Tuják, borókák, ciprusok kártevői

Az idegenhonos károsítók egyre növekvő száma és a honos kártevő közösségek átrendeződése a növényvédelem számos területén okoz jelentős, néha már-már leküzdhetetlennek tűnő problémát.

Így van ez a fásszárú dísznövényeink esetén is. A klimatikus változások nyomán számos, az örökzöldeket veszélyeztető faj válik egyre jelentősebbé, miközben az új kártevők megjelenése is folyamatos. A kártétel nyomán országszerte egyre szomorúbb képet nyújtanak az ágelhalással és növénypusztulással elcsúfított tujasorok, borókák és hamisciprusok (1. ábra).

1. ábra Kártétel tuján. Fotó: Debreceni Egyetem

A károkért több kártevő néhol együttes fellépése felelős. Az említett örökzöldeket egyaránt támadó borókaszú (Ploeosinus aubei) Európában honos állományinak előretörése a 2000-es évek elején indult meg. A rossz termőhelyre ültetett, vagy szárazság miatt legyengült fák a csökkent gyantatermelés miatt képtelenek megfelelően védekezni a kártevő ellen, így az sikerrel kolonizálja azokat. A legyengült fák törzsébe fúrt anya- és lárvajáratok jelentős fertőzés esetén a növény pusztulásához vezetnek. Telelő járatait kisebb hajtásokban készíti, ami miatt az érintett ágak elhalnak. A kártételt fokozza, hogy a bogár egy kártevő gombafaj terjesztéséért is felelős. Sajnos megfelelő csapda hiányában megjelenése nehezen detektálható. A kártétel első jele az áttelelő járatok által okozott ágelhalás, ami a még ép fákon is megjelenhet. Szerencsére az ellene való védekezést természetes ellensége a feketenyakú szúfarkas (Pseudoclerops mutillarius) is segíti.

2. ábra A boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva). Fotó: Debreceni Egyetem

A hazánkban élő csaknem 120 díszbogár faj egy része jelentős kártevő, míg mások ritkaságuk miatt védettek. A boróka-tarkadíszbogárra (Lamprodila festiva) (2. ábra) önmagában igaz ez a kettősség. A faj korábban csak a védett barcsi ősborókásban fordult elő és maga is védett volt, mára azonban észak felé terjedve nem csak a Kárpát-medencében, hanem Európa északibb vidékein is egyre jelentősebb kártevővé vált. Hazánk egyre enyhébb és egyre szárazabb időjárása kedvez térnyerésének. A lárvák a tápnövények kérge alatt lapos járatokat fúrva fejlődnek, kártételük nyomán ágak, vagy a teljes növény is kiszáradhat. A melegkedvelő bogarak májustól július elejéig röpködnek a tápnövények körül, vagy napoznak azok lombozatán és sárga ragacslappal csapdázhatók is. A bábozódást követően a frissen kelt bogarak jellegzetes röpnyíláson keresztül hagyják el a gazdanövényt.

3.ábra Borókamoly (Cydia interscindana). Fotó: Debreceni Egyetem

Az említett bogarak mellett egy apró lepke, a borókamoly (Cydia interscindana) is említést érdemel. A faj első példányai 2014-ben kerültek elő Budapesten, de később az ország más területein is sikerült igazolni a jelenlétét. A hernyók járatai a díszbogár lárvákhoz hasonlóan a kéreg alatt futnak, de a benne található szemcsés rágcsálék és ürülék alapján a bogár rácsálékkal telt járataitól könnyen elkülöníthetők (4. ábra). A május-június és augusztus-szeptember folyamán két alkalommal rajzó faj imágói feromon csapdával foghatók.

4. ábra Hernyó rágcsálék és ürülék. Fotó: Debreceni Egyetem

Az említett növekvő jelentőségű fajokon túl sajnos további kártevők okozta veszélyekkel is számolnunk kell. Ilyenek például a boróka- és a tuja-pajzstetvek (Carulaspis juniperi és C. catruelii), a tujafúró aranymoly (Argyresthia thiuella), de akár a polifág közönséges takácsatka, vagy talajlakók például pajorok által okozott kár is jelentős lehet.

Bármelyik kártevőről is legyen szó az ellenük való védekezés első lépése a megelőzés. A termőhely adottságainak megfelelő igényű, fertőzésmentes növények telepítését követően fontos azok megfelelő kondíciójának biztosítása. Ha ennek ellenére valamely kártevő jelenlétét észleljük kénytelenek leszünk védekezni. A fás részek kártevői esetén a fertőzött részek, vagy akár növények eltávolítása megsemmisítése szükséges, hisz a járatokban fejlődő lárvák ellen nem tudunk kellő hatékonysággal védekezni. A növény felületén élő kártevők és a rajzó imágók ellen inszekticides kezelés végezhető. Ilyen esetben a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az előírásoknak megfelelő védőöltözet használata egyaránt elengedhetetlen. Motoros háti permetező használata esetén a telekszomszédokat is értesítenünk kell. Fontos az okszerű növényvédőszer-használat, mellyel környezetünk indokolatlan terhelése mellett a növényvédőszer-rezisztencia kialakulása is elkerülhető.

Ősz Aletta PhD hallgató, DE MÉK Növényvédelmi Intézet
Dr. Nagy Antal, intézetvezető, egyetemi docens, DE MÉK Növényvédelmi Intézet

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem