldeken, például Kocsér határában hektáronként 2–2,5 tonna termést adott az árpa. Valamikor tavasszal ennek a mennyiségnek közel dupláját becsülték a termesztők. Napjainkban örülnek, hogy ennyi is megmaradt a tartós szárazságban.

Fotó: Miklay Jenő

– Kora tavasszal viszonylag erősnek, egészségesnek látszott a növényállomány, ám május elején, amikor a leginkább vízre volt szüksége, elmaradtak az esőzések. Ezért a szemek nem fejlődtek ki normálisan, a hektolitertömegük alacsony. Nagykőrös környékén valamivel jobb az őszi árpa hozama, de valószínűleg sok táblán túl kevés ahhoz, hogy a jelenlegi tonnánkénti 105–110 ezer forint felvásárlási áron fedezze a költségeket. A gazdákat elhagyta a szerencse, hiszen bőségesebb esztendőben ilyen vételárakon bő nyereségük lehetett volna. Az ország kettészakadt, Dunántúlon kedvezett az időjárás a szántóföldieknek, Homokhátságig azonban nem értek el az esőfelhők – vázolta az aratás első tapasztalatait Pesti Gábor, a nagykőrösi gazdakör elnöke.

Nagyjából egy hét múlva a búzatáblákon dolgoznak a kombájnok. A kenyérgabona kalászai is szorulnak a magas nappali hőmérsékleten, s ha aratásig kitart a forróság, a szemek beragadhatnak.

Helyenként 2–3 tonna termésre van kilátás, a hozam jelenlegi eladási ára nem hozza vissza a költségeket. Az esőt leginkább nélkülöző homokhátsági gazdaságokban úgy tűnik, a kalászosok szemtermésének minősége jóval gyengébb lesz más nyarakhoz képest.

– A leminősített gabonáért általában kevesebbet fizetnek a piacon, ám idén nemigen nézik a kereskedők a szemek állapotát. Igen nagy a kereslet a gabonára, ezért gyakran hektolitersúlytól függetlenül fizetnek a vevők – hallottuk a gazdakör elnökétől.

A határszemléken ez idő tájt kevés biztatót mondanak a szakemberek a tavaszi vetésűek állapotát illetően is.

A kukorica helyenként furulyázik a száraz hőségben, szomjazik a napraforgó is. Azt mondják, további 3 hetes aszály akár el is pusztíthatja az utóbbi két növény termését.

Természetesen nem mindenütt a Homokhátságon. Az utóbbi hetek csapadéka egyenetlenül oszlott el. Néhol 30 milliméter vízzel áztatott egy-egy zivatar, ugyanakkor néhány kilométerrel távolabb annak csak tizede hullott. A gazdák szerint a legnagyobb baj a szántókon az, hogy nem töltődött fel a talaj télen vízzel. Ezért víztartalék híján minden zápor életmentő volt, ha egyáltalán még idejében érkezett.

agrotrend.hu / BAON, Miklay Jenő