Hogyan ápoljuk a sorközöket?

S eme óvás, védés, féltés fontos, hogy ne csak a szőlőtőkére irányuljon, hanem azokra a tényezőkre, amelyből ő nyeri az energiáját, ilyen például a termőföld. A talpunk alatt lévő földért mi is nagyon sokat tehetünk, felelősek vagyunk azért, hogy megőrizzük természetes termékenységét. A szőlőtermesztőnek egyre jobban figyelni kell, milyen talajművelési irányzatot választ, milyen tápanyag gazdálkodást folytat, ezt tudatos tervező munkának kell megelőznie.

fotó: pixabay.com

A termőhelyünkön folytatott helyes talajápolás hatással van a mikro- és az állományklímára, befolyásolja a többi termesztéstechnológiai művelet hatékony elvégzését.

Jelen cikkben elsősorban a sorközök talajápolásával, illetve zöldítésszabályozásával foglalkozom. Célunk, hogy a gyomnövények térhódítását szabályozzuk és megakadályozzuk, hogy esetlegesen terméscsökkenést okozzanak. A mechanikai talajműveléssel a sorközöket gyommentesen próbáljuk tartani, lazítani a termőréteget, elkerülni a talajtömörödést, amely segíti a tőke vízgazdálkodását és tápanyagfelvételét. Ám vannak olyan szőlősgazdák, akik a minimális-, talajművelés nélküli gazdálkodásra esküsznek, ez hátrányos lehet, mert a tápanyagok kizárólag a talajfelszínre jutnak ki. A talajtakarásos szőlőtermesztést a vékonyabb talajrétegű, csapadékban szegényebb területek szőlőültetvényeiben alkalmazhatjuk. A vegyszeres gyomirtást általában kombináljuk valamely korábban említett talajművelési irányzattal.

A sorközök zöldítésmenedzsmentjét jól megtervezve, olyan számunkra előnyös kapcsolatot alakíthatunk ki a monokultúraként működő szőlőt körülvevő állat- és növényvilággal, amely egy önmagát szabályozni képes és a növény ellenállóképességét fokozó rendszert alkot.

Egyes területeken gondot okozhat az erózió, amely károsítja a talaj termőrétegét, ezt takarónövények használatával kiküszöbölhetjük. Az intenzív talajélettel növelhető a talaj víz- és tápanyag kapacitása. Gondoljunk csak bele, hogy a földigiliszták például milyen előnyösek még konyhakertjeink életében is.

Első és legegyszerűbb mód, ha a természetes zöldítést alkalmazunk, itt a természetre bízzuk milyen gyomflórát alakít ki, mi csak szabályozzuk a növekedést. Ám ha beavatkozunk célzott vetéssel, a szőlő növekedéséhez igazodó egyenletesebb tápanyagellátás érdekében hüvelyes vagy gyógynövény magokat szórhatunk el. Ezt követően mulcsozhatjuk a talajba a növényeket, így megakadályozhatjuk az esetleges hosszútávon bekövetkező konkurenciaként fellépésüket és lebomlásukkal tápanyagként funkcionálhatnak. Figyelnünk kell arra, hogy az elhanyagolt takarónövényzet melegágya lehet az esetleges gombásbetegségek fokozottabb kialakulásnak. Különféle pillangósok vetésével növelhetjük a nitrogénmegkötését talajunkban, ilyen alternatíva lehet a bíborhere, amelyet az alábbi képen láthatunk.

(Saját fotó; Krems, Ausztria)

Ha valaki esetleg óckodna a teljes füvesítéstől, akkor megoldás lehet számára, ha váltogatja soronként a takarónövényes és a mechanikai talajművelést évenkénti forgóban. Ezen kombináció segíti a biodivezitás fenntartását, ugyanakkor kétévente teljes átforgatásban részesülhetnek soraink, amely elősegíti a tőkéink „táplálkozását”. Egy másik füvesítési mód lehet a „részidős füvesítés”, amelynél március, április táján intenzív művelést alkalmazunk, majd hüvelyeseket vetünk, amelyek nitrogénforrásként szolgálhatnak, ilyen például a takarmányborsó vagy szárazabb területeken augusztustól füvesítünk, ami csökkenheti a nitrát kimosódását is.

Összefoglalva, nemcsak a termőhely, éghajlat és a tápanyag gazdálkodás befolyásolja a talajunk termékenységét, hanem mi gazdálkodók is szakszerű talajápolással is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megajándékozhasson minket Bacchus „a sok jó termésben”.

agrotrend.hu