Mit érdemes tudni a szőlő lisztharmatról?

Annak érdekében, hogy sikeresen védekezzünk a növényi betegségek ellen, érdemes azok fejlődését is áttekinteni és megérteni. A szőlő lisztharmat a tőkén, illetve a vesszőkön is képes áttelelni, a szaporító képletei segítségével. Ezeket az áttelelő alakokat nevezzük kleisztotéciumnak. A kleisztotéciumok a téli hideg időszakban zárt állapotban van, majd a tavasz folyamán indul meg annak felnyílása és a ezzel együtt a szaporító képletek szóródása is. Ezek a szaporító képletek kerülnek a frissen fejlődő zöld növényi részekre, amelyek ezzel fertőződnek is.

A betegség nemcsak kleisztotéciummal képes áttelelni, hanem a rügyben a gomba micéliumával is képes fennmaradni. A rügyben telelő micélium is növekedni kezd a rügy fejlődésével, és az ún. konídium (másik típusú szaporító képlet) képzésével folytatódhat a fertőzés.

A lisztharmat a szőlő levél színi oldalán okoz tüneteket, de a levélen túl a termést és a hajtást is fertőzheti, károsíthatja. A lisztharmat kórokozója felelős a sérves bogyók kialakulásáért. A termést a kórokozó fertőzi, ami következtében a bogyó héja a bogyó növekedésével felreped, és így alakul ki az ún. sérves bogyó. A felrepedt termések esetében pedig a nyílt sérves bogyók könnyen utat nyitnak újabb kórokozók fertőzésének.

Kiemelt fontosságú, hogy a védekezést a fertőzést megelőzően végezzük el és fordítsunk kiemelt figyelmet az időjárás megfigyelésére. A szőlő növényvédelme során számos készítmény áll a rendelkezésünkre, akár kontakt akár felszívódó készítményekkel is védekezhetünk a lisztharmat gombás betegség ellen.

agrotrend.hu / Benedek Borbála