Almaültetvények növényvédelmi aktualitásai

Ebben a változékony idõjárásban a növényvédelmi beavatkozások döntõ többsége elsõsorban a kórokozó gombák elleni védekezésrõl szól, az almaültetvényekben. A párás csapadékos meleg idõjárás a Lisztharmatnak (Podosphaerea leucotricha) kedvez, míg a hûvös csapadékos idõjárás a Varasodásnak (Venturia inaequalis) kedvez.

A varasodás kórokozója a fertõzött lehullott leveleken telel át, ott a varas foltokban pszeudotéciumok képzõdnek, melyekben a rügypattanás idejére kialakulnak az aszkospórák. Az aszkospórák kiszóródásához a levél nedvesedésére, majd kiszáradására van szükség. Az aszkospórák szél, illetve esõ segítségével kerülnek a levélre, a fiatal gyümölcsre. A fertõzés hatására a leveleken 5-10 mm átmérõjû foltok képzõdnek, melyek késõbb nekrotizálódnak. A foltok felszínén megfigyelhetõvé válik a gomba füstös színezetû konídiumtartó képletei. Erõs fertõzés hatására a levelek deformálódnak, torzulnak, ezáltal csökken a növény asszimiláló felülete, termésfertõzés során jellegzetes varas foltok, parásodó, berepedezõ szimptómákat figyelhetünk meg, melyek hatására csökken a termés piaci értéke. Késõi fertõzésnél az alma nem repedezik fel, a tünetek barnásfekete foltok formájában gyakran csak a tárolás során jelennek meg.

A varasodás elleni védekezés a rügyfakadással kezdõdik, majd a fertõzött növényi maradványok megsemmisítésével végzõdik. A primer fertõzés ellen, elengedhetetlenül fontos tájékoztatást ad a védekezés idõzítésérõl az aszkospórák kezdeti szóródásának ismerete. A célzott növényvédelmi beavatkozás precíz meghatározásához meg kell állapítanunk a fertõzési nyomást, a képzõdött spóra tömegét, a levélnedvességet, a léghõmérsékletet. Eme adatok ismeretében a tömeges aszkospóra szóródás idõszakában célzott, hatékony beavatkozást tudunk elvégezni, amit késõbb „csupán” fenntartó beavatkozásokkal kell kiegészítenünk. A védekezés intenzitása nagymértékben függ a fertõzési nyomástól, a lomb növekedési intenzitásától, illetve a külsõ környezeti körülményektõl (hõmérséklet, csapadék, páratartalom). A fajták fogékonysága jelentõs eltéréseket mutatnak, különösen az Idared, és a Gála fajtáknál áll fenn a korai csészelevél fertõzés veszélye. A lehullott leveleket gyûjtsük össze, semmisítsük meg, vagy forgassuk a talajba. Õsszel a lehullott lomb nitrogéntartalmú mûtrágyaoldattal történõ permetezése a levélszövetek korhadását segíti, ezzel a pszeudotéciumok kialakulását gátolja.

Az alma jelentõs kórokozói közül a következõ a lisztharmat (Podosphaerea leucotricha), melynek járványszerû fellépésére a párás-meleg idõjárás kedvez. A kórokozó elsõdleges fertõzési forrása a fertõzött rügy, ahol a gomba micéliuma áttelel. A fertõzött rügyekbõl a micélium kiindulva konídiumtartókat, konídiumokat hoz létre, amelyek szél segítségével terjednek tovább növényrõl növényre. Az esõ nem kedvez a konídiumok terjedésének, hatására lemosódnak a levélrõl, a víz pedig gátolja a csírázásukat. A primer fertõzés tünetei a virágkocsány, csésze- és sziromlevek, a porzók és a bibe deformációját okozza, a fertõzött rügyek-rügypikkelyek borzasak, a vesszõk ízközei rövidebbek lesznek, a levelek a hajtástengellyel kis szöget zárnak be. A levéllemezen fehér színû bevonat (micéliumszövedék-konídiumtömeg) képzõdik. A szekunder fertõzés hatására a leveleken, elsõsorban a levél fonákon, fehér micélium-bevonatban konídiumok tömege képzõdik. A fertõzés hatására a termésen hálózatos, parás mintázat jelenik meg.

A védekezés elsõ lépése, az átgondolt fajtaválasztás, a Jonatán fajtakör és az új fajták közül az Elstar nagyon érzékeny rá. Fontos védekezési lehetõség a fertõzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve késõbb folyamatosan, végig a vegetáció idején. Kerüljük a túlzott tápanyagellátást, fõleg a nagy nitrogénadagokat, mert ez növeli a fák fogékonyságát. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már fertõz, egészen a vegetáció végéig. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni. A lemosó permetezés után elõször csak kontakt szerekkel védekezzünk, az intenzív hajtásnövekedés idõszakában viszont felszívódó készítményeket kell használnunk. Ebben az esetben is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készítményt keverni. A kémiai védekezést a bimbók egérfül állapotában kell elkezdeni, majd július közepéig rendszeresen ismételni. A felszívódó és a kontakt-hatóanyagokat kombinációban és rotációban célszerû alkalmazni.

A cikk hasonló érdekességek mellett olvasható a szeretemamezogazdasagot.hu oldalon is!