A csicsóka napjaink egyik legsokoldalúbb növénye

A biofinomításon belül a zöld biofinomítás a friss növényi biomasszára alapoz. A rendszer integráló szemléleten alapulva épít a biológiai, kémiai, műszaki és fizikai ismeretekre, szem előtt tartva a gazdaságosság, a környezettudatos- és körforgásos gazdálkodás irányelveit. Előnye, hogy technológiai lépései többirányúak lehetnek, a kívánt termék előállításának függvényében. A zöld biomasszában található anyagok izolálásához első lépésként (elsődleges finomítás) gondos nedves frakcionálási technológiát alkalmaznak. Így a zöld biomasszát (vagy nedves szerves hulladékot) rostokban gazdag préspogácsára és tápanyagokban gazdag zöldlére választják szét. A préspogácsa a cellulóz mellett értékes színanyagokat, különböző növényi hatóanyagokat és egyéb szerves anyagokat tartalmaz.

A zöldlé fehérjéket, szabad aminosavakat, szerves savakat, színezékeket, enzimeket, hormonokat, egyéb szerves anyagokat és ásványi sókat tartalmaz. Különösen a biotechnológiai felhasználása predesztinálja a további feldolgozásokat, mert a frakciók egyidejűleg további „finomítás”-ra is felhasználhatók. A zöld levek feldolgozása az olyan termékekre irányul, mint a tejsav, aminosavak, etanol és fehérjék. A préspogácsa felhasználható zöldtakarmány-pelletek előállítására, továbbá alkalmasak biogáz előállítására, hő- és villamosenergia-termelésre.

A zöld biofinomítás rendszerébe elsősorban olyan növények illeszthetők be, melyek a tenyészidőszak során nagy mennyiségű zöld biomasszát képeznek, mely akár többször is betakarítható, ezzel együtt jó regenerálódási képességgel rendelkeznek, továbbá a biotikus és abiotikus stresszekkel szemben ellenállóak. A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) egy Észak-Amerikából származó szárgumós, mezőgazdasági szempontból egyéves, botanikai szempontból évelő növény. Felfedezése és termesztésbe vonásának több mint 400 éve alatt sokszor került a figyelem középpontjába, majd esett onnan ki.

Fotó: wikimedia

A csicsóka szakirodalmi leírásait összevetve gyakorlati alkalmazásával ellentmondások láthatóak. A hazai és nemzetközi szakirodalom egyaránt dicséri a növényt és vetésforgóba illesztését határozottan javasolja, ennek ellenére termesztése nem terjedt el.

Főként az értékes komponensekben (pl. inulin) gazdag és nagy termőképességű gumójáért termesztik (12-26 t/ha). A szakirodalom kettős hasznosíthatóságát elsősorban a tenyészidőszak végi elszáradt hajtásainak hőenergia nyerési célra történő égetésével, valamint a korábban említett nagy termőképességű gumóival magyarázza. Mindezekkel együtt a vegetációs időszak során fejlődő zöld leveles szár eddig kevéssé került az érdeklődés középpontjába, pedig ez jelentős biomasszát jelent (38-80 t/ha). Kutatások igazolták, hogy a zöld biomasszájában értékes, takarmányozási és táplálkozásélettani szempontból hasznos anyagok vannak. Ezen túlmenően a leveles szárban található hatóanyagokról bebizonyosodott, hogy gyulladáscsökkentő, antimikrobiális hatásúak is lehetnek.

Korábban főként a csicsóka zöld leveles szárának közvetlen takarmányozása volt jellemző, azonban az állatok nem szívesen fogyasztották a szúrós szára miatt. Mivel a tenyészidőszak alatt nagy mennyiségű zöld biomasszát fejleszt a növény és stressz faktorokkal szemben ellenálló a zöld biofinomítás koncepciójába beilleszthető.

Kaszás László, egyetemi tanársegéd

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növénytudományi Intézet, Alkalmazott Növénybiológiai Tanszék

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem