Mit lehet még „bíbelődni” a szőlőfürttel?!

A fürtritkítás a köznyelvben „zöldszüretként” meghonosult nyári hónapokban végzett speciális zöldmunka. Idejét fajta függvényében határozzuk meg, mely fehérborszőlő fajtáknál fürtzáródásig elvégzendő, míg kékszőlőknél a zsendülés közben a legeredményeseb éri el hatást. Célunk, hogy a tőkék fürtterhelését beállítsuk. Ennek eredményeképp csökkentjük az egységnyi levélfelületre jutó termésmennyiség nagyobb, nő a tőke egyes részeinek, így a fürtöknek a szénhidrát-ellátottsága is. Bizonyos esetekben a tőkék képesek a terméskiesést kompenzálni, nagyobb bogyóméret képzéssel. Minőségi paraméterek tekintetében is hatást gyakorol a művelet, a cukortartalom bizonyítottan magasabb lesz, ám kékszőlőknél a kisebb bogyóhéj/bogyóhús arány következtében a későbbi bor színintezitása csökken.

A tőke kondíciója is javul a kevesebb terhelés következtében, vegetatív teljesítménye nő. A hajtások és a levél vitálisabban növekszik, nő a levélfelület és a törzsátmérő. A föld alatt pedig egy intenzívebben növekedő gyökérrendszert figyelhetünk meg. Ennélfogva javasolják elvégezni fiatal szőlők vagy felborult termőegyensúlyú ültetvények esetében. Nővényvédelmi szempontokat figyelembe véve pedig egy lazább fürtszerkezettel pedig kedvezőtlen körülményeket teremthetünk a Botrytis számára. Összességében nemcsak a szélsőséges években, hanem a minőségi szőlőtermesztés egészében eredményesen alkalmazható munkafolyamat.

Fotó: winelovers

Nagy kézimunkaigénye miatt nemcsak a zöldszüret, de a bogyóritkítás, sem lehet elterjedt nagyüzemi termesztéstechnológiai művelet. Utóbbit akár vegyszeres úton is elvégezhetjük 2-3 gibberellinsavas kezeléssel. A bogyószámunk így jelentős mértékben csökken, átrendeződnek a fürtelágazódások. Célunk ebben az esetben is a lazább fürt elérése, de egyenletesebb bogyónagyságot is elérünk. A kézi bogyóritkítást kötődést követően sörétnagyságnál végezhetjük eredményesen el.

A fürtvégének visszacsípése gyorsabban elvégezhető, kevésbé munkaigényes folyamat. Hatása tekintetében ugyanúgy a fürtformája módosul, igaz kisebb mértékben. Ám ebben az esetben tömöttebb fürtöt érhetünk el, amely rothadásra érzékenyebb lehet. Hosszú fürtű fajták esetében alkalmazható.

A várható szüret előtt 1-2 héttel főleg a mazsolatermesztők alkalmazzák a fürtnyél csavarást.  Így a fürtökhöz vezető szállítónyalábokat roncsoljuk, amely következtében szerényebb mennyiségű víz jut a fürtökbe és gyorsul az érés. Természetes körülmények között koncentrálódik, aszalódik a termésünk.

A „nagy” szőlőtermesztő könyvek mindegyikében szó esik, eme különleges zöldmunkákról, amelyek alkalmazása elgondolkodtató nemcsak a csemegeszőlő, hanem a borszőlőtermesztők körében, mivel kiutakat kell keresnünk az egyre szélsőségesebb üzemi körülmények között, bár sajnálatos módon ezek a műveletek kivétel nélkül az egyre fogyó kézimunkaerőt követelnék.

Tamás Emőke