A jövő egyik kiemelten fontos mezőgazdasági kórokozója

Napjaink környezeti változásai a növényvédelemre is jelentős hatással vannak. Bizonyos tradicionális károsítók jelentősége csökken, másoké erősödik, új károsítók, betegségek jelennek meg, szaporodnak fel. A napraforgó hamuszürke hervadását okozó kórokozó a Macrophomina phaseolina (synanamorph: Rhizoctonia bataticola) ezek egyik kiemelten fontos képviselője. Ma még kevésbé ismert, méltatlanul alábecsült kórokozó, de várhatóan a melegebb és szárazabb klíma északabbra tolódásával a jövő egyik nyertese.

A gomba tápnövényköre rendkívül széles, több mint 500 gazdanövénnyel – egyes irodalmi források szerint legalább 700-zal – rendelkezik, kiváló az adaptációs képessége, és terjedését a klímaváltozás (elsősorban a felmelegedés) kifejezetten segíti.

Hazánkban legjelentősebb gazdanövénye a napraforgó, amin akár 40%-os terméskiesést is okozhat számára megfelelő száraz, meleg évjáratokban.

Ahol megjelenik a gomba kitartóképlete (mikroszklerócium), ott a későbbiekben is számítani kell az egyre súlyosbodó károsítására. Ahogy hazánkban egyre enyhébbek a telek, forróbbak és szárazabbak a nyarak, a M. phaseolina egyre nagyobb gazdasági károkat okoz. A tünetek a napraforgón csak virágzás után válnak szembetűnővé, különösen amikor az időjárás csapadékszegény. Gyakran a „vízhiány okozta stressz” miatt aszálykárra gyanakszik a gyanútlan szemlélő, de ha jobban megvizsgáljuk a növényt, akkor rájövünk, hogy nem az a probléma. Az első igazán érzékelhető tünetek ugyan általában augusztusban jelennek meg, de a probléma nem ekkor kezdődik. A kórokozó csíranövényfertőző. A szakavatott szemlélő számára a növények már júliusban mutatják az első kórtüneteket, amikor az alsóbb levelek sárgulni kezdenek. Később ezek a levelek megbarnulnak és elhalnak (1. ábra).

1. ábra: A fertőzés hatására az alsóbb levelek elveszítik turgorukat

2. ábra: Epidermisz leválás a fertőzés következtében

3. ábra: A felváló epidermisz alatt létrejövő mikroszkleróciumok

A kórokozóra jellemző tipikus tünetek augusztusban jelentkeznek. A szár alsó egyharmadáról leválik az epidermisz (2. ábra). A szár belseje szürke lesz, a leváló epidermisz alatt mikroszkleróciumok jelenhetnek meg (3. ábra). Sok esetben a szár alsó egyharmada megbarnul, később elfeketedik, de ezt a Macrophomina mellett számos más abiotikus és biotikus tényező is okozhatja. A kórokozó egészségesnek tűnő növények zöld szárrészében is előfordulhat (4. ábra). A fertőzött területeken foltszerűen hervadó növényeket láthatunk augusztus környékén, ami szintén fontos indikátora a betegségnek (5. ábra). A kórokozó legbiztosabb azonosítása a szár alsó egyharmadában lévő mikroszkleróciumok jelenléte augusztusban (6. ábra).

4. ábra: Zöld szárban lévő mikroszkleróciumok

5. ábra: Foltszerűen elszáradt növények

6. ábra: Mikroszkleróciumok a szár alsó egyharmadában

A kórokozó által okozott betegség elleni védekezés nem egyszerű feladat, a gyakorlatban számos tényezőtől függ. A legköltséghatékonyabb megoldás a megfelelő agrotechnikai védekezési feladatok elvégzése, és a vetésváltás betartása.

A kalászosok és a borsó hazánkban egyelőre még nem gazdanövényei a kórokozónak. E növények beillesztése fontos a vetésváltásba, és csökkentheti a később a területre kerülő fogékony gazdanövényeken okozott károsítás mértékét.

A növénykultúra öntözése szignifikánsan csökkenti a kórokozó mikroszkleróciumainak életképességét a talajban, vagyis a növények öntözése segíthet a betegség elleni harcban. De Magyarországon napraforgót nem öntözünk.

A biológiai védekezési lehetőséget fontos növényvédelmi eszközt jelenthetnek. Ki kell emelni a hazánkban engedélyezett a Trichoderma (T. asperellum, T. harzianum, T. simmonsii és T. afroharzianum) gomba spórákat tartalmazó biopreparátum készítményeket, amelyek alkalmazása jó hatékonyságot mutat a kórokozó ellen. Ezez a hiperparazita gombák a M. phaseolina micéliumát parazitálják. A T. asperellum gombatörzseket (T1, T34) a talajba dolgozva használhatjuk, míg a T. afroharzianum és T. simmonsii törzsek spróráit a talajba és a növények felületére is ki lehet juttatni.

A Trichoderma fajok eltérő kijuttatási módjai miatt több fronton indítható a védekezés. A biológiai készítmények esetében figyelembe kell venni azok az adott területen állománykezelésre használt fungicidekkel szembeni érzékenységet. Kémiai úton eredményesen elsősorban csávázással védekezhetünk a kórokozó ellen. Azonban a folyamatos növényvédő szer hatóanyag kivonások egyre inkább beszűkítik és gátolják az eredményes kémiai védekezés lehetőségét.

Összegzésként elmondható, hatékony védekezés a kórokozó ellen több lépcsőből épülhet fel, csakis komplex módon történhet, de ennek megfelelő technológiája egyelőre még nem megoldott. Továbbra is nyitott kérdés, hogyan lehet eredményesen védekezni a M. phaseolina kórokozó ellen. A kérdés megválaszolása egyre inkább gazdasági szempontból is kiemelten fontos lesz, és további intenzív kutatásokat igényel.

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem