A magyar állattenyésztés, takarmányipar finanszírozási helyzete

A magyar vállalkozások az utóbbi években szinte soha nem látott finanszírozási lehetőségekkel élhettek a további fejlődéshez. Rendkívül kedvező feltétekkel indultak hitelhez jutási és egyéb programok, amelyek ráadásul széles körben elérhetőek voltak.

Kiváló példa erre a Növekedési Hitelprogram és annak szakaszai, amelyben eddig közel 40 ezer kis- és középvállalkozás jutott hitelhez összesen 2809 milliárd forint értékben átlagosan 2,38%-os fix kamaton. Ebből az összegből az azt felvevő 4200 mezőgazdasági vállalathoz 480 milliárd forint került, amelynek nagy része beruházási célt szolgált.

Fotó: pixabay.com

Hasonlóan sikeresnek nevezhető a Növekedési Kötvényprogram is, amely a nagyvállalati szegmens számára kínált kibocsátási lehetőséget. A feltételek folyamatos módosítási ellenére mintegy 1550 milliárd forint értékben történt tranzakció közel 100 nagyvállalatnál, szintén nagyon kedvező feltételekkel, és piac közeli kamaton.

Az eddig fennálló kamatkörnyezet is jelentősen könnyítette a vállalati finanszírozást, akár forgóeszköz-hitelekről, akár beruházási hitelekről van szó. Ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, a tudatosan extrém alacsonyan tartott jegybanki alapkamat kiváló alapként működött a kitermelhető kamatú, a vállalkozási-beruházási kedvet jelentősen ösztönző hitelek bázisaként.

A Magyar Nemzeti Bank jegybanki alapkamat alakulása

Ez az alacsony szint természetesen árfolyamoldalon ütött vissza a folyamatosan gyengülő forint képében, amit viszont következetes és pontos fedezeti politikával kezelni lehetett.

Ha csak a mezőgazdaságot tekintjük, akkor elmondható, hogy a fenti makrogazdasági és monetáris környezet ugyanúgy megteremtette a finanszírozási lehetőségeket, mint az egyéb ágazatokban. Megfigyelhető az is, hogy banki oldalról is egyre nagyon fókuszt kap az iparág, hiszen felismerték, hogy olyan belső feltételek adottak (föld mint mozdíthatatlan termelőeszköz, folyamatos termelés, évtizedes stratégiában gondolkodás, stb), amelyre stabil és hosszú távon biztonságos hitelezés adható még akkor is, ha a mezőgazdaság részaránya egyre csökken a nemzetgazdaságon belül. Mára már szinte minden nagybank rendelkezik agrárcentrummal, agrárigazgatósággal, tehát olyan belső szervezeti egységgel, amely képes megérteni és árazni az sajátos külső és belső feltételeket. A magyar agráriumban a legnagyobb specialitást a két ág vagyoni-jövedelmi helyzetének markáns szétválása okozta és okozza a mai napig is. Elcsépelt frázisnak hangzik, hogy a növénytermesztők munkájukkal a világ pénzét megkeresik, míg az állattenyésztők csak szenvednek a kevés profitot gyümölcsöző piacon.

Ennek legfőbb oka a korábbi közös agrárpolitikai támogatási rendszer, amely kódoltan szinte egyéb lehetőséget nem is kínálva hozta egyre jobb anyagi helyzetbe a növénytermesztőket, és csak sokkal korlátozottabb mértékben segítette az állattenyésztést és közvetetten a kapcsolódó takarmányipart. Jó példa erre, hogy Magyarországon először a tavalyi év folyamán írtak ki pályázatot takamánykeverő beruházásra vagy felújításra összesen 50 milliárd forint értékben. Sajnos azonban elmondható, hogy az időközben meglóduló építőanyag, energia és egyéb árak, költségek, valamint az egyre gyengülő forint árfolyamának hatására a beadott pályázatok üzleti terve felülvizsgálatra szorul, és újraszámítás után gyaníthatóan már nem fogja az a megtérülést mutatni, mint a korábbi verzióban. Ennek következménye pedig nehéz helyzetbe hozza a befektetőt: vagy mégiscsak belevág a beruházásba, tudva azt, hogy az összköltség egészen biztosan magasabb lesz, vagy visszaadja a pályázatot, és kivár. Egyik sem jó perspektíva.

A megoldást véleményem szerint egy ismételt pályázati kiírás adhatja, amikor nagyobb esély van arra, hogy a külső környezeti hatások nem írják felül hasonló sebességgel a terveket, hiszen takarmányos és állattartó szemmel az alaphelyzet még mindig ugyanaz.

Magyarország jelenleg egyfajta kaput, szelepet képez az európai színtéren. A tőlünk északnyugatra, nyugatra fekvő országokban a törvényi feltételeknek köszönhetően egyre kisebb a tenyészállat-állomány, és egyre szigorodnak a tartás jogi és környezetvédelmi feltételei. Tőlünk délre, délkeletre pedig még nem alakult ki az a nagyipari termelési környezet, ami fent említett országokban megvolt. A Balkán ebben az értelemben még egy „állattenyésztési rendszerváltás” előtt áll, amely során jóval kisebb mértékre csökken a háztáji állomány létszáma minden állatfaj esetén, és kialakul egy magas koncentrációjú, modern technológiával dolgozó nagyüzemi réteg. Ennek a folyamatnak a következményeként a takarmánygyártás is szükségszerűen átalakul, és hasonló módon megtörténik a gyártási koncentráció és ezzel párhuzamosan a technológia is eléri a mai szükséges színvonalat. Ez tehát egy termelési-technológiai eltolódást jelent földrajzi értelemben.

Magyarország minden tekintetben ennek a változásnak a fókuszpontjában van, és elemi érdeke, hogy aktívan részt vállaljon benne, leginkább vezetőként. Képesnek kell lennünk összekötni a nyugati szükséget a keleti lehetőségekkel, miközben rajtunk keresztül, általunk irányítva zajlik a transzformáció. Erre geopolitikai értelemben minden lehetőségünk megvan, és történelmi hiba lenne nem élni vele. Évtizedes stratégiával, jó befektetési környezettel és hittel biztosan a nyertesei lehetünk ennek a változásnak!

Horváth Péter
vezérigazgató