Fülcsipkézés, címkézés vagy tetoválás?

Az állatok különböző jelekkel való megjelölése már az egyiptomi időkben is divatosnak számított. A középkorra bevett gyakorlat volt, hogy a birtokviszonyt bizonyító jelet égettek a jószágok bőrébe. Az Amerikában is megjelenő szokás tovább finomodott: jelölő vassal készül egyedi jelzések jelölték a tulajdont. Ez a rutin egyszerűbbé tette a csorda egyben tartását és a tolvajokat is elrettentette attól, hogy megjelölt jószágot lopjanak. 

Az állattenyésztők és tulajdonosaik számára a jelzéseknek megkülönböztethetőnek és egyben egyedinek kell lennie. A NAIS (az Egyesült Államok haszonállat azonosító rendszere) 3 komponenst használ:  Az állattartó telep azonosítása, a jószág azonosítása, az állat nyomonkövetése. A program országszerte működik az állatok nyílvántartását járvány esetén a karantém kialakításához is felhasználják. A sertéseken több, különböző jelzést is használnak. A fülön használt jelölések közül a tetoválás és fülcsipkézés tartós azonosítók. Címkéket is használhatnak ugyanígy fülben, de nem a legjobb megoldás az ólban együtt tartott állatoknál, mivel leszakadhatnak és elveszhetnek.

A címkézést leginkább akkor használják, ha valamiért újraszámozásra van szükség már eleve valamilyen módon megjelölt állatoknál. A fülcsípkézés olyan szempontból praktikus, hogy messziről látszik és élethosszig tartós. A landrace sertés valamint az angol nagy fehér hússertés fajtáknál a leggyakoribb a fültetoválás használata.

A szarvasmarháknál szintén több megjelölési mód van használatban. Szinte az összes visel valamilyen egyedi azonosítót és bizonyos állattartó gazdaságok csordánként is jelölnek. A szarvasmarhák kaphatnak műanyag jelölő címkét a fülükbe, amelyek messzebbről is jól kivehetőek. A címkének az alábbi információkat kell tartalmaznia: a borjú neme, születési dátuma, az állattartótelep azonosítószáma, szülők. Másik strapabíró lehetőség a fém gyorszáras címke. A tetoválások pontokból állnak össze.

Hasonló módon készítik , mint az embereknél. A módszer maradandóan biztosítja a szarvasmarha azonosíthatóságát. Mivel ez a fülében található az állatnak a leolvasása az állat fékentartása mellett lehetséges. 
A legtöbb versenyló fajtánál elvárás, hogy tetoválva legyenek a szájukban. A tetoválás a felső ajakon található és az állat gazdájára utal. Néhány tulajdonos a fagyasztásos jelölést választja lovának, a bőrébe fagyasztóvassal készítik a számból és betűből álló maradandó tetoválást. 

A juhoknál is használnak azonosító jeleket, mint fülcímkézés de tetoválást, fülcsipkézést és nyaklánc is előfordul. A tulajdonost igazoló tetoválás a job fülbe kerül, a balba pedig a születési datum. Az azonosítás nem csak a tulajdonviszonyt igazolhatja, de kutatási célókat és biológia biztonsági intézkedéseket is szolgálhat. Az állattenyésztők szeretnék az állatokat  biztosnságban és jó egészségügyi állapotban tudni és ebben a nyílvántartási rendszerben könnyen fellelhetőek az esetleges egészségügyi problémával küzdő egyedek.

Akárcsak az emberek esetében rendelkezésre álló beazonosíthatóság (szociális nyílvántartási rendszerek azonosítószámai, jogosítvány, stb.) az állattartóknak is rendelkezniük kell a megfelelő igazolásokkal és nyílvántartásokkal, hogy azonosíthatóak legyenek a “karában tartott családtagjak” is.

agrotrend.hu