Állattenyésztés
Gazdálkodás
Itt a magyarázat: ezért terjed gyorsan a madárinfluenza a Dél-Alföldön
A víziszárnyas tenyésztők a kétezres évek közepe óta szinte már együtt élnek a madárinfluenza vírussal: hol megjelenik, hol eltűnik néhány évre, majd rendszeresen visszatér. Most, ez utóbbi időszakot élik – főleg a Dél-alföldi, azon belül is a Bács-Kiskun vármegyei és a Csongrád-Csanád vármegyei gazdálkodók. Szinte már előre tudják, hogy tavasszal, vagy ősszel mikor jön a következő hullám.
Legutóbb augusztus elején lélegezhettek igazán fel egy kicsit Bács-Kiskunban, amikor hivatalosan is újra madárinfluenzától mentessé nyilvánították a megyét és onnantól kezdve nem volt kötelező a baromfikat zártan tartani. A kedvező változás visszamenőleg, július 27-től volt érvényes. A megelőzést segítő előírások betartása, a fedett helyen történő etetés és itatás azonban utána is kötelező maradt. Az állatok szó szerint fellélegeztek, mert a zárt helyen a hőséget már nehezen viselték.
Fotó: Helmut Stirnweis képe a Pixabay
A könnyítésre a járványhelyzet kedvező alakulásnak köszönhetően kerülhetett sor, ugyanis a NÉBIH laboratóriuma 2022. június 9-e óta nem mutatott ki újabb fertőzést sem házi, sem vadon élő, sem pedig fogságban tartott madarakban. Az egyik leginkább veszélyeztetett térségben még nagyobb körültekintésre volt szükség, mert tavaly novemberben Bugacon, idén februárban pedig Szankon jeleztek újabb megbetegedést.
Tiszakécske határában is várták a víziszárnyasok, hogy újra a szabadban lehessenek. De hogyan élte meg a mögöttünk hagyott hónapokat az uniós színvonalú telep vezetője, Szántó István?
Mint mondta: az őszi és a tavaszi nagy madárvonulások miatt nagy valószínűséggel fel kell készülni az újabb influenzás megbetegedésekre. A szakember abban a szerencsés helyzetben van, hogy a telepén még soha nem mutatták ki a vírust, de a szigor – köztük a zárlat – rá is vonatkozik.
Egész Bács-Kiskun vármegyére elrendelik ilyenkor a zárt tartást, ami a veszélyhelyzet megszűnéséig érvényes, de mivel a vármegye a sűrűn, egymás mellett elhelyezkedő víziszárnyas telepek miatt veszélyeztetettebb, ezért akkor is ugyanazokkal az előírásokkal kell számolnia Szántó Istvánnak, ha nem volt fertőzés a telepén. Ha ez a telep például Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében lenne, akkor ott mindenféle megkötöttség nélkül tarthatná az állatokat szabadon. S ha már baromfiról beszélünk, akkor a bojler csirke is baromfi: az ilyen istállókban a technológia úgy van kialakítva, hogy hűteni és fűteni is lehet a belső teret.
Vízfüggönyös hűtéssel ebben a kánikulában 27 fokra lehet visszavenni a hőmérsékletet. A víziszárnyastartó telepeken – a törzstelepek kivételével – egyetlen egy helyen sem valósul meg ez a vízhűtés, mert erre korábban nem volt szükség, s egy ilyen beruházás igen nagy összeget jelent, hogy megtérüljön a szakember szerint.
Bács-Kiskun vármegyében a zárt tartás ellenére futótűzként terjed az influenza a telepek nagyon nagy száma miatt. Más vármegyékben, például Hajdú-Biharban is megjelent korábban a fertőzés, de nem terjedt tovább. Szántó István szerint ennek az az oka, hogy a Hajdúságban nem érnek össze a telepek úgy, mint Bács-Kiskunban. Egy érdekes adat: tíz kilométeres sugarú körben van olyan hely, ahol 314 baromfitartó telep van. Erre szinte azt lehet mondani, hogy nem egymás mellett, hanem egymás tetején vannak a telepek.
– Ez tarthatatlan állapot, s amíg ez így marad, a madárinfluenza járvány nem áll meg. Ha a vármegyénkben valahol megjelenik, az után szétterjed robbanásszerűen – mondta végezetül Szántó István.
agrotrend.hu